Koppenhágában hangosan ünnepelte a dán közönség

Zsombolyai János Vámmentes házasság című, finn–magyar összefogásban készült romantikus vígjátékában egy pesti taxisofőrlányt játszott. A Duna holtágánál, természetvédelmi területen forgatott Idegenben ő a Sámán, egy vadásztörzs oldalán.

Komoly sikerrel futott a mozikban annak idején a Vámmentes házasság. A chicagói nemzetközi filmfesztivál zsűrijét is annyira lenyűgözte, hogy Margitai Ágival és Esztergályos Cecíliával a legjobb női alakítás díját kapták így hármasban. Hol tartott akkoriban a pályán?

Egy év London után hazajöttem Pygmaliont játszani a Madách Színházban. Ez volt tavasszal, nyáron már a Vámmentes házasságot forgattuk. Remek szakemberekkel, helyes színészkollégákkal dolgoztunk. Nagyon szerette a filmet a közönség. Ismétlik is néha valamelyik tévécsatornán. Olyankor mindig szeretetteljes öleléseket kapok. Két hétig forgattunk Közép-Finnországban. Furcsálltuk, hogy még éjfélkor is alkonyati fények voltak. Üdülőterületen folytak a felvételek, ahol tó tóval ölelkezett. Még jachtos jeleneteink is voltak. Szép emlékek. Helsinkiben, a bemutatón csak én voltam ott, a két kolléganőm nem tudott kiutazni. A város építészete, tisztasága, a fényei a mai napig megmaradtak bennem. Valahogy mégis magányosnak éreztem magam a városban. Végtelenül idegennek tűnt minden. A bemutató utáni napon egyedül sétálgattam, és igyekeztem nem eltévedni. Mobiltelefon akkor még nem volt.

Koppenhágáról mit őriz majd az emlékeiben?

Egyetlen éjszakát töltöttem a városban. Szóltak, hogy elég hűvös lesz, olyan ruhát vigyek a vörös szőnyeges bevonulásra. Fantasztikus volt a bemutató. Az egész este emlékezetes marad. Nem mentem el ebédelni, miután megérkeztünk, hogy a ruhám jól álljon rajtam. Ne legyek töltött galamb. Inkább pihentem egyet. A vetítés előtt köszöntő volt, pezsgő, csupa jókedvű, kedves ember, majd átvonultunk a moziba, ahol dán és angol felirattal vetítették a filmet.

Egy neves dán nyelvészprofesszor ugyanis külön nyelvet alkotott a filmhez.

Két törzsről szól a történet. A farmerekről és a vadászokról. Harcuk rávetíthető a mai életünkre. A farmerek nagyobb földterületet akarnak megművelni, ezért felégetik az erdőt, hogy több termőföldhöz jussanak. A vadászok védik a területet, számukra az erdei vad jelenti a táplálékot. Ez az ütközési pont a két törzs között. Súlyos következményekkel jár mindez. Pusztul a természet, kihalóban az élővilág, a föld egyre sebzettebb. A vadászok családjában én vagyok az anyajogú vezető.

Hogyan hatott a filmvásznon a konstruált nyelv?

A skandináv népek történelme alapján született meg egy képzeletbeli ősi szókincs. A dán közönség óriási elismeréssel fogadta a filmet. Úgy tomboltak a végén, akár egy rockkoncerten. Az alkotók minden fantáziájukat bevetették, hogy létrehozzanak egy hatezer évvel ezelőtti világot. Muzeális értékű tárgyakat szereztek, ősidőkből fennmaradt eszközöket, amelyek a föld megművelésére, állatok elejtésére vagy a gabonatermeléshez szolgáltak.

Nem is volt semmiféle hiányérzete?

Kimaradtak ugyan bizonyos jelenetek, de az évek során én már elfogadtam, hogy minden a vágóasztalon dől el. A film is, az alakítás is. Hogy mi lendíti tovább a történetet, azt a vágó és a rendező dönti el.

Mads Hedegaardnak ez az első játékfilmje. Eddig dokumentumokat készített.

Végtelenül jó ízlésű, nagyon tehetséges, finom lelkű ember, akivel álom volt a munka. Nem is vagyok elégedetlen magammal. Nagyon örülök, hogy nem a színészi hiúságom kerekedett felül, miközben néztem a filmet, hanem az alkotói szándékot, a karakterek hitelességét értékeltem. Egyébként úgy nézek ki a vásznon, mint egy idős perui indián asszony.

Indián asszony a messzi északon?

Mint megtudtam, az északiak akkoriban nem szőkék és kék szeműek voltak, hanem barna hajúak és barna szeműek. Több tényezőnek szerepe volt ebben. Például a táplálkozásuk. Az is erős hatással volt a külső jegyeikre. A nap, a szél a bőrük színét festette meg. Aki a szabad ég alatt él, annak nem lehet világos bőre. Az egész létüket befolyásolták a természeti körülmények.

