Forró tél, a kormány kitart

A miniszterelnök eddigi legingatagabb koalíciója ciklikusan működik: 

két egymást követő télen is utcára vonultak ellene az emberek, hogy aztán látványos módon kiderüljön, mégiscsak működőképes. 

Tavaly ilyenkor az ellenzék blokkolta a parlament munkáját, és szervezte a tömegtüntetéseket, de az elnökválasztáson kiderült, Fico oldala még mindig többségben van, a merénylet után pedig a demonstrációk is elhaltak. Idén a téli, rekordtömeget megmozgató országos tüntetéssorozat és a koalíció belső válsága ellenére fenyegetéssel, zsarolással, leginkább pedig a funkciók nyílt kiárusításával sikerült újra megteremteni a parlamenti többséget. A koalíció frissen megtalált belső békéjében és egyetértésében láthat neki az úgynevezett fontos dolgoknak: például a polgári társadalom leszalámizásának vagy a közmédia végső átalakításának.

A tüntetések sorsa és kétszeri fogadtatása is mutatja, mennyire megtévesztő tud lenni az események érzékelése és értelmezése. A legutóbbi (még mindig zajló) tüntetéssorozat kapcsán például gyakran előkerült az a vélemény, miszerint az utca hangjának valós ereje van. Ficónak kényelmetlen a tömegekből áradó ellenállási kedv, belefáradt a miniszterelnökségbe, távozni szeretne a politikából, esetleg Samuel Migaľékat is a kormánytól való eltávolodásra készteti az utca hangja. Ezek a kijelentések addig rendben is vannak, amíg egy tüntetés önjelölt szónoka fogalmazza meg különösen erős tapsot remélve, vagy elhangzik a kocsmában – de komoly véleményformálóktól is elhangoztak hasonló kijelentések, szükségtelenül fokozva a várakozásokat, most meg a frusztrációt.

A valóság az, hogy a demostrációk miatt még nem fog megbukni a kormány. 

A téli akciókra jellemzően azok járnak ki, igaz, nagy számban, akik alapesetben amúgy sem szavaznának a kormányfőre. Persze, volt már olyan, hogy az utca hangja Fico távozását okozta, de adódik egy komoly különbség a Kuciak-gyilkosság után történt megmozdulásokkal kapcsolatban. A tényfeltáró újságíró és menyasszonya meggyilkolását követően azért törhetett ki az elemi felháborodás, mert a társadalom jelentős része rádöbbent, a Fico-kormányok által is kiépített civilizált, feltörekvő, élhető országról szóló Szlovákia-kép valójában egy nagy átverés. A mostani kormánykoalíció ugyanakkor nem vert át senkit az ígéreteivel (illetve de, az emberek pénztárcája megérzi a konszolidációt, de az egy más kérdés). 

Pontosan lehetett tudni már a választás előtt is, hogy Fico nem lesz látványosan ukránbarát, hogy a kormány megpróbálja visszabontani a civil társadalmat, igyekszik ellehetetleníteni az igazságszolgáltatást, és megerősíti az alternatív kultúráját. Ezt ígérték a Smer, Hlas és SNS képviselői a választási kampányokban, nagygyűléseken, televíziós vitákban. Minden, ami történik, az előzetes célkitűzésekkel összhangban zajlik.

Ettől persze maguk a tüntetések nem haszontalanok. 

A legsötétebbnek tűnő időszakokban is érdemes tudatosítani, hogy nem vagyunk egyedül, a hálózatosodás és közös pontok megtalálása, a kollektív élmények megélése miatt egy fontos, reménykeltő eszközről van szó. Csak csodát nem szabad várni tőle – a kormány a forró telet kibírja. Már ha a saját ostobasága miatt nem bukik meg magától, de az egy teljesen más történet.