Találjunk utat a böjti ételekhez, merüljünk el az ízek világában

Egyetemi tanulmányaim alatt gyakori téma volt a böjt, hisz kateketikát tanultam. A húsvétot megelőző időszak a nagyböjt, ami a keresztény hagyomány szerint 40 napig tart, és hamvazószerdán kezdődik, nagyszombatig tart (tehát húsvétvasárnapot nem számítják bele).

Ez az időszak a bűnbánatról, megtisztulásról és lemondásról szól, sokan ilyenkor például nem esznek húst (főleg péntekenként), vagy valami másról mondanak le, mint pl. édesség, kávé, közösségi média stb. Rendhagyó írásomban megpróbálom kizökkenteni a húsimádókat a komfortzónájukból a húsvéti ünnepek előtt.

1. A nagyböjt szerény ízei, a sárgaborsó-főzelék

Magam is a húsimádók táborát erősítem, így nagyon nehéz bárminemű böjtöt is tartanom. Nehéz elképzelni „mai szemmel”, hogy a húsvéti sonka és kalács bősége előtt ott volt a visszafogottság időszaka – a nagyböjt. Vagy hát ott is van, csak igazából egyre kevesebben tartják. A régi idők embereinek böjti asztalán gyakran szerepelt például a sárgaborsó-főzelék, amely egyszerűségében hordozta az ünnepvárás csendjét. De hogy is készül? (Nem mellesleg az egyik személyes kedvencem a főzelékek közül, aki volt katona, „atomkásaként vagy betonkásaként” ismerheti, s valószínűleg a kellemetlen élmények söpörhették le a mindennapok étlapjáról.)

A sárgaborsó-főzelék a régi paraszti konyha egyik alapja volt, különösen böjt idején, amikor húst nem fogyasztottak, mégis valami laktatóra volt szükség. Fehérjedús, egyszerű, mégis lélekmelengetően ízes.

Hozzávalók (4 adaghoz): 30 dkg sárgaborsó, 1 közepes fej hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1 babérlevél, só, bors, 1 tk pirospaprika, 1-2 ek liszt (a habaráshoz), 1 dl tej vagy növényi tej (ha nem szigorú a böjt), 2 ek olaj vagy kevés vaj.

Elkészítés előtt a sárgaborsót előző este beáztatjuk hideg vízbe (legalább 8 órára). Másnap leöntjük róla a vizet, majd friss vízben feltesszük főni a babérlevéllel, sóval, apróra vágott hagymával, fokhagymával. Amikor megpuhult (kb. 40 perc), elkészítjük a rántást: kevés olajon megpirítjuk a lisztet, levesszük a tűzről, hozzáadjuk a pirospaprikát, majd felöntjük hideg tejjel. A rántást a főzelékhez keverjük, pár perc alatt összeforraljuk. Frissen őrölt borssal ízesítjük. Kenyérrel, pirított hagymával, akár magában is kínálható.

2. „Jákob eledele”, avagy a lencsés egytál 

Ha egy kicsit szeretnénk keresztényibb vizekre evezni a böjt időszakában, akkor semmiképp nem maradhat el „Jákob eledele” az asztalunkról, ami egy lencsés egytálétel. A lencse ősi, bibliai növény, amely már az Ószövetségben is szerepel. Jákob egy tál lencséért „vette meg” testvérétől, Ézsautól az elsőszülöttségi jogot (Teremtés könyve 25;29–34: „Jákob pedig adott neki kenyeret és lencsefőzeléket. Evett és ivott, felállt és kiment. Ilyen kevésre becsülte Ézsau az elsőszülöttség jogát.”). Ez az étel a megbékélés és a lemondás szimbólumává is vált. Egyszerű, de tápláló, és tökéletesen illik a böjt időszakához. Olívaolajjal meglocsolva, friss kenyérrel vagy lepénykenyérrel fogyasztva remekül illik a böjti menüsorba, és mélyebb üzenetet hordoz: az egyszerűség elegendő lehet.

Négy főre a következő alapanyagokra lesz szükségünk: 25 dkg zöld vagy barna lencse, 1 nagy fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 2 szál sárgarépa, 1 szál zeller vagy zellerszár, 1 babérlevél, só, bors, őrölt kömény, kevés olívaolaj, opcionálisan: kevés paradicsompüré vagy citromlé a végén.

Akárcsak a sárgaborsó-főzeléknél, úgy a lencse esetében is beáztatjuk azt előző este. (Bár vannak olyan tapasztalatok, hogy erre nincs szükség, de inkább legyünk elővigyázatosak, ne a főzés napján lepődjünk meg, hogy kemény maradt a lencsénk.) Másnap finomra vágott hagymán kevés olajon megfuttatjuk a répát, zellert, fokhagymát. Hozzáadjuk a leöblített lencsét, fűszerezzük (babérlevél, kömény, só, bors), és felöntjük vízzel. Lefedve, közepes lángon főzzük, míg minden puhára fő (kb. 40–50 perc). A végén kevés paradicsompürével, citromlével frissíthetjük az ízét.

3. Mujaddara, a közel-keleti böjti lencserizs

Böjti időszakunk szólhat arról is, hogy a hazai konyháról mondunk le, s egy kicsit a világ felé fordulunk, a nemzetközi gasztronómia vizeire evezünk. Egyes nemzetközi fogások nem igényelnek különleges összetevőket, a mindennapi bevásárlásunk során megvehetjük a hozzávalókat, s így a saját kis konyhánkban elutazhatunk például a keleti ízek birodalmába. A mujaddara egy tradicionális közel-keleti, főként az arab és libanoni konyhában ismert étel, amit gyakran fogyasztanak böjti időszakban. Lencséből, rizsből és pirított hagymából áll – rendkívül egyszerű, de gazdag ízvilágú, és különösen népszerű a vegetáriánusok és böjtölők körében. Melegen és hidegen is kiváló, mellé kínálható natúr joghurt vagy savanyú uborka is – ha nem szigorú  a böjt, akár ezeket is be lehet vonni.

Nincs is másra szükségünk négy főre való főzésnél, mint 20 dkg zöld vagy barna lencsére, 15 dkg rizsre (basmati vagy hosszú szemű), 2 nagy fej vöröshagymára, 4 ek olívaolajra, 1/2 tk őrölt köményre, 1/2 tk fahéjra (opcionális, de autentikus), sóra és borsa, friss petrezselyemre vagy mentára a tálaláshoz, illetve citromlére (ízlés szerint).

A lencsét sós vízben majdnem puhára főzzük (kb. 20 perc). Közben a hagymát vékony karikákra vágjuk, majd olajon lassan karamellizáljuk, míg aranybarnára sül. A főtt lencséhez hozzáadjuk a megmosott rizst, fűszereket (kömény, fahéj, só, bors), majd felöntjük annyi vízzel, hogy éppen ellepje. Lefedve pároljuk, míg a rizs is megpuhul (kb. 15-20 perc). Tálaláskor a karamellizált hagymát a tetejére szórjuk, petrezselyemmel vagy mentával, kevés citromlével frissítve.

Közeledjünk más módon 

Néha jó szakítani a megszokásokkal, s kipróbálni valami újat, akár a fenti ételek egyikét, akárcsak egy-egy nap húsvét előtt, ha böjtöt nem is tartunk. Akár a sárgaborsó a nagymama konyhájából, akár a lencse Jákob asztaláról, vagy a rizses-hagymás egytál a keleti világ böjtjéből – mind ugyanazt hirdeti: a legegyszerűbb étel is lehet ünnep. Sokan úgy vélik, hogy a böjti időszak nem a lemondásról szól, hanem a ráhangolódásról. A mai rohanó világban egyáltalán nem mindegy, hogy miként tudjuk felidézni a húsvéti hagyományokat, a különböző szokásokat, mindazt, ami mögöttünk van.