Érvénytelen népszavazás

A rendszerváltás után ez volt a tizedik referendum, az egyik legsikertelenebb és talán a legfeleslegesebb is. Az ügyeletes hatalom mindent elkövetett azért, hogy ez legyen az eredmény. Szlovákia történetében egyszer már előfordult hasonló helyzet: az 1997-es népszavazáson még a mostaninál is alacsonyabb volt a részvételi arány – az emberek a távolmaradásukkal tiltakoztak az ellen, hogy a HZDS-es Gustáv Krajči belügyminiszter eltávolított egy kérdést a szavazólapról. Szeretném azt hinni, hogy a múlt heti gyenge részvétel most is tiltakozás volt az ellen, hogy Peter Pellegrini államfő is „eltávolított egy kérdést”, pontosabban: nem tette lehetővé, hogy az előrehozott választásról szóló pont is bekerüljön a kérdések közé. Igaz, itt nem önkényes döntés született, a biztonság kedvéért kikérte jogászok véleményét, mindenesetre a jelenlegi választási ciklus lerövidítésről szóló rész eltávolítása sokakat felháboríthatott, s jó néhány polgárnak lehetett olyan érzése, hogy az ügyeletes hatalom már megint azt demonstrálta a „mindent eltűrő istenadta népnek”, hogy bármit megtehet. De az „istenadta” még időben kiszimatolta, hogy ez is csak egy politikai játszma, amibe a választásra jogosultaknak csak a töredékét sikerült bekapcsolni. A legtöbb szavazóhelyiség üres és hangtalan volt, három településen senki se ment el a referendumra.

Egy másik magyarázat, hogy az alacsony részvétel mégsem a tiltakozás jele volt, hanem egyszerűen a közönynek és annak a megnyilvánulása, hogy az emberek belefáradtak a politikai cirkuszba.

Mindenesetre a mostani sikertelen népszavazás főszereplőjévé Peter Pellegrini vált, aki ravaszul kivette a Demokraták által javasolt három kérdésből a legfontosabbat, vagyis éppen azt, amiért az egész népszavazást kezdeményezték, amiért a jelenlegi állapotok ellen tiltakozó 380 ezer aláírást összegyűjtötték. Szerintem az államfő direkt kiválasztotta a legrosszabb dátumot is a népszavazásra, július 4-ét, amikor a választók fele már fél lábbal külföldön volt. Mert ugye „van logika” abban, hogy olyan napon kellett az urnákhoz járulni, amikor szinte mindenki már szabadságolt?! E döntés mögött érezhető a rosszindulat, hogy minél kevesebben menjenek el szavazni. A minden lében kanál belügyminiszterünk, a bosszúállás nagymestere, Matúš Šutaj Eštok pedig azonnal

utasította a Demokratákat, hogy kérjenek bocsánatot a társadalomtól, és fizessék meg az államnak a referendumra elköltött 12 millió eurót. Richard Raši házelnök már azt is jelezte, hogy át kellene alakítani a népszavazási szabályokat, módosíthatnák a részvételi küszöböt, ami viszont rosszul is elsülhet...

A népszavazás a közvetlen demokrácia legfontosabb eszköze – lehetőség arra, hogy a nép ne csupán a képviseleti szervek megválasztásán keresztül – azaz közvetetten –, hanem közvetlenül is beleszólhasson az ország életét nagyban befolyásoló kérdésekbe. Szlovákiában türelmes a lakosság, a rendszerváltás óta ez sokszor bebizonyosodott. De egyszer majd betelik a pohár...