Nehéz eldönteni, mi a tragikusabb: a vietnámi botrányban egyre jobban elmerülő Robert Kaliňák cinkos volta, az ügyészség alibizmusa vagy a szlovák titkosszolgálat amatörizmusa. Múlt pénteken a parlamentben utóbbiból adott ízelítőt az SIS igazgatója.

A lángban álló Kalifornia, a Portugáliában, Spanyolországban és Görögországban pusztító tűztengerek képéhez lassan már hozzászokunk a nyári híradások idején.

„Az országoknak megvan a maguk válsága, mint a hegyeknek megvan a maguk tele. Egy túl hangosan mondott szó néha lavinát okoz.” (Victor Hugo)

Nincs nagyobb élmény annál, mint amikor elmegy nyaralni az ember, kiesik a körforgásból, és semmit nem tud arról, mi történik odahaza. A hazatérés után meg csak kapkodja a fejét, nem győz csodálkozni, mi minden történt itt.

Robert Fico interjút adott az Extra plus mečiarista-csökevény hetilapnak és írt egy „kommentárt” a Sme napilapnak, hogy elméleti szinten is megtámogassa a média és az újságírók elleni támadásait, amit a gyakorlatban évek óta oly magas színvonalon művel. Kiderült, hogy amennyire aljas és gonosz a kivitelezés, annyira szánalmas a teória.

Úgy tűnik, ez a nyár sem múlik el kormányválság nélkül.

Régi ismerősömmel találkoztam a minap egy rendezvényen. Az illető, aki tizenkét évvel ezelőtt diplomázott a pozsonyi képzőművészeti egyetemen, görögdinnyéből faragott ki mindenféle elképesztő alakzatot az egybegyűltek szórakoztatására.

A hőség ellenére folyik a munka a német kereskedelmi minisztériumban. Nem is akármilyen. Miközben közép-európai országok még naivan azon dolgoznak, hogy a kínai befektetéseket bármelyik ágazatukba akár porszívó, beszippantsák, Berlinben ez a szándék éppen megfordulni látszik.

Ritkán van ilyen, de most úgy érzem, érdemes megállni egy pillanatra, mert átléptünk egy határt. A kocka el van vetve, a határ át van lépve. Szóval nem vagyok képes tovább magamban tartani a mondanivalómat, és remélem, magára veszi, akinek nem szégyen a szép