Kilencvenedik születésnapja alkalmából nemcsak a cseh, a világsajtó is megünnepelte Milan Kunderát. Lehet, hogy most, írták több helyen, talán éppen most jött el az ideje, hogy megkapja végre az irodalmi Nobel-díjat. Régi várományosa ugyanis e rangos elismerésnek.

Húsz év után ismét fővárosi színpadon játszik Nádasdi Péter, s akárcsak két évtizeddel ezelőtt, újra Csehov-darabban láthatja a közönség. A Ványa bácsi Asztrov doktora a pozsonyi Hviezdoslav Színházban.

Együtt indult a cseh filmesek nagy generációjának mára legendás tagjaival. A hatvanas évek új hullámának őt is foglalkoztató rendezőivel. Tizenhét évesen már Pavel Juráčekkel és Karel Kachyňával forgatott. Minden ifjú ember, Szekérrel Bécsbe – ilyen filmekkel a háta mögött elsőre felvették a prágai színművészetire. Utolsó pillanatban döntött: főiskola helyett a színházat választotta. Diploma nélkül szerződtette Prága egyik jeles színháza, a Divadlo na Vinohradech. Az ott töltött csaknem három évtized alatt a drámairodalom legnagyobb szerepeit játszotta el, s közben rengeteget filmezett. Legemlékezetesebb alakításait Jiří Menzel rendezéseiben, a Sörgyári capriccio Pepin bácsijaként és a Hóvirágünnep ószeres Leli uraként nyújtotta Jaromír Hanzlík.

Magas sziklafalak tövében hagyjuk el Positano utolsó házát, de az a pár kilométeres útszakasz, amely előttünk áll, ugyanolyan felemelő látvány, mint a már mögöttünk levő, a tenger felett meredek hegyoldalakon fekvő, szelíd kisváros. Positano nem kínál történelmi látványosságokat az ide vetődő turistának, legfeljebb sziklákba vájt, végtelennek tűnő, ódon lépcsősorokat, amelyekről néha már azt képzeli az ember, hogy az égi kapuhoz vezetnek.

Olga Menzelová: „Most én tévedtem, nem az orvosok. Messze vagyunk még attól, hogy minden rendben legyen.”

Barátnők. Jó barátnők. Még annál is jobbak. Ha a helyzet úgy hozza: partnerek. Filmben, színpadon, sorozatban. Sokat tudnak egymásról. Majdnem mindent. A „majdnemet” egyikük sem piszkálja. Szükség esetén természetesen mindkettőjük előtt megnyílik a hetedik szoba. Sarkig tárnák az ajtót a másik előtt. Egri Márta és Bánsági Ildikó.

Három jeles magyar írót köszönhet színészi pályájának Tordai Teri. A magyar széppróza három kiemelkedő egyéniségét, mára klasszikus nagymestereit. Fejes Endrétől a Jó estét nyár, jó estét szerelem Karácsony Nagy Zsuzsannáját kapta, Mándy Ivánhoz a Ketten haltak meg című novella tévéfilmváltozata köti, Örkény Istvántól a Macskajáték találta meg. Fejeshez is, Mándyhoz is, Örkényhez is személyes emlékek fűzik.

Für Anikó: „Sokszor el kell távolodnom a színháztól, hátat kell fordítanom neki ahhoz, hogy újra megölelhessem...”

Snowboardozás közben, az Alacsony-Tátrában érte baleset Lukács Mátét, a Kelet-Ázsiában és Dél-Afrikában is sokat foglalkoztatott modellt, Lukács Sándor, a Kossuth-díjas vígszínházi színész fiát. Felkötött bal karja már gyógyul, de még messze a nap, amikor úgy fogja használni, mint a jobbat.

Elég csak egyszer, egyetlenegyszer, fényes nappal megtenni a Positano–Amalfi útszakaszt, az ember máris életre szóló élménnyel lesz gazdagabb.

Keveseknek sikerült az, ami neki. Hét évig versenyszerűen vívott. Irodalom- és drámatagozatos gimnazistaként a színjátszásba is belekóstolt, huszonegy évesen mégis a tánc mellett döntött. És nem Budapesten, külföldön kezdte el a pályát. Vakulya Zoltán azóta is a világot járja.

Jóízűen, nagy harapásokkal falja az ember Bóta Gábor újabb könyvét Gálvölgyi Jánosról. Írt ugyanis már egy könyvet róla, de abban ő mesél, a színész. A Gálvölgyi 70-ben családtagjai, partnerei, rendezői, igazgatói, régi televíziós munkatársai nyilatkoznak róla.

Olyan az élete, mint egy óriási képeskönyv. Emlék, emlék hátán. Ahelyett, hogy katonának ment volna, 1967-ben Jugoszlávián keresztül Olaszországba szökött, ott kapott zöld utat az Egyesült Államokba.

Szabó István: „Idáig minden filmemet úgy fejeztem be, hogy azt mondtam: lehet, hogy ennyi volt, nincs tovább...”

Három éve van még a krisztusi korig, de már megjárta a poklok poklát. Ivott, drogozott, agyontetováltatta magát, dühében rombolt és pusztította magát, mégsem erről ismeri a világ. Szergej Polunyin a balettszínpadok vakító fényű csillaga.