Kozmetikázott kassza

Előrelátó közgazdasági tekintélyek már korábban figyelmeztettek a költségvetés privatizációs bevételekkel történő kozmetikázásának veszélyeire. A képlet egyszerű: a magánosítható vagyon mennyisége véges, a gázművekhez hasonló tétele már soha nem lesz a privatizálásnak. Ebből a forrásból csökkentették az állam adósságait, és ebből adakozhat az állam valamelyest bőkezűbben a választások előtt. Mindenki tisztában van azzal, hogy az elkövetkező években a végrehajtó hatalomnak továbbra is számolnia kell az egészségügy, az iskolarendszer stb. egyensúlyának felborulásával, és megalapozottan sejthető, hogy az államigazgatásba is jelentős összegeket kell juttatni az egyelőre nem csökkenő, hanem növekvő kiadások fedezésére. Az egészségügyben, iskolarendszerben és az állam által finanszírozott egyéb területeken tátongó lyukak végtelenségig ismételt betömése a fogyasztás gazdaságilag megalapozatlan növekedéséhez vezet. Márpedig ez a behozatal növekedését eredményezi. Ennek következménye: a makrogazdasági egyensúly további romlása.

A privatizációból származó bevételek ésszerűbb felhasználásának követelménye e kormány működése idején sem először hangzik el. A privatizációs minisztérium a távközlési vállalat eladásából származó bevételek adósságtörlesztésre történt felhasználását követően látszólag erélyesen lépett fel az ilyen „költekezések” ellen. Rögvest javaslatot tett arra, hogy mire kellene felhasználni az ilyen anyagi forrásokat. Érthetően olyan teendőket sorolt fel, amelyek általában a gazdaság, a szociális szféra fejlesztését lennének hivatottak segíteni. Program tehát lenne, fejlesztési lehetőségek bővítésére váró terület is bőven, de ahhoz az kellene, hogy fogyjon el már végre a betömnivaló lyuk. Addig azonban nem csökken a gazdaságtalanul működő területek száma, amíg a nagy eredményként tálalt megkezdett reformokról sorra kiderül, hogy megtorpantak az első lépések után, vagy éppen életképtelenek. A reform fékezői mindig megnevezhetők, de ettől semmi sem történik, ha egy kormány négy évet működik anélkül, hogy politikai okból nem meneszti tehetetlennek vagy túlságosan költekezőnek bizonyuló miniszterét. Illetve ha fellépését követően minden lényeges, valódi megújulást eredményező intézkedését annyira elodázza, hogy egyszer csak azon kaphatja magát: most már nem léphetek, hiszen közelednek a választások. Ehelyett, ha van még miből, osztogatni kezd a választások megnyerése érdekében. A kör bezárul. Egyszer elfogy az eladnivaló...