Halálos csörte a szingapúri–tajvani filmben

Tizenegy év telt el azóta, és Nelicia Low most azzal a játékfilmmel járja a világot, amellyel a legjobb rendezés díját nyerte el Karlovy Vary tavalyi fesztiválján.

Műfaji megjelölése szerint sportdráma a film. Ide sorolható a két brit atléta 1924-es nyári olimpiájáról szóló Tűzszekerek, a franciák híres búvárfilmje, A nagy kékség és a négyszeres olimpiai bajnok, a „cseh mozdony” győztes futásait megelevenítő Zátopek című alkotás is.

A szingapúri rendezőnő (tajvani koprodukcióban) a pástot vette célba, ahol életveszélyes csörtéket vívnak a versenyzők. Mindent tud róluk, a legmélyebb lelki rezdüléseiket is ismeri, hiszen ő maga is „fegyverhordozó” volt egykor. Sokat látott, sokat megélt sportoló. Megdöbbentő történetek tucatját őrzi az emlékezete.

„Amikor 2014-ben Tajpejben forgattam, egy huszonegy éves fiú tőrrel több embert megsebesített a metróban. Öccse azonnal a védelmére kelt, szülei viszont arra kérték a kormányt, hogy ítélje csak el, sőt végezzék ki a fiukat.”

Ez a családi dráma indította el Nelicia Low-t a Kardhegyen forgatókönyvének megírásában. Ahogy Karlovy Varyban nyilatkozta: közrejátszott ebben egy másik motívum is. Autista bátyjával megélt különös kapcsolata.

„Gyerekként semmit nem értettem a testvérem állapotából. Az autizmus, mint olyan, teljesen felfoghatatlan volt számomra. Idealizáltam a fivéremet. Úgy tekintettem rá, mint szerető, gondoskodó, ragaszkodó bátyámra. Később, már érettebb fejjel aztán rá kellett döbbennem, hogy ezt a képet én alkottam róla, én látom őt ilyennek, és nem is fogom megtudni soha, hogy igazából szeret-e engem. Fájdalmas felismerés volt ez számomra. Ugyanez a gondolat foglalkoztatja a filmbeli fivérek fiatalabbikát is, aki biztos akar lenni bátyja szeretetében.”

Han, az idősebbik fiú hét év után szabadul a börtönből. Egy országos bajnokságon halálos sebet ejtett az ellenfelén, és senkivel nem tudta elhitetni, hogy véletlen baleset volt. Még az anyja is az ellenkezőjét állította, és könnyű szívvel lemondott róla. Amíg elsőszülött fia a börtön-éveit töltötte, megteremtette annak képzeletbeli mását. Új párjának is hitelesen adja elő: Han azért van távol tőle, mert a baltimore-i orvosi egyetemen tanul. A legerősebb anyai szeretettel beszél róla, gondolatban viszont újra és újra elátkozza.

Han már egy szupermarket árufeltöltőjeként dolgozik, amikor felveszi a kapcsolatot bizalmatlan öccsével. Jie szintén a páston vívja legnagyobb csatáit. Fontos versenyre készül. Tehetséges sportoló, már csak egy aprócska plusz hiányzik a játékából, amivel az élvonalbeli kardvívók csapatába léphetne. Időbe telik, míg a két fiú egymásra talál. Han titokban edzeni kezdi az öccsét, aki szemmel láthatóan nagy léptekkel halad előre. Jie hallgat a bátyjára, minden szava, edzői jó-tanácsa aranyat ér számára. Egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Már a legintimebb titkaikat is képesek megosztani. A testvéri szeretet új formát ölt köztük.

Ezt az egyre erősödő kapcsolatot akarja megszakítani fiai között a szigorú, véleményében hajthatatlan anya, aki szent meggyőződéssel állítja: Han gyilkos, és soha az életben nem fog megbocsátani neki. Látni sem akarja, sőt kitagadja a fiát. Jie mindent megtesz azért, hogy meglágyítsa anyja szívét. Nem jár sikerrel. Olyannyira nem, hogy az asszony benne is újra kételyeