A görögdinnye maga a nyár aromája

Az évszak legüdítőbb terménye, minden beleharapással édes felfrissülést hoz a tűző napsütés okozta forró napokon. Lédús és finoman roppanós húsa jó esetben szinte szétolvad a szánkban, miközben természetes édessége a megelégedettség mosolyát eredményezi arcunkon. Zamata egyenértékű a boldogsággal.

Nem egyszerűen gyümölcs. Hangulat: amikor kézbe veszünk egyet, nem csupán egy terményt választunk, hanem a perzselő nyár egy darabját vastag héjba burkolva. Nem sietve fogyasztjuk: helyet teremtünk az asztalon, jó esetben az udvaron, kést ragadunk, majd miközben a pengét végigfuttatjuk benne, fülünkkel hallgatjuk, várjuk a jellegzetes tompa reccsenést, a finomság első ígéretét, aztán feltárul a belső, amely ma sokszor inkább rózsaszín, mint piros, mégis üdítő látványnak értékeli agyunk.

Ha jó a fajta és az érettségi állapot, mintha a Nap fénye költözött volna a dinnyehúsba. Úgy esik legjobban, ha egy szeletet kézbe véve arccal belemerülünk, nem törődve azzal, hogy a cukortartalmától ragacsossá válik kezünk, karunkon meg végigcsurog a dinnyelé. A dinnye élvezetétől önkéntelenül mosolygóvá válik arcunk. Ezért szeretjük.

Nem is akarjuk abbahagyni. Persze elfogy. Ez mára általában is igaz: jó dinnyéből egyre kevesebb van.

Gyerekkoromtól dinnyeimádó vagyok. Édesanyám egész pályafutása során a nemesítés területén tevékenykedett; több fajta, közte a hazai termesztők körében a mai napig népszerű Lajko II F1 hibrid társnemesítőjeként gazdagította az egykori Csehszlovákia dinnyenemesítés-történetét a Veneny Lajos alapította Sósszigeti Növénynemesítő Állomáson. Az intézményben számos legendás fajtát nemesítettek ki. Csehszlovákia legnevesebb növénynemesítője, Veneny Lajos nevéhez fűződik a sötétzöld héjáról, mélypiros húsáról és apró fekete magjairól ismert Dunaj; ez azonban a kereskedelemben már beszerezhetetlen. Szűkül a hazai termelők köre, és ők is többnyire külföldi fajtákkal foglalkoznak.

A külföldről behozott dinnyék többsége silány, és messze áll az ideális érettségtől, mire a vásárlókhoz ér. Ráadásul az EU-n kívülről behozottak több növényvédőszer-maradványt hordozhatnak. Ha szóba kerül, mindig elmondom, gyerekkorom jelentős részét az említett növénynemesítő intézményben töltöttem, és több emberéletre elegendő dinnyét volt szerencsém elfogyasztani. Visszasírom azokat a nyarakat; nem telt el úgy nap, hogy ne ettem volna többféle különleges, elképesztően finom, minőségi görög- és sárgadinnyét (amit a Csallóközben ma is többnyire cukordinnyeként emlegetnek). Olyan élmény volt, és örök emlék, amelyet az emberek többségének sosem lesz lehetősége megélni. Kár.