Cseh Gripenek: őszre halasztva

A parlament két háza ugyanis egymástól eltérő döntést hozott az ügyben, a kormány pedig hivatalosan bejelentette, hogy az üzlet aláírását szeptemberre halasztotta, tehát gyakorlatilag a júniusi képviselőházi választás eredményei alapján felálló új kormány kezébe helyezte. S nem biztos, hogy ez a kabinet ismét szociáldemokrata kormány lesz, s hogy éppúgy Gripeneket fog akarni vásárolni, mint a rövidesen távozó, Miloš Zeman vezette kabinet.

Hatalmas pénzekről, a rendszerváltás utáni legnagyobb állami üzletről van szó, amelynek nemcsak cseh belpolitikai dimenziói vannak, hanem ugyanakkor összefüggésben van a NATO-val, valamint a másik két új kelet-európai tagállammal, Magyarországgal és Lengyelországgal is. Mindhárom ország vezetése évek óta tárgyalásokat folytatott arról, hogy nem lenne-e lehetséges és okos valamiféle közös koncepció alapján korszerűsíteni a légvédelmet, amivel nyilván elég sok pénzt takaríthatnának meg. Bár mindenki elismerte a közös lépések értelmét, ma már tudjuk, hogy csak szavakban, mert a gyakorlatban mindenki mást tesz. Sajnos, a visegrádi együttműködésben ez manapság már valahogy így van, így működik, illetve inkább nem működik, s a sok szövegnek kevés a gyakorlati fedezete. A számtalan találkozónak talán csak egy kézzelfogható eredménye van: az, hogy Magyarország és Csehország a brit–svéd Jas–39 Gripen típusú, hangsebességen túli vadászgépek mellett tette le a voksát, s Lengyelországban is hasonló döntés várható. Magyarországon már korábban eldőlt, hogy nem lesz gépvásárlás –, amelyet túlságosan is költségesnek ítéltek meg –, hanem 14 Gripent néhány évre kibérelnek. Az utóbbi napokban azonban ismét felröppentek hírek a vásárlásról. Csehországban a kormány 24 Gripen megvételéről döntött. A képviselőház elfogadta az üzlet finanszírozásának a módját – állami értékpapírok kiadásával –, viszont a szenátus elutasította. A képviselőház ezt ugyan felülvizsgálhatja, de erre nem igen van esély. Egyrészt azért, mert a pártok és a képviselők között igen nagyok a véleménykülönbségek, amelyek ráadásul változnak is, s az üzlet támogatói nincsenek többségben, másrészt azért, mert közel van a választás dátuma, s ebben a helyzetben nem várható érdemi döntés. Nyilván ezt a kormány is tudatosította, ezért a szerződés aláírását szeptemberre halasztotta. A brit–svéd BAE Systems/SAAB egyetértett a halasztással, s bejelentette, hogy a már megindított ellentételezési programokat ennek ellenére is folytatni fogja. A tervezett 24 Gripenért Prága ugyanis mintegy 70 milliárd koronát fizetne, s feltételül szabta, hogy a brit–svéd konszern 150 százalékos ellentételezést is vállaljon.

Prága kemény feltételeit egyébként az üzlet iránt eredetileg érdeklődő öt cég közül négy nem vállalta. Valószínű azonban, hogy időközben egyesek meggondolták magukat, mert például az amerikaiak ismételten nyílt nyomást gyakorolnak a csehekre, hogy változtassák meg álláspontjukat. Az Egyesült Államok képviselői – például a prágai amerikai nagyköveten keresztül – többször is helytelenítették a cseh döntést, s arra akarják rávenni Prágát, hogy inkább amerikai gépeket vegyen. Bizonyára nem véletlen, hogy a belgák is ismételten felajánlották a cseheknek saját, már használt amerikai vadászgépeiket, amelyeket korszerűsíteni kellene. Azt állítják, hogy ez olcsóbb lenne, mint az új Gripenek megvétele. Tekintettel arra, hogy a régi-új ajánlat néhány nappal a szenátusi tárgyalás előtt került Prágában nyilvánosságra, nem volt véletlen, hogy a szociáldemokrata kormányzat ezt a belügyekbe való érzéketlen beavatkozási próbálkozásnak minősítette. Később ezt maguk a belgák is elismerték.

A kelet-európai vadászgépvásárlásnak, amelynek szükségességét a térségben és Nyugat-Európában is sokan megkérdőjelezik, egyébként ezzel egy amerikai-európai dimenziója is van. A Gripeneket ugyanis eddig még NATO-tagállamok nem használnak. Ha az új kelet-európai tagok emellett döntenek, akkor az amerikai vadászgépgyártók komoly konkurenciát kapnak, s nem kizárt, hogy a jövőben a Gripenek, tehát az európai fegyverek más országokban is elsőbbséget kapnak a tervezett összeurópai hadtesten és a NATO-n belül is. Ezt pedig Amerika nagyon nem szeretné. Ez ugyanis már a globális gazdaságpolitikai hatalmi harc része. Hozzáteszem, hogy itt még az ázsiai konkurenciával is számolni kell. Másrészt az amerikai–cseh kapcsolatok rendkívül jók, Wa-shington különböző okokból (például Václav Havel személyisége, Madeleine Albright asszony cseh származása) szemmel láthatóan eddig sok mindenben előnyben részesítette Prágát a kelet-európai térség más fővárosaival és országaival szemben, s Amerikának érdeke, hogy a csehek szoros szövetségben legyenek vele. Csehország ezt eddig nem is utasította el, s vállalta az erős amerikai orientációt. Valószínű, hogy a vadászgépek ügyében is az amerikaiaknak kedvező döntést várt el Washington Prágától, s most bizonyos értelemben csalódott. A jelzett viták folytatása, a végső döntés elodázása ebben a helyzetben azt jelenti: egyáltalán nem biztos, hogy a cseh pilóták a közeljövőben saját Gripeneken fognak repülni. Lehetnek ebből még akár amerikai gépek is, de az sem kizárt, hogy Csehország végül egy más megoldáshoz folyamodik.A szerző prágai munkatársunk