Státuszszimbólum. Sokat használt szó, amely jelentése olyasmi, hogy egy tárgy puszta birtoklása egyfajta társadalmi státuszt mutat. Nem biztos, hogy a birtokos valóban abba a „másik” társadalmi csoportba tartozik, de nem is ez a cél, hanem éppen a saját csoportjára tett benyomás. Ez a pszichológiai folyamat most már a státuszsztorizással is elérhető: nézzük, mi is történt.

Orosz–ukrán háború: senki se akarja, mégis marad.

Az oroszok sokszor wipereket juttattak az ukránok rendszereibe.

Az orosz elnök kitüntette Azatbek Omurbekov alezredest. Ez önmagában nem is lenne hír. Csakhogy a 64. Különleges Gépesített Lövészdandárt vezető orosz tiszt a bucsai mészáros néven vált ismertté. Az üzenet Putyintól: nem kell félnetek, jól tettétek. Úgy is mondhatnánk, hogy ez hivatalos felhatalmazás a további bűnökre.

Marine Le Pen eddigi legjobb eredményével került be a francia elnökválasztás második fordulójába. A 60 milliós ország politikai palettája végérvényesen átrendeződött: a régi pártok az öt százalékot sem érték el, míg Macron (27,6%) és Le Pen (23,4%) fej fej mellett fut a második fordulóban. Mindennek gyorsan európai következményei lehetnek.

Az Európai Bizottság elindítja az uniós kifizetések korlátozásával fenyegető eljárást Magyarországgal szemben.

A szavahihetőségen esett csorbát néha lehetetlen kiköszörülni. Az oroszok már annyi mindent mondtak, hogy lassan már a kérdést sem hisszük el, amit feltesznek. Eleve úgy kezdődött a január, hogy Szergej Lavrov külügyminiszter és a fél moszkvai vezérkar váltig állította: „nem lesz támadás”. Lett. Nem is akármilyen: a második világháború óta a legdurvább harcok zajlanak Európa területén.

Kína mozgását figyeli a NATO, miközben Peking azt elemzi, hogy a Nyugattal vívott orosz proxiháborúból milyen következtetéseket vonhat le a maga számára.

Az első lövés óta tudjuk, hogy Kína árgus szemekkel figyeli az Ukrajnában zajló háborút. Peking számára nemcsak tajvani aspirációi miatt érdekes az európai csatatér: a szankciós politika működése és hatásai, egy proxiháború tanulságai életbevágóan fontosak a kínai kommunisták számára.

Az Ukrajna ellen zajló orosz háború közvetett globális hatásai még súlyosabbak lehetnek: az energiaválságról és a pénzügyi szektorban várható hullámzásokról már sok szó esett, de nézzük meg a gabonaválságot, ami szintén nem kerül el bennünket.

Az elmúlt nyolc-kilenc nap alatt egyre több olyan információra derült fény, amelyek világosan bizonyítják, hogy az orosz vezetés régóta, tudatosan készült a háborúra. Minden más porhintés volt menet közben, hogy a felkészüléshez szükséges idő a rendelkezésükre álljon.

Az elmúlt három nap visszatérő kérdése, hogy vajon mit akar pontosan Vlagyimir Putyin.

Egy trükkös szimulációs játék jutott eszembe az ukrajnai hírekre adott európai reakciók kapcsán.

Választási kampányban a politikacsinálás önálló műfaj. Így van ez Magyarországon is, főleg ha a költségvetési kiadásokat nézi az ember. Emanuel Macron sem kivétel. A francia elnök tárgyal Putyinnal, képviseli az uniós érdeket a digitalizáció területén, zöldebb Európáért küzd, és közben szép csendben igyekszik lekörözni Berlint.

Sokat finomult az elmúlt 48 órában az amerikai retorika az ukrán–orosz háborús helyzettel kapcsolatban. Közölték például, hogy a kijevi partner iránti tiszteletből nem fogják azt ismételgetni, hogy azonnal bekövetkezhet az orosz katonai invázió. Másfelől az is elhangzott, hogy akár még hónapokig sorakozhatnak az orosz katonák a határnál, állandó fenyegetést jelentve, anélkül, hogy agresszió történne.