Amikor egy iskola sorsa a közösség sorsa

Az oktatási minisztérium terve szerint ismét minimális tanulólétszámot szabnának meg. Ha egy intézmény több éven keresztül nem érné el az előírt határt, akár ki is kerülhetne az oktatási hálózatból. A tervezet különösen súlyosan érintheti a szlovákiai magyar alapfokú oktatást, hiszen sok tan-intézmény kis településen működik.

Lehet azt mondani, hogy kevés a gyermek, drága az épület fenntartása, és egyre nehezebb pedagógust találni. Ezek valós problémák. Egy magyar tanintézmény azonban nem pusztán falakból, tantermekből és padokból áll. Sok faluban ez a közösség szíve. Az a hely, ahol a gyermek először tanul meg magyarul olvasni és írni, ahol megismeri történelmünket, kultúránkat és hagyományainkat. Ha egy ilyen intézmény bezár, nem csupán az oktatás szűnik meg helyben. Valami eltörik a közösségben is. Elmaradnak az ünnepségek, a szavalóversenyek, az anyák napi műsorok és a karácsonyi találkozások. Eltűnik egy tér, ahol szülők, nagyszülők, pedagógusok és gyermekek együtt lehetnek. A diákokat más településre kell hordani. Gyakran hosszú utazás vár rájuk, és az is előfordulhat, hogy már nem tudnak anyanyelvükön tanulni. A fiatal családok pedig kétszer is meggondolják, maradjanak-e olyan faluban, ahol nincs helyben oktatás. Így lesz a kevés gyermekből még kevesebb, az élő faluból pedig lassan elöregedő, kiürülő település.

Bősön szerencsére jelenleg nem fenyeget közvetlenül ez a veszély. A bősi Magyar Tannyelvű Alapiskolába közel ötszáz gyermek jár, és a tanulók száma várhatóan tovább növekszik. Az én fiam is ide jár, ezért szülőként személyesen is látom, mennyire fontos és értékes munka folyik az intézményben. A bősi oktatás színvonalas, a pedagógusok felkészültek, lelkiismeretesek, és nemcsak tudást adnak át, hanem figyelnek a gyermekek fejlődésére is. Szülőként megnyugtató érzés tudni, hogy a fiam jó kezekben van, megfelelő tudást kap, és közben magyar környezetben nevelkedhet. Ez nemcsak a jelenéről, hanem a jövőjéről is szól.

Büszkék lehetünk arra, hogy Bősön ilyen erős a magyar oktatás. Arra, hogy a szülők fontosnak tartják az anyanyelvi tanulást, és bíznak a pedagógusokban. Minden magyarul kimondott szó, minden megtanult vers és minden közösen elénekelt dal azt jelenti, hogy közösségünknek van jövője. Attól azonban, hogy nálunk biztonságban van az intézmény, nem fordíthatjuk el a fejünket más települések gondjaitól. A kisebb magyar tanintézmények sorsa is a mi ügyünk. Ma egy távolabbi falu kerülhet veszélybe, holnap pedig már egy egész régió magyar oktatása gyengülhet meg.

Az állam nem dönthet kizárólag számok alapján. Figyelembe kell venni, milyen messze található a következő magyar tanintézmény, van-e megfelelő közlekedés, és mi történik a településsel, ha megszűnik a helyi oktatás. Egy minisztériumi táblázatban mindez csak egy sor és egy szám. Nekünk azonban gyermekeket, családokat, emlékeket és jövőt jelent.

A magyar oktatás nem teher, hanem megtartó erő. Ezért nem elég akkor megszólalni, amikor már bezárták az ajtót. Addig kell összefogni, amíg még gyermekzsivajtól hangosak a folyosók.

A szerző a Magyar Fórum alelnöke