„Eligazítást” tartott pénteken Orbán Viktor a Magyar Állandó Értekezlet budapesti ülésén, az ott megjelent/oda meghívott határon túli magyar pártok vezetőinek.
Lajos P. János
Horváth Viktor új regénye egy valós történelmi jelenséget – a csehszlovákiaiak 1968-as szabadságvágyát – örökített meg, fikcióban. Pár szó az irodalom új múzsáiról, a sárgult-összeragadt okiratokról.
Kollai István
Megint szövegértési gondjaik vannak az újságíróknak
Tény, hogy nem mindenki ujjongott ’89 novemberében.
Nagyot ment Robert Fico, miután a nagyvárosok polgárai az urnánál megmutatták, mit gondolnak a pártjáról.
Egyezmény született a kibertér biztonságáról, 51 ország és több száz cég írta alá Párizsban a dokumentumot, amelynek ugyan nincs kötelező jogi ereje, de legalább jól mutatja, hogy világméretű a baj, és foglalkozni kell vele.
Az Európai Parlament legnagyobb pártja az Európai Néppárt, csúcsjelöltjeként pedig Manfred Weber száll ringbe az Európai Bizottság vezetői posztjáért.
Mindig összehasonlítok: felvidékit jaffással, Szlovákiát Magyarországgal. Nyelvismeret híján kollégáimtól tudom, hogy itt nincs magyarországi értelemben vett kormánypárti sajtó.
Robert Fico győzelemnek fogja feltüntetni a vereségeit, egészen a végső vereségig.
Talán kevesen gondolnák, hogy egy ilyen cím alatt Szlovákiáról lesz szó. Konkrétan a bürokráciáról és a vállalkozói környezetről.
Figyelem: a parlamenti választáson nem lehet független jelöltekre szavazni!
A koncepció nélkül burjánzó főváros megérdemel végre egy építész főpolgármestert.
Az élet sajnos bonyolultabb a konzultációs kérdőíveknél. Tudja ezt a magyar miniszterelnök is, aki maga is nemmel felelne a feltett kérdésre.
Látszólag nincs gond Szlovákiával – gazdasági értelemben. Most üzemeltük be a negyedik autógyárat, a munkanélküliség történelmi mélyponton, az országos átlagbér nyáron átlépte az 1000 eurót.