Éppen kinyíltak a novemberi ibolyák, amikor Bandika és Ervin beült a Melankolikus Mátyásmadárhoz címzett hegyvidéki vendéglőbe.

A bársonyos forradalom megünneplésének árnyékában Kočner Threemájának köszönhetően egy újabb csontváz esett ki abból a már hangár méretű szekrényből, amely a Smer botrányait rejti.

A Pátria rádió színvonalas, jól szerkesztett műsorral ünnepelte a bársonyos forradalom évfordulóját, nem(csak) az éterben, hanem a Szlovák Rádió koncerttermében is.

Alaposan megvezette a minap Štefan Harabin Marián Kotlebát, aki ugye korábban felszólította őt, hogy október végéig döntse el, hajlandó-e szövetségre lépni az általa vezetett Mi Szlovákiánk Néppárttal (ĽS NS).

A forradalmak és háborúk résztvevői között minden korban ott találjuk a nőket is.

November 17-e táján mindig óhatatlanul előkerülnek az összehasonlítások arról, hogyan éltünk a rendszerváltás előtt, és hogyan élünk ma.

Mi a helyzet harminc év elteltével a demokráciával és szabadsággal?

Hagyományos nyugati centrumpártok figyelik dühös aggodalommal a radikálisok és úgynevezett populisták előretörését.

1989 egyre gyorsuló közép-európai eseményzuhatagából szinte a berlini fal leomlásáig döntően az izgalmas magyarországi történéseket figyeltem. A normalizált Csehszlovákia a maga rendíthetetlen szocializmusával reménytelen zárványnak tűnt.

Állítólag a férfiak önbizalma határtalan. Bár vannak kivételek. Állítólag. Én még nem találkoztam velük.

Klinikai halálközelben, avagy oroszkai Pityu jóslata.

Talán ezekben a percekben is csörög valaki telefonja, a kijelzőn egy egzotikus ország (Gabon, Guyana, Zimbabwe, Nauru, Cook-szigetek, Bosznia-Hercegovina, de az országok listája folyamatosan bővül) hívószáma – a cél a hívott fél átverése.