Alaposan körülnéztek a belgiumi fegyintézetekben, és lesújtó jelentést írtak

Alig egy héttel a belgiumi börtönőrök országos sztrájkakciója után, amellyel a büntetés-végrehajtási intézmények túlzsúfoltságának enyhítését, munkakörülményeik javítását követelték, az illetékes nemzetközi szervezet is lesújtó jelentést adott ki a belgiumi börtönviszonyokról.

A Nemzetközi Börtönfigyelő belgiumi tagozatának dokumentuma szerint a belgiumi börtönökben olyan zsúfoltság van és a közegészségügyi színvonal is olyan aggasztó, hogy a szabadságvesztés mint büntetés nem képes teljesíteni a bűnelkövetők társadalmi átalakításának feladatát. A balközép kormányzat ezekre az ismert gondokra elsősorban nem új börtönök építésével, hanem a szabadságelvonás mint büntetési nem csökkentésével keresi a választ.

A jelentés a XIX. századi orosz klasszikus írónak, Fjodor Dosztojevszkijnek azzal a híres megállapításával kezdődik, hogy ha meg akarjuk ítélni egy ország civilizációs fokát, a börtöneiben kell alaposan körülnéznünk. A belgiumi börtönök férőhelyeinek száma 6890, de tavaly mégis 8319-en préselődtek össze a fegyintézetekben, a jelentés szerint főleg azért, mert a lassan működő igazságszolgáltatási gépezet folytán hosszú az előzetes fogva tartási idő, sok elítélt hosszú fogházbüntetést kap, és az ideiglenes szabadlábra helyezések akadozása is fokozza a börtönök zsúfoltságát.

Miközben a múlt héten felavatott ittre-i börtön olyan korszerű, minden kényelemmel ellátott intézet, hogy a rövidesen odakerülő elítéltek hozzátartozói közül többen úgy vélekedtek, hogy „itt jobb lesz, mint otthon”, az ország több mint százéves fegyházai igen leromlott állapotban vannak. A jelentés szerint a börtönlakók körében elterjedt a kábítószer- és szeszfogyasztás, a tüdőbaj, az AIDS és más nemi úton terjedő betegségek, a vírusos májgyulladás. Kevés a testmozgás és rosszak a táplálkozási szokások, a bezártság következtében gyakoriak az alvászavarok, a depresszió, az öncsonkítás, az éhségsztrájk és az öngyilkosság. Súlyosan elmarasztalja a börtönrendszert a jelentés amiatt, hogy az elítéltek alig férnek hozzá orvosi segítséghez – panaszaikat nem veszik komolyan. Példaként említi a jelentés, hogy tavaly egy börtönben nem vették időben észre az egyik rab tüdőrákját, hiába panaszkodott fájdalmakra és kért kivizsgálást, így szabadulása után egy hónappal meg is halt.

Négy éve 29 öngyilkossági kísérletet jegyeztek fel a belga börtönöken, 2000-ben a hivatalos adatok szerint már 36 öngyilkossági kísérlet volt és 16 öngyilkosság. Tavaly az öngyilkosságok száma 24-re emelkedett, a kísérletek száma nem ismeretes.

A jelentés szerint bizonyosra vehető, hogy sok nemi erőszak is történik. A jelentés elmarasztalja a hatóságokat azért is, mert a büntetés-végrehajtási intézetekben aránytalanul súlyos megtorlásokkal sújtják kihágásokért a rabokat: sok a kedvezménymegvonás, a magánzárka vagy a szigorított felügyelet.A szerző az MTI munkatársa