Amikor meghallottam az első hírt a száj- és körömfájás megjelenéséről Szlovákiában, percekig a földre néztem, és gyorsuló pulzussal, megrendülve vettem észre a zöldülő fűben néhány szál lila ibolyát. A kis vadvirág életet sugárzott magából. Szinte megszakadt a gondolkodásom. Az országunkban jelenleg dívó, pattanásig feszült társadalmi feszültség közepette már csak ez hiányzott. Ez volt az első gondolatom.
Hagyják élni a gazdákat és az állatokat!

A megrendülés visszaröpített a múlt évszázad hetvenes éveibe – azt hiszem, először 1973-ban ütötte fel fejét Szlovákiában az állatok gyilkos kórja – amikor úgy lehetett bemenni az Egységes Földműves-szövetkezet (EFSz) udvarába, hogy a kapunál egy nagyobb fémdobozban lévő jellegzetes klór-szagú folyadékba kellett belelépni, amit egy bejárati őr ellenőrzött. A faluban a hangosbeszélő bejelentette a szomorú hírt, s kérték a lakosságot, hogy tartsák be a községháza utasításait.
Mi történt most, a kór bejelentése után? Azt tudtuk, hogy március 7-én a Duna jobb oldalán egy ezres lélekszámú faluban, Kisbajcson, a szarvasmarhatelepen felütötte a fejét a száj- és körömfájás, ez a veszedelmes állatbetegség. A Duna bal oldalán – nálunk – tudomásul vettük ezt a tényt, az illetékes állami szervek korlátozták a közlekedést a hidakon Magyarországra és onnan Szlovákiába. Nagyjából két hétre rá jelentették, a Csallóközben is megjelent a kór, először Bakán, majd fokozatosan Csiliznyáradon, Medvén és Lúcson is.
Richard Takáč mezőgazdasági miniszter szólalt meg először a médiában, és már az elején olyan hangnemet ütött meg, amiből az emberek megérthették, nincs benne semmi empátia, és hogy amit mond, abból semmit nem fog engedni, amit a mellette álló kormányfő is megerősített. És rögtön jött a számukra legfontosabb bejelentés, hogy a négy csallóközi gócponton és az azoktól 3 kilométer sugarú körben lévő összes párosujjú patás állatot le fogják öletni, függetlenül attól, hogy fertőzött-e az állat, vagy nem. Takáč gyorsan hozzátette: ez vonatkozik a családi kisgazdaságokra is. Az esetleges kártérítést pedig majd rövid időn belül kifizetik a gazdáknak. Ez óriási elkeseredést váltott ki a falvakban élő családokból, azokból az emberekből, akik az állattartásból élnek, hiszen ez a mindennapi kenyerük.
Az emberek hiába tiltakoztak, durva mészárlásnak lehettünk tanúi. Akik látták az ezzel kapcsolatos videókat és képeket, tudják, miről beszélek. Egy állatorvos tanhallgató ismerősöm szerint az egészséges állatokat nem kellene, nem kellett volna megölni, kezdettől fogva elég lett volna ellenőrizni, fertőzöttek-e, ezt egyszerű vérvétellel könnyen ki lehet deríteni. A gazdák érdekében megszólalt Branislav Becík, Nyitra megye elnöke, aki értelmetlennek, indokolatlannak minősítette az egészséges állatok elpusztítását, és felszólította a Smer vezetőit, hogy változtassanak a betegség megfékezésének a módján. A Magyar Szövetség is próbál segíteni, ám mindez sovány vigasz azoknak, akik már végignézték állataik leölését.
Igaz, hogy gyorsan tört kis országunkra ez a nagy veszély, ám kezdettől fogva humánusabb problémakezelésre lett volna szükség. Csakhogy ehhez hozzáértő illetékes személyek kellenének. Szlovákiában azonban a legutóbbi parlamenti választás után csupa dilettáns került fontos, döntéshozó pozícióba, akik döntéseikkel szinte naponta óriási károkat okoznak. Ennek egyik legékesebb példája a mostani száj- és körömfájás.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.