Díszlet- és jelmeztervező? Nem is hallott ilyen hivatásról. Madleňák Andrea a gimnázium negyedik évében, az utolsó pillanatban választott pályát.

A Fényes szelek ügyelőjeként került Jancsó Miklós közelébe Szekfű András, majd három alkalommal többórás interjút készített a rendezővel. Monográfiát már 1974-ben publikált róla. Jancsó és köre címmel megjelent kötetében most a rendező családtagjait, barátait és egykori munkatársait szólaltatta meg.

Előbb ő lett a legjobb színésznő a televíziós újságírók körében, de a sorozatok közül is a Keresztanyu került ki győztesen. Nemrég a Psota-díjat is neki ítélték oda. „Nem számítottam ilyen tavaszi díjesőre” – mondja Molnár Piroska.

Róma szívében, kőhajításnyira a Via Giuliától, sétálva is pár percnyi távolságra a Tevere csendes partszakaszától és az Angyalvártól, egy kávézó teraszán ülünk Jókai Ágival. Kedvenc helyeinek egyike ez az Örök Városban. Itt, a Peruban már törzsvendégnek számít. Egyetlen keresztutca vezeti ide a Római Magyar Akadémiától, amelynek színháztermében most Nemes Nagy Ágnest, a 20. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb alakját formálta meg.

Egy Auschwitzban született nő élettörténetével járja most a világot Monori Lili. A Mundruczó Kornél rendezte darabot a németországi Bochumban mutatták be, az előadás nyomán forgatott filmet Cannes idei fesztiválján. „Maximálisan odaadtam magam a szerepnek” – mondja az alakításával világszerte nagy elismerést kivívó színésznő.

Emlékest, fotókiállítás, filmek, színházi előadások neves vendégekkel, barátokkal és munkatársakkal. Meg nem élt 84. születésnapja alkalmából Jiří Menzel Fesztivál zajlott Prágában, a Divadlo bez zábradlí falai között.

Oldalágról került a színészi pályára. Kiválóan rajzolt, ezért választotta az építőipari szakközépiskolát. Tizenhárom évig műszaki rajzok tornyosultak az asztalán. Mért, tervezett, kivont és összeadott, osztott és szorzott. 1964-ben aztán pályát változtatott.

Mezzoszopránként Soňa Červená a fél világot bejárta, Robert Wilson 1914 című rendezésével pedig fél Európát. A megállíthatatlan időnek adott testet és lelket. Ősz parókában, földig érő, fekete ruhában, szálfaegyenesen vonult végig a pozsonyi Nemzeti és a Vígszínház színpadán.

Több évi szünet után a Második esély című sorozatban tűnt fel újra szlovák kollégái körében Gubík Ági. Komáromban is idén kapott újabb lehetőséget, a Peresznyakov fivérek Csónak, avagy előttünk a vízözön című komédiájában.

Róma ünnepel. Pier Paolo Pasolini 100. születésnapját ünnepli. A sokkoló zsenit. Az örök baloldalit. A javíthatatlan provokátort. A megrögzött vitázót. De legfőképp: a mozi nagymesterét.

„Maga volt a boldogság!” Törőcsik Mari mondta ezt Bodrogi Gyuláról, amikor velemi házának udvarán, hatalmas diófája alatt a házasságukról faggattam. „Kilenc évig éltünk együtt. Szerettem őt.” Egy esztendővel a világszerte ismert magyar színésznő halála után Bodrogi Gyulát kérdezem, el tudta-e már rendezni a lelkében, hogy elveszítette azt az embert, akit élete utolsó napjáig rajongva szeretett?

Fényes úton jutott el a 80. születésnapjáig. Előbb megkapta a Kossuth-díjat, aztán szülővárosa, Eger csillagát, majd az Arany Medált. Tordai Teri könnyű szívvel ünnepelt. Nem zavarja az idő múlása. Örömmel tölti el, hogy odafigyelnek rá, és még mindig van mit játszania.

Ötven évvel ezelőtt álmodta filmre az Assisi Szent Ferenc életéről szóló Napfivér, Holdnővért, negyvenöt évvel ezelőtt pedig A názáreti Jézust Franco Zeffirelli, az olasz mozi legendás rendezője. Ennek a csodás alkotásnak és egy évekkel ezelőtti találkozásnak az emléke vitt el a híressé vált positanói villához, amely a rendező 2019-ben bekövetkezett halála után sokat veszített varázsából, mára viszont méregdrága tengerparti szállodává változott.

Nyolc Cseh Oroszlán díjat nyert a közelmúltban David Ondříček filmje, a mind a mai napig leghíresebb cseh maratonfutóról szóló Zátopek. A nyolc elismerés közül az egyiket maga a rendező kapta.

„Szeretnék meghalni!” – súgja Szindbád fülébe a nevenincs virágáruslány. Muszte Anna szívfájdító pillanata ez Huszárik Zoltán legendás filmjében. Odalép Szindbádhoz, leheletfinom csókjáért pár szál piros szegfűt tesz elé az asztalra, majd maga után csalogatja. „Maradjon itt, a ház előtt – kéri alkalmi lovagját –, ledobok virágot a szobámból.” És leveti magát a magasból. Le az utca kövére, először és utoljára.