Ma a tanítók napja van

A tanítók napja – amit ma ünnepelünk – sem a rendszerváltás előtt, sem utána nem volt munkaszüneti nap. Eredete Jan Amos Komenský cseh teológus, filozófus és tudós nevéhez fűződik, akit a nemzetek tanítójának is neveznek, és aki 433 évvel ezelőtt született Csehországban.

A tanítónap megfelelő alkalom felhívni a figyelmet az iskolaügy fontosságára, amely az egészségüggyel együtt a társadalom fejlődésének és jövőjének az alapköve. Mindenki gondolhat, amit akar, de ezt a két nemzetgazdasági ágazatot, amelyekben emberek tízezrei dolgoznak mindenki érdekében, nem szabad oldalra tologatni, hanem inkább a jelentőségük szintjére kellene emelni.

A tanárok, pedagógusok második otthona az iskola – a tudásszerzés mindhárom szintjén: alap-, közép- és felsőfokon egyaránt. Az idők során az iskolák sokat változtak – egyetlen generáció alatt is annyi minden történik, hogy néha nem is győzzük már a teendőket, miközben gyarapodnak a nem várt, sokszor tragikus állapotok az iskolarendszerben. Nem kerülhetem el a gondolatot, hogy az iskoláinkban felkészült, tehetséges embereket itthon kellene tartanunk Szlovákiában, mert ha ez nem sikerül, akkor társadalmi katasztrófa fenyeget.

Pár napja ellátogattam a komáromi Munka utcai Magyar Tannyelvű Alapiskolába – érdekelt, hogy érzik magukat az ott dolgozó tanárok, tanulók, háttérdolgozók. Jót beszélgettem Csadi László biológia- és földrajztanárral, aki azon pedagógusok közé tartozik, akik szívvel-lélekkel végzik a munkájuk. És bár ma „ünnepnap” van, ő ugyanúgy megy be az iskolába, mint máskor, s ugyanúgy közeledik a gyerekekhez, mint minden más „közönséges” napon, vagyis hogy érdekelje őket a tananyag, hogy gondolkozzanak, értsék és használni tudják, amit megtanulnak. „Látom, mikor megvillan a tekintetük, érdekli őket. Élvezem a tudás átadását. Ezt az érzést csak akkor ismeri meg az ember, ha csinálja” – mondta.

Az iskola igazgatónőjétől, Pálinkás Máriától azt is megtudtam, hogy a hétvégén tartanak egy kis ünnepséget, leülnek a kollégákkal, lazítanak egy kicsit, s ilyenkor meg szokták hívni a nyugdíjban levő kollégákat is. Szép szokás. Köszöntsük hát mi is a tanárokat, tanítókat, óvónőket, pedagógiai alkalmazottakat – mindazokat, akik nap mint nap foglalkoznak gyermekeinkkel!

A pedagógusnap nem hangos ünnep, de álljunk meg egy pillanatra, és mondjunk köszönetet azoknak, akik óriási türelemmel, szeretettel, odaadással nevelik a jövő nemzedéket! Azokra a hivatásukhoz hű pedagógusokra gondolok, akik nem hagyták el a pedagógiai pályát a jobb életminőségért, a helyükön maradtak, és bíznak abban, hogy a feszültséggel teli, polarizált társadalmunkban is eljön a nap, amikor az iskolaügy kivívja magának azt a rangot, amelyet a jelentősége alapján megérdemel.