Jorge Mario Bergoglio, ahogy életében Ferenc pápaként, úgy holtában is – kvázi visszalényegülve annak a halandónak, aminek egyébként mindig magát tartotta – képes volt úgy félretolni a hagyományokat – vagy mondjunk inkább úgy: azok kevésbé fontos aspektusait –, hogy közben nem keveredett messzire sem saját hitvallásától, sem elképzeléseitől. Nem volt egyszerű pápasága, megosztotta a világ véleményét, mert az egyház alapjai felé terelte vissza a hívőket és a nem hívőket egyaránt.
Ferenc pápa emlékére
Nem voltam rajongója a hagyományos értelemben. Az egyház és az egyén kapcsolata számomra már egy jó ideje egy különutas elmejáték. Már diákkoromban is fogalmaztam meg olyan kritikákat, amik tanáraim figyelmét is felkeltették. De nem is ez a lényeg.
Ferencben ezt, vagy inkább ennél többet láttam: egy lázadót, aki inkább összekötni próbálja a körülötte egyre inkább széthúzó világot, és ha létezik egy ok, amiért egy pápára valaha felnéztem, akkor ez az attitűdje volt az.
Elég volt csak végignézni a napokban Ferenc temetését. A pápa előre meghatározta saját temetése kulcsmomentumait: milyen ruhában, milyen koporsóba temessék. Valószínűleg tudta előre, hogy a történelem ezen pillanatában, amikor újra „divat” lett politikusaink között a keresztény konzervativizmus, majd csapatostul vonulnak sírjához az öltönyös urak...
Megmutatni magukat. Csak ültem és néztem. Hatalmas volt a kontraszt a tömeg és a 81 éves Geneviève Jeanningros nővér között, aki valóban gyászolni jött, aki valóban búcsúzni jelent meg a pápa ravatala mellett. Szerintem volt benne valami számítás, valami kalkuláció, ahogy Ferenc a világ – magukra mint vezetőként paroláló – politikusaira tekintett. Számítása valószínűleg leginkább abban a momentumban testesült meg, mikor Zelenszkij és Trump 2 kis széken összedugták a fejüket. Lehet erre tekinteni úgy is, hogy Ferenc még holtában is összeterelni, egymás felé irányítani próbálja a világ vezetőit.
Számomra ebben a közjátékban és a képekben inkább a cinizmus köszönt vissza. Nézzük csak meg, hogyan „nyilatkozott” (inkább véres, mocskos szájjal fröcsögött) a magyar kormánymédia a „liberális pápáról”. Nézzük csak végig az időnkénti „pápasimogató köröket”, mikor egy-egy vezető, sztár vagy magát fontosnak érző személy audienciát kért őszentségétől. Nézzük csak végig azt a művi, megjátszott ájtatosságot, a merev pofalemezeket, az elsőéves színjátszókat idéző szerepjátékot. Mindezt egy fotó kedvéért.
Nagyot kell meríteni, hogy egy kevés a hálónkba kerüljön olyan vizekben, ahol ritka az értékes hal. Ferenc a pápai hivatásra – nem tudom, lehet-e így hivatkozni erre – úgy tekintett, mint egy lehetőségre. Ember volt, aki emberekkel „dolgozott”, kicsit belelátott a lelkükbe, kicsit jobban értette a gondolataikat, motivációjukat. Próbált példa lenni a világot irányítók előtt: a nép között járva látni és érezni, mit akar a nép, mire van szüksége. Jorge Mario Bergoglio egy jó ember volt, nyugodjék békében.
Figyelem! Felnőtt tartalom!
Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.