Tévés fény a sötétségben

Az M1 a közmédia teljes körű átalakítását követően 2015-ben, teljesen átfogalmazva önmagát hírcsatornaként indult útra. A zökkenőkkel teli induláson a kereskedelmi média és a hírportálok is gúnyolódtak, pedig inkább azt kellett volna észrevenniük, hogy a kormány egy nagyon hatékony kommunikációs fegyvert kapott a kezébe az üzeneteinek közvetítésére. Nem újdonság, hogy az aktuális közmédia kiszolgálja a politikai vezetést, de a magyar politikai műsorokból nagyon gyorsan eltűnt az érdemi ellenvélemény, valamint tömegesen megjelentek az egyre szélsőségesebb hangvételű, politikai fősodorral kompatibilis hír- és véleményműsorok.

A közmédiával kapcsolatban az évek során aztán minden lakossági elvárás a nullára zuhant, a példák hosszú felsorolása helyett érdemes csak két konkrét esetet kiragadnunk a leépülés fázisaival kapcsolatban.

Az első az élet minden területének átpolitizálását érinti. Ha valakit zavart a magyarországi közmédia offenzív tartalma, elég egyszerűen megtehette, hogy pusztán ignorálja a csatornát, és nem kapcsol oda, így kiesve az M1 által teremtett párhuzamos világból. Kivéve a világesemények idején, mint az olimpiák vagy a nagy focitornák, amikor az egész Kárpát-medence magyar médiafogyasztó lakossága szembesült vele, hogy a sportadón is feltűnnek az anyacsatorna által rendezett néhány perces politikai blokkok – migránsokkal, Volodimir Zelenszkijjel, a régi időkben Soros Györggyel vagy Ursula von der Leyennel megszakítva a sportélményeket. Ha elmarad a kormányváltás, akkor borítékolhatóan nemcsak a FIFA látja meg a fantáziát az ivószünetekben, hanem átkapcsolva a stúdióba a globális pusztulatról is hallunk Messi

helyett, miközben a focisták kortyolgatják a vizüket, és hallgatják a taktikai utasításokat.

A második példa az idei parlamenti választást érinti. Ez volt az az esemény, mikor a választási hisztéria közepette már a közvéleménynek is természetesnek tűnt, hogy a magyar közmédia egyszerűen nem teljesíti a kötelezettségét a választók széles körű informálását tekintve. Az egy dolog, hogy a köztévében miként tudósítottak a Tiszáról (borítékolva a politikai következményeket a választás után és jelezve, hogy a „köz” az az ország kisebbik felének olvasatát közvetíti). De egy normális hírtelevízió – sanda pillantás a szlovákiai felhozatal felé – ilyen esetekben vitaműsorokat, politikusi beszélgetéseket szervez. Ha minimálisan is, de tájékoztatni próbálja az egyes felek álláspontjáról a nyilvánosságot, nem pedig hergelni. Ezt a kötelezettségét az M1 totálisan feladta.

A látványos vérengzés és a politikai részleg nagy részének kirúgása után az M1 életében is új fejezet kezdődik. Nem kizárható, hogy most hirtelen a másik oldalra kezd lejteni a pálya – a hatalom nem szereti a túlságosan önálló médiát, már ha egyszer kézi irányítás alatt áll. Nagy kíváncsisággal figyelhetjük, hogy vajon lesznek-e hosszú idő után politikai vitaműsorok, és szörnyülködhetnénk azon, miért is léteznek. A lécet viszont az előző vezetés annyira alacsonyra rakta, hogy könnyű a megugrása – már ha nem mossa el a miniforradalom a politikai tartalmakon túli értékeket, amelyek az elmúlt években keletkeztek a közmédiában.