Elefántok, Kolibrik, csodálatos társulatok a Dunakanyarban

A szerdai szetthez (pokrócos ismerkedés, VR Színház...), a nulladik naphoz még csak online csatlakoztunk, a másnapin viszont már nem mondhattunk csütörtököt. Aznap csíptük el Pogátsa „Pogi” Zoltánt, aki hamisíthatatlan one-man-show-val „ült” elő. A nappali napirend roppant sűrűnek bizonyult, a kora délutáni alkotóműhelyek, a kézművesudvarok, a sportprogramok és táncházak teljesen kitöltötték a könnyűzenei koncertek előtti holtidőt, a fakultatív feladatok (motorcsónakos élményhajózás, Duna alatti séta) már bele sem fértek a menetrendünkbe. Nem úgy az a nagyszínpadi produkció, melyet Dánielfy porolt le a Parno Graszt előtt. Minket, zsiráfokat, a sátras skála izgatott igazán, ott a Kolibri nyitott az Aurevoir. előtt. A csodálatos társulat még egy zsámbéki „street punkkal” is előrukkolt. A napzáró, többfejű és -karú Bohemian Betyars előbb még le-, fel- és áthangolta a szövegeiket betéve beköpő betévedőket, mondván, „ne aggódjatok, szeressétek bánatszalonnáitokat!”, majd egy búcsúzó, széteső kavalkádot, káoszt, kakofóniát hagyott maga után. Nagy éji zenét. 

A mérsékelt nyári hőségben, a fő(tt)útról másnap is a tizenötödik mérföldkőnél – a zöld táblánál – kanyarodtunk be és le, hogy elcsípjük a pici pódiumos, töpörödött tribünt, melyre Fllozz hozta a maga flowját. Később Дeva (Takács Dorina) szállította a „szédítően kék… hajnali kivételeket”. Még egy kis szomorkodást, de már nem sokáig. A révült ritmustrát a holland Kraak&Smaak reteszelte, Tina Turner alteregójával. A friss, ám poros levegőn az Analog Balaton hullámai ragadták el az idecsődülő imádókat, csodálókat. A nehézlábú gitáros a könnyűléptékű leányokat. Az Elefánt nem dübörgött, lírikusai kalitkába zárták a lelkes lelkeket. Majd kellemes rendszerváltást kívántak mindenkinek. A tavalyi, forrongó fesztivállal ellentétben itt egyébként sem zúgott a macskás fadísz(ezés), most a viking hadihajóra lehetett felszállni. És gályázni. 

A szombati, ponyva alatti po(r)tyázást Filo filozófiájával nyitottuk. Őt Lil Frakk dalolt dolmányai követték, majd a brit DJ Yoda próbálkozott némi strangerthingses szettel. A nagyoknál, odaát, a francia Nouvelle Vague fodrozódott, mielőtt a Bagossy Brothers Company zárta volna a nagyszabású, szabadtéri szolgáltatást. Amiről a tömeggyomor miatt is elvándoroltunk, hogy belenézzünk a világbajnoki vetítésbe, és megejtsünk némi baywatch(olás)t a Hangparton, ahol a mixpulthoz láncolt, táncoló tiszteletesek (Palo Canto) futamaira tapogtunk a futóhomokban. Végül széttáncolt cipellőinkben, zúgó füllel búcsúztunk a „bícstől”, jövőre, veled, ugyanitt.