A márciusi államfőválasztásnak erősebb a sajtója, ám magyar szempontból a májusi EP-választásnak komolyabb tétje lesz.
Mózes Szabolcs
Még gőzölgött a hír, hogy Párizsban a Bataclan klub egyik hátsó ajtójából orvul kifűrészelték a falfirkászok Caravaggiójának tartott Banksy festményét, amikor az erdélyi Marosludason ismeretlen tettesek elemelték Lordot, a szelíd labradort.
Veres István
Fico még ellenőrzi a Smer parlamenti frakcióját, de a pártjában egyre gyengül.
Okkal reméli a Fidesz, hogy megtalálta az új kommunikációs és szavazatszerző csodafegyvert a miniszterelnök évértékelőjén bejelentett „családvédelmi akciótervvel”: azóta mindenki erről beszél Magyarországon.
Jaromír Čižnár tíz év után hirtelen rádöbbent, hogy Dobroslav Trnka milyen hangfelvételt játszott le neki.
Fico egyre több játszmát veszít, most pedig beugrott az üres medencébe.
Képzelje el, hogy havonta kap az államtól mondjuk 300 eurót. Csak úgy. Jó lenne? Vagy nem?
A NATO nem engedheti meg magának, hogy a keleti végeken csipkedjék.
Hogy ez az alkotás megmentése vagy ellopása, annak megítélése erősen időjárásfüggő.
Ha az ember elbambul és nem kapcsol át másik csatornára a reklámblokk kezdetekor, ilyenkor, influenzaszezonban könnyen találkozhat egy csinos, szőke nővel.
A most zajló „végső csata” alighanem csak egy felvonás végét jelenti.
Mindannyiunknak vannak jó és rossz napjai – a gazdaságnak is. Mint az évszakok, úgy váltják egymást a növekedési és lassulási periódusok, amit gazdasági ciklusnak nevezünk.
Bár az alapiskolai beíratások csak áprilisban lesznek, a környezetemben több pozsonyi szlovák szülő már most mérlegeli, melyik iskolát válassza a gyermekének.
Kísért a közelmúlt: bár megnyerte a budapesti főpolgármester-jelölti előválasztást a baloldalon Karácsony Gergely, azóta ízelítőt kapott a Jobbik-közeledés rizikóiból és a zuglói polgármesterkedés ellene fordítható kampányelemeiből is.