Egy jobboldali magyar politikus szembenézett családja történelmével. A vallomást harminc évvel a rendszerváltás után nem követte politikai katarzis, inkább csend. Miért?

Csontfehér ködsipka ereszkedett a fővárosra, amikor Bandika és Ervin lángost kértek a piacon a zsíros fabódéból.

Kosík tanár úrtól hallottam a rajzórán, még Duna utcai iskolás koromban, hogy a Mona Lisa, mármint a festmény egyik különlegessége, hogy akárhonnan nézi az ember, mindig úgy tűnik, mintha az ábrázolt nő őt nézné.

Miközben Teherán beismerte, hogy lelőtte a kanadai utasokkal teli ukrán repülőgépet, ennél kevésbé tragikus, de hosszú távú következményekkel járó döntések borzolják a közel-keleti kedélyeket és a Földközi-tenger partvidékét.

A felelősségteljes megújulást mantrázó Smer minden igyekezete ellenére a február 29-ei parlamenti választás kampányát Szlovákia történetének legnagyobb figyelemmel követett pere, a Kuciak-per határozza meg.

Kisebb pánikot keltettek a közvélemény-kutatók felmérései: néhány héttel a választás előtt Kotleba a második helyen!

Ó, jaj, kikapcsolták az áramot – állapította meg Bandika reggeli kávéfőzés közben. Semmi gond, én áram nélkül iszom – emelte fel ráspolyos tenyereit röhögve Ervin, majd visszatekintett az asztalon szétterített újságra.

Eltorlaszolt utakkal és határátkelőkkel kezdődött az új év, a Szlovák Közúti Fuvarozók Egyesülete így hívta fel a figyelmet a fuvarozók egyre nehezebb helyzetére.

A szlovákiai politikai élet nem szűkölködik szürreális megszólalásokban, Peter Pellegrini miniszterelnök azonban a hétvégén még ebben a mezőnyben is kiemelkedőt alkotott.

Az utóbbi évtized – de talán mondhatunk évtizedeket is – legnagyobb botránya dagad a brit királyi családban, de talán mondhatunk monarchiát is.

Ma még jó időket élünk, de lassan gyülekeznek a felhők.

A bizonytalan helyzet a szélsőségeseknek kedvez.