Mission Impossible

Az ukránok támogatása, tárgyalási lehetőségek Vlagyimir Putyinnal és a fegyveripar támogatása, innovációja és finanszírozása klasszikus témáknak számítanak. Az európai hadszíntéren zajló ukrán–orosz háború ötödik évében járunk, az iráni háború épp a csúcs első napjára újra kitört – Trump maga is elismerte, hogy a tűzszüneti megállapodást felrúgottnak tekinti Irán által.

Az ismert kockázatokra készültek az európaiak: hogyan lehetne elkerülni, hogy Trump újabb veszélyes kijelentéseket tegyen. Nem egészen sikerült, hiszen már az első megszólalásában Grönlandról tett említést, miszerint mégis az USA-nak kéne átvenni a felügyeletét, és persze szidta a spanyol szocialista miniszterelnököt, aki mind az 5%-os védelmi kiadási kötelezettségből, mind az iráni amerikai bevetések logisztikai támogatásából kimaradt.

Úgy is mondhatjuk, hogy a belga–amerikai focirangadó után Trump rosszkedvűen érkezett Ankarába, ahol viszont török házigazdáját újabb fejlett amerikai fegyvereladásokkal kecsegtette, Netanjahu kifejezett ellentétes kérése ellenére.

Amitől igazán különleges a mostani csúcs, az mégsem ez. Trump másfél éve viszi második elnöki ciklusát. E nyárra szinte kivétel nélkül minden európai főváros megértette, hogy egy stratégiai törés következett be a transzatlanti kapcsolatokban. Nem helyrehozható, nem pusztán Trumptól függ, egy szélesebb jelenség, mélyebb ideológiai harcok húzódnak a háttérben, amiről már sokat írtam. Ez pedig komoly ellentéteket szül, amelyek menedzsmentje maga a Mission Impossible, vagyis a lehetetlen küldetés.

Vegyük a legalapvetőbb kérdést! Trumpot többek között azzal lehet békítgetni és szelídíteni, ha amerikai fegyvereket vásárol az adott ország. Vagy szinte bármit, de az USA-ból történik a beszerzés. Csakhogy az európaiak egyre erősebben és immár határozottan nekifogtak a saját hadiiparuk kiépítésének. Az elmúlt időszak brüsszeli törvényhozásai mind azt célozzák, hogy az európai hadi kiadások Európában maradjanak. Hiszen akkor fog növekedni a védelmi ipar, teljesen logikus.

Ezek viszont már strukturális ellentétek. Ide vezetett Trump vámháborúja Európával szemben. Ide vezetett, hogy a bizalom mostanra tört meg végzetesen a felek között, már csak a kapcsolat elnavigálásában bíznak, nem a helyrehozásában. Ide vezetett, hogy lekapcsolták az AI-szolgáltatások közül a legfejlettebbet még a NATO-szövetségesek számára is. Ide vezetett, hogy az oroszok érdekét többször priorizálta Trump, mint az európaiakét. Ezért aztán nem csoda, hogy az EU igyekszik a saját lábára állni.

Csakhogy ez nem lesz könnyű, mert az oroszokkal és Kínával is zajlik a konfrontáció, így az USA-val együtt ez már három egyidejű kihívást jelent.