A járványkezelés alfája és omegája.

Istenem, add, hogy kilencedike után újra kinyisson az IKEA. Persze, persze, legyen mindenki egészséges; aki beteg, gyógyuljon meg, ürüljenek ki a kórházak.

Mibe is egyeztél bele? Elolvastad a szerződést, mielőtt aláírtad? A bankban, a mobilszolgáltatónál, a villamos műveknél, bármilyen használati tárgy megvételekor?

Majd csak lesz valahogy – körülbelül ennyit ígért a szlovák kormány a lakosságnak, amikor bevezette az újabb lezárásokat. Kénytelen volt ehhez folyamodni, annak ellenére, hogy korábban azt ígérte, nem lesznek lezárások, és főleg a beoltottaknak nem kell ilyesmitől tartaniuk.

Évek óta hajtogatjuk, nemcsak mi, hanem szerte a fejlett világban, hogy a tudás társadalmát építjük. Biztos vagyok benne, hogy nem, de az tény, hogy eljutottunk a tudósok társadalmáig. Persze nem úgy, ahogyan azt valaha Platón és mások elképzelték, hogy a tökéletes államot tudós elmék fogják irányítani. Ezt utópiának szokás nevezni, mert még sehol nem valósult meg.

Amitől a szlovák kormány hetek óta ódzkodott, végül bekövetkezett. A sokáig tétovázó kabinet végül mégis elrendelte az ország részleges lezárását.

Amikor már azt sem tudja az ember, hogy minek örüljön

Már csak annyi szabad ágy van a kórházak Covid-osztályain, ahány beszámítható politikus az országban.

Egy meglepő hasonlóságot találhatunk a gyereknevelésben és a nemzetközi kapcsolatok természetében. Az országok egymás közt ugyanúgy a szavahihetőségért küzdenek, mint a gyereket nevelő szülők.

Az ismét rohamosan súlyosbodó járványhelyzet mellett nehéz hosszú távú stratégiai kérdésekre összpontosítani, ám nem kevés olyan téma van, melynek horizontja meghaladja az elkövetkező éveket, és alapjaiban határozhatja meg Szlovákia jövőjét.

Srí Lankán éppen megtiltották a kurkuma importját, amikor Bandika és Ervin kimentek csukázni. Egy ágas-bogas fákkal benőtt holtág partján telepedtek le, és azzal kezdték, hogy bedobtak egy sneciző készséget, a csalihalat előteremtendő.

Amikor fekete járásból elköltöznél oda, ahol nyitva a kocsma