Csaknem húsz évvel azután, hogy filmes alakításaiért Trencsénteplicben Európai Életmű-díjjal jutalmazták, Cserhalmi György nemrég a Színházi Kritikusok Céhétől is életműdíjat kapott.

Bandor Éva: „Átgondoltam minden korábbi döntésemet. Hogy a színházi munkáim közül mi volt igazán fontos...”

Nem maradt színház nélkül a nyáron sem. Egy balatoni történet szereplője volt a Szentendrei Teátrum produkciójában. A nyár nagy részét pedig a Balatonon töltötte Balázsovits Edit, a Vígszínház Jászai Mari-díjas művésze.

Színészi és rendezői munkásságáért, játékában a humor, a derű, a rejtély és a titokzatosság állandó jelenlétéért életműdíjat kapott az idei Bujtor István Filmfesztiválon Koltai Róbert Jászai Mari-díjas, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.

Egymás után két friss szlovák filmben láthatja a közönség Mokos Attilát, a Komáromi Jókai Színház Magyar Érdemrend lovagkeresztjével kitüntetett művészét. S miközben új színpadi szerepre készül, ismét kamera előtt áll.

Koncz Gábor: „Elmondom, mi fáj. Mire rájön az ember a megoldásra, hogy miképpen kell élni, nem marad rá ideje”.

Disztópia egy rejtélyesen összeomló világról, amelyben szövetséget kell kötnünk embertársainkkal. Egyetlen mondatba sűrítve erről szól a napokban zajló velencei filmfesztiválon debütáló Hétköznapi csalódások, amelyben Kerekes Vica is fontos szerepet kapott.

Bálint András: „Nyugtalan a lelkem. Szeretnék még dolgozni. Élvezni az élet azon részét is, amely még élvezhető...”

Derzsi Réka: „Jó lenne azt mondani, hogy végleg lehorgonyoztam, de állandóan úton vagyok, és ezt szeretem...”

Üstökösként indult a pályán 1997-ben, az Ahogy tetszik Orlandójaként. Ő lett az év felfedezettje a nyitrai színházi fesztiválon. Őstehetségként szerződtette a pozsonyi Nemzeti. Milan Mikulčíknak a legnevesebb kollégái is fényes jövőt, nagy ívű karriert jósoltak.

Nem az életrajz, hanem a tartalom, a szerelem sokféle arcának ábrázolása alapján keresett verseket, próza- és drámarészleteket Nyáry Krisztián a Nem kötelező – Tiltott irodalom című válogatásába.

Jókai Ági: „Mindig akkor talál meg egy új feladat, amikor a legkevésbé számítok rá. Most is ez történt. Prágába hívtak”.

Cserhalmi György: „Nyugdíjas életet élek. Laza hétköznapok, semmi kötöttség. Gyógytorna, olvasás, írás...”

Hamarabb voltak barátok, mint kollégák. Hamarabb kerültek be ugyanabba a filmbe, mint ugyanabba az előadásba. De kerültek más felállásba is. Rudolf Péter előbb színpadon, aztán kamera előtt rendezte Kaszás Attilát.

Szép, színes tortát kapott születésnapjára Bata Éva, A mi kis falunk temperamentumos Tecája. Epres-citromosat, fehér krémmel töltve. Fájt is a szíve felvágni. De hogy a 33. vagy a 34. születésnapja volt ez, azt hirtelen ő sem tudja.