Leestünk a térképről

Az ország politikai elitje jól-rosszul próbálja kezelni a járványt, a másik fele az intézkedések kritizálásával van elfoglalva. Egy dolog azonban mintha a legtöbb döntéshozó feje fölött elröppenne: egyáltalán nem mutatják, hogy törődnének a helyiek gondjaival, vagy átéreznék a problémát. Alig néhány kivétel akad. A Magyar Szövetség kimondottan aktív a kérdésben, egyeztet a polgármesterekkel, és több politikusuk személyesen is angazsálódott a téma kapcsán – csakhogy egy parlamenten kívüli pártról beszélünk. Szlovák részről szinte teljes a csend és az ignorancia: az országos sajtóba egyedül az került be, hogy a háziállatok mészárlásának problémáját elemi szinten tudatosító, az újraválasztására is gondoló Branislav Becík (Hlas) megyefőnök eredménytelenül felszólalt az állatállomány likvidálása ellen, és hajlandó volt konfliktusba keveredni a saját pártjával is a helyiek érdekében.

Ezen túl szinte teljes a csend, ami megmutatja, hogy mennyire nincsenek beágyazódva a szlovák pártok a régióba. Elvben két kompetens EP-képviselő is ül Brüsszelben, de sem Ódor Lajos volt miniszterelnök, sem a magyar gyökereivel néha büszkélkedő Judita Laššáková (Smer) Facebook-oldaláról nem jönne rá az ember, hogy milyen krízis játszódik le délen. Az SaS jobb híján az elvben létező Fórumot vezető Simon Zsolt volt mezőgazdasági minisztert mozgósította egy biztonságos, pozsonyi környezetben megtartott sajtótájékoztató erejéig, az SNS és a KDH a régióban nem létezik, a Smer technikailag pati illetőségű „déli” képviselője, Zuzana Matejičková a szovjet csapatok felszabadító tevékenységéről értekezik. A választók különösebben senkit nem érdekelnek. Ilyen helyzetekben mutatkozik meg, hogy a szlovák pártok a rájuk leadott magyar szavazatokat gyakorlatilag úgy kezelik, mint amelyik leesett a teherautóról. Jó, hogy vannak, de különösebben nem kötelezi őket semmire – se részvétnyilvánításra, se megértésre.

A szlovákiai magyar politikáról tartott előadásaimon folyamatosan előkerül a lefelé tartó spirál hasonlata a déli régiók politikai öntudata kapcsán. Az egyszeri választó délen ugyanis nagyon frusztrált. Egy részük kitartásból is a parlamentbe nem kerülő magyar pártra szavaz, a csalódottak pedig vagy nem mennek választani, vagy olyan szlovák pártokra voksolnak, akiknek se érdemi hálózataik nincsenek, se különösebb elképzelésük nincs arról, mit akarnak a helyiek: országos témákkal tudnak csak kampányolni délen. Mivel a megválasztott politikusok jellemzően a saját régiójuk és választóik érdekeiért lobbiznak, a déli járások így elárvulnak, gyakorlatilag kivesznek a magyar régiókért dolgozó politikusok az országos döntéshozatalból. A frusztrált szavazók erre még dühösebbé válnak, és igazolva látják: lám, a politikától semmit sem szabad várni. Pedig a kör megtörhető lenne, a legkönnyebben a magyar parlamenti érdekképviselet ismételt megjelenésével. Ellenkező esetben marad az időnkénti, de borítékolható rádöbbenés arra, hogy a régiók politikailag elárvultak.