A szövegéből, amelyet a forgatásra készülve kemény napi munkával tanult meg, emlékezett még valamire?

Elővettem a forgatókönyvet, és már elolvasni is alig tudtam. A forgatásra természetesen kívülről fújtam, azóta viszont kiment a fejemből. Baromi nehéz szöveg volt. Nem egy jelenetben igencsak hosszasan beszéltem. Most csak néztem döbbenten, hogy ha ezt újra el kellene mondanom, napokba telne, míg másodjára is a fejembe vésném. A férjem segített a tanulásban, de ő is gyakran mondta, hogy ne haragudj, én ezt el sem tudom olvasni.

Szerepet kapott a filmben Ollé Erik, a kassai Thália Színház tagja és Funtek Frigyes fia, Sándor, a jeles francia színész is. Őket milyennek látta a vásznon?

Erik a farmerek csapatában jelenik meg. Kiváló a filmben. Funtek Sándor az én közösségem tagja, aki kapcsolatba kerül a másik törzs lánytagjával. Ő is úgy nézett ki, mint egy indián. Nagy tehetségű színész. Sokat forgat Franciaországban. Benne van a világ körforgásában. Legutóbb Dél-Koreában filmezett egy hónapig. Koppenhágába, a bemutatóra Párizsból érkezett. Fekete bőrdzsekijében igazi filmsztárnak láttam.

És Koppenhágát milyennek látta? Valóban az ezer kerékpár városa?

Rengetegen közlekednek biciklivel. Ez azonnal feltűnik az ide érkezőknek. Mint ahogy az is, hogy a dánok nagyon kedvesek. A tenger közvetlen közelében élnek, friss a levegő, szeretik a természetet és vigyáznak is rá. A szépség és a természet iránti feltűnő vonzalmuk a szállodában is érzékelhető volt. Semmi kommersz. Az ízlésükkel egészen magas szinten állnak. Nem frusztráltak, nem gázolnak át egymáson, nagyon udvariasak.

Komoly, országokon átívelő sikert jósol az Idegennek?

Szépen indul a film, megindító a mondanivalója, és szép a befejezés is. Az északi országok nézői biztosan nagy érdeklődéssel fogadják majd. Remélem, hozzánk is elkerül.

Megnyugtató érzés lehet, hogy ezzel a szereppel ismét bebizonyíthatta önmagának, hogy ha nívós feladat elé állítják, mindenre képes. Még egy nyelvtörő szöveg megtanulására is, amelyben nem talál semmiféle grammatikai kapaszkodót.

Nekem ezzel nem is volt gondom. Ha jó a szerep, én tényleg nem ismerek lehetetlent. Felfutok még a hegyoldalra.

Mivel búcsúzott a dán kollégáktól?

Arra kértek, hogy plasztikai sebész ne nyúljon az arcomhoz.

Nyúlhatna?

Isten ments! Nincsenek ilyen terveim. Jól is esett a biztatás, hogy maradjon meg az arcom olyannak, amilyen. Így mindenféle érzelem leolvasható róla. És azt is mondták, hogy nekik még szükségük lesz rám.

Most, hogy kitört a tavasz, miről szólnak a következő hetei?

Először is megjelent a kertünkben az én kis fakopácsom. Minden tavasszal megjön. Reggelente ő ébreszt engem. Csipkézi a villanypóznánkat, én meg szaladok a seprűvel. Örülök, hogy életben van, és hazajön. Felismerem, hogy ő az. A szokásosat játsszuk. Ő kopácsol, én felkapom a seprűt, meglát és elszáll, aztán visszajön, újra rákezd, én megint rohanok a seprűvel. A harmadik menetnél már hallja az ajtónyikorgást, és magától elszáll. Van, amikor csak kikiabálok neki, hogy repülj! De másnap reggel ismét ő ébreszt.

És a kert? Startra kész?

Kicsit el vagyok maradva vele, pedig már ültetni szeretnék. A virágokat már kiköltöztettem. Fel kell ásnom azt a részt, ahol majd veteményezek. Rendbe kell hoznom a termelési szekciót. A sóskám már nő, zöldell, a hagyma is kidugta a fejét. A málnást megmetszettem, már csak ki kell tisztítanom. A tulipánokkal is nagyon megörültünk egymásnak. Nekem a kert ugyanolyan szívügyem, mint a színház. Mindkettő fontos a jó közérzetemhez.

Három előadásban láthatja a közönség, mind a három értékes produkció. A díj is, az Augusztus Oklahomában és A rendes lányok csendben sírnak is. Ez három különböző játszóhely: Rózsavölgyi Szalon, Szombathely, Vígszínház.

Ennyi pont elég. Három erős szerep. Tripla katarzis. Annyira szeretem ezeket a darabokat, hogy nem is vágyom másra. Bár mostanában el is kerülnek a vígjátékok.