A groteszk, értéktelített humor és az emberi lét fonákságainak avatott megfigyelője, Rejtő Jenő hetvenkilenc éve hunyt el. Emlékírásunk.

Tárca a Szalonban.

Hát valahogy nem lett országos emlékév Mikszáth százhetvenötöse. Sebaj! Pedig amúgy lehetett volna! Meg is érdemelte volna, de hát nem lett.

Gyerekkorom egyik legfinomabb és legemlékezetesebb süteménye volt apai nagymamám szilvalekvárral, valamint diós és mákos töltelékkel, kelt tésztából készített pozsonyi kiflije. Alakját, állagát tekintve nem hasonlított az általam csak öt-hat éve megismert és megízlelt eredetihez, de a mama így nevezte. Isteni finom volt! Azért ragadtattam magam arra, hogy egy személyes ízemlékkel kezdjem ezt a könyvismertetőt, mert a bemutatandó mű is, a szerkesztője megállapítása szerint, „saját élményekkel tűzdelt kutatási napló”.

Tárca a Szalonban.

A 19. századi magyar irodalom nagyjai közül sokan vállaltak kisebb-nagyobb politikai szerepet. Ez egyeseknél társadalom- vagy rendszerkritikus műveket, esetleg publicisztikákat jelentett. Mások az 1848–49-es forradalomban és szabadságharcban vállaltak aktív szerepet. Néhányan pedig hosszabb-rövidebb időre képviselők vagy akár kormánytagok lettek, mint Kölcsey Ferenc, Eötvös József vagy Jókai Mór. Ilyen volt a dualista korszak kiemelkedő személyisége, Mikszáth Kálmán is, aki közel egy negyedszázadig egyszerre volt író, újságíró és képviselő. A nagy palóc mesemondó 175 évvel ezelőtt született.

Kedves Öcsém, hát, idén se lett fehér a karácsonyunk. Hála az égnek. December 24-én óránként kimentem a közeli Duna-partra, hogy a sötétlő hófelhők közeledését szemmel kísérjem. Vártam az égi jelet: vajon mit üzen nekünk a Fennvaló?

Kinek jut eszébe egy immár két éve tartó pandémiás helyzetben egy emberiséget kipusztító vírust középpontjába állító sorozatot bemutatni? A Tizenegyes állomás szerencsére nagyon más, mint amire ez alapján számítanál.

Korán keltem és buszra szálltam, hogy vigyek neki a bejgliből, amit anyám legendás receptje alapján készítettem. Úgy rémlett, a mákosat szereti jobban – reggelire, tejeskávéval –, de azért pakoltam egy adagot a diósból is.

Az 1989-es bársonyos forradalom egyik fő alakja, Fedor Gál a Denník N napilap 2021. november 26-i számában válaszolt egy levélben megfogalmazott kérdésre, mely szerint mi lehet az oka annak, hogy „a Független Magyar Kezdeményezés (FMK) neve egyre ritkábban szerepel a hivatalos megemlékezésekben”.

Az első világháborús hadüzenet és a nyomában kibontakozó háborús kataklizma az előzetes várakozásokkal szemben nem hetekre korlátozódott, hanem hosszú évekig tartott. A háborús években radikálisan megváltoztak az életviszonyok, és ahogy szinte mindenen, a karácsonyi ünnepeken is nyomot hagytak a küzdelmek.

Tárca a Szalonban.

Szlovákiai magyar közegben elég gyorsan megérthetjük – ha akarjuk –, miként lehet és miért érdemes egyszerre egzakt és már-már önreflexív módon foglalkozni egy kisebbséggel, annak történetével. Vannak persze más lehetőségek is, ámde talán ez a megközelítés kecsegtet a legtöbb előnnyel és a leghasználhatóbb eredményekkel.

– Anyának igaza van, nem bízhatsz mindent a véletlenre. Negyven felett kell, hogy legyenek terveid.

A történelem, ha nem is túl gyakran, néha szolgál meglepő hasonlóságokkal. Különösen igaz ez napjainkra, ahol a két éve zajló koronavírus-válság számos vonatkozásban mutat hasonlóságokat az 1918–1920 közötti nagy spanyolnáthajárvánnyal és annak kezelési technikáival.