Milyen (lenne) az élet turisták nélkül?

Valahol csupán a látogatószámot szeretnék maximalizálni, van olyan város, amely inkább a minőségi (értsd többet fizető, költő) turistákat szeretné odacsalogatni a részeges, partizó, randalírozó legénybúcsús társaság helyett, és olyan is akad, amely belépődíjat szed azoktól, akik csak egy napra nézik meg a várost, hiszen az ilyen turistákból van a legkevesebb bevétel. A turistaadó pedig egyre ragadósabb, mind több népszerű célállomás fontolgatja, hogy ilyen módon állítja meg az áradatot. A másik, szintén ide kapcsolódó jelenség a lakáskiadás problémája – és a leggyakrabban a turisták ellen tüntetők is éppen ezt hozzák fel érvként, miért lehetetleníti el a helyiek életét a sok érkező. A rövid távú lakáskiadás – melynek legismertebb szolgáltatója az airbnb – megjelenése felforgatta a népszerű célállomások lakáspiacait, nemcsak azért, mert a belvárosban mind több lakás fogad pár napra érkező turistákat, hanem azért is, mert ez a jelenség alaposan felhajtotta az árakat, legyen szó albérletről vagy akár lakásvásárlásról.

A fő hangadó, Barcelona polgármestere már meg is ígérte a lakosoknak, hogy betiltja az airbnb-t a városban, Bécs is korlátozza az ilyen lakáskiadást, New York pedig tavaly szeptemberben olyan szabályt vezetett be, amely gyakorlatilag meg is szüntette – vagy rossz nyelvek szerint a feketezónába űzte – azt, hiszen teljesíthetetlen feltételeket szabott a rövid távú lakáskiadóknak (pl. csak két főt fogadhatnak, legfeljebb 30 nap egy évben, és a lakás tulajdonosának „otthon” kell lennie stb.).

De nem kell messzire utaznunk, a közeli nagyvárosokban is érzékelhető a jelenség. Ahogy az is, hogy az ingatlanokat e célra vásárlók többet is hajlandóak fizetni, hiszen a pár napra érkező turisták hamarabb kitermelik a befektetett összeget. Részben emiatt szinte már megfizethetetlen az albérlet, lakásvásárlás, a belvárosban pedig egyenesen lehetetlen, a helyiek teljesen kiszorulnak a belvárosból. 

Talán mondani sem kell, hogy a New York-i szigor eredménye nem úgy alakult, ahogy azt sokan szerették volna: nem lett kevesebb turista, sőt, még nőtt is a számuk, az lakások, albérletek ára pedig stagnál, de nem csökken...

A koronavírus megmutatta, milyen az élet turizmus nélkül. Azt a szomorú, határzárokkal, kijárási tilalmakkal teli időszakot valószínűleg még a most vízipisztollyal támadók sem sírják vissza. Ám a járvány utáni felszabadulás, a tömeges utazni akarás hirtelensége sokkolóan hathat a helyiekre. Érthető az aggodalom, tiltakozás, ám a megoldás nem az, hogy bűnbakot csinálunk a turistákból, szinte kiutáljuk őket, hogy kellemetlenül érezzék magukat, hanem egy egészséges kompromisszum megteremtése. Hiszen tudjuk, hogy a világ turizmusa nagyon sok ember megélhetését biztosítja, ahogy azt is, hogy mindenkinek szüksége van pihenésre, feltöltődésre, felszabadult mosolyra, és erre az egyik legjobb mód éppen egy nyaralás, kirándulás, felfedező túra. Vízipisztolyos támadások nélkül...