Legyen újra diáktábor!

A lázadó – liberális – gombaszögi természetes diákszellemiség ellensúlyozására Gubik Lászlónak és a magyar parlament volt elnökének bábáskodásával létrehozták a „Martfesztet”. Ezt a nem jövőbe néző, sőt leginkább a múltba révedő intézményesített fesztivált a Fidesz készséggel és bőségesen támogatta. Végül is a saját diákszervezeteként kezelte.

A receptet, hogy „hogyan veszti el közpénz jellegét az alapítványokba kiszervezett állami támogatás”, Magyarországról importálták a hazai ügyeskedők. A szlovákiai magyar közéleti és konkrét politikai szereplők közül többen lecsaptak a Fidesz által kreált és megvalósított pénzosztogatásra. Nekünk, itt élő magyaroknak is megvan a „saját” Fafokanunk. Itt is jutott szőlészetre és borászatra, panzióra potom 500 ezer euró. És ez nem is a jéghegy csúcsa. Talán csak egy „csücske” a sok közül. Igaz, voltak kiemelt kedvezményezettek, pl. a református egyház, de sokan mások is. Magánszemélyek, vállalkozások és teljesen, világosan csakis a támogatások megszerzésére fókuszáló ál civil-polgári társulások. 

A közelmúltban lezajlott magyarországi választás érdemi változtatások megvalósítását tette lehetővé. A választók döntöttek Magyarország jövőjét illetően. Elegük lett az érdemtelen egyéni gazdagodásokból, primitív „luxizásból”, az ország eladósításából, a jövőkép hiányából.

Megvalósulni látszik az abszolút többségi vélemény becsatornázása a kormányzati döntéshozatalba. Nagyon fontos az átláthatóság és a jogállamiság újrahonosítása. Ez a helyzet nekünk, itt élő magyaroknak is rendkívüli kihívást jelent, és egyben lehetőséget is kínál. Lehetőséget az új magyar kormánnyal való, politikai elkötelezettség nélküli, korrekt együttműködésre. Itthon is véget kell vetni a mutyizásnak, a feltétel nélküli politikai lojalitásnak, csupán a magyar közpénz megszerzése érdekében. Jelenleg a Szövetséget belső feszültségek terhelik, lásd a jelöltállítást a közelgő helyhatósági választásra! Sajnos az elmúlt időszak nem a szövetségek intenzív keresésének jegyében zajlott. Pedig a következő parlamenti választáson egyedül indulni a sikertelenség garanciája.

A szlovákiai kisebbségi politikát újra kell gondolni. Új alapokra kell helyezni. Világos értékrenddel rendelkező emberekre kell bízni a jövőnket. Olyanokra, akik identitásunkat szem előtt tartva képesek az együttműködésre. Fel kell tárnunk a kisközösségekben működő lehetőségeket. Meg kell tanulnunk bízni egymásban. Olyan erős, szabad kisközösségeket, hálózatokat kell építeni, ahol különbségeink, sőt esetleges viszályaink ellenére is képesek vagyunk meghatározott célok érdekében együttműködni. Biztató az utóbbi időben a „pozsonyi kollégisták” közéleti szereplése.

A pozsonyi Zichy-palotában megrendezett kerekasztal a szlovák–magyar párhuzamokról és konfliktusokról, valamint a politikusi kerekasztal a szlovák–magyar megbékélésről nemcsak a múltba tekintett, hanem inkább a jövő aktuális kérdéseire is kereste a választ. A június 1-jei – a „Támogatáspolitika Orbán idején és ezután – önreflexió és ötletbörze” elnevezésű – komáromi akció világos és reális helyzetfelmérés, főleg aktuális útkeresés volt.

Reménykedjünk abban, hogy a „kollégisták” humán tőkéje alapját képezheti egy racionális, együttműködő kisebbségpolitika kialakításának! Lehet, hogy épp közülük, velük alakul meg egy sokoldalúan jól képzett, dinamikus csapat, amely újrakeretezi politikai jövőnket. Akár a „Közös hazánkért mozgalom” megalapításával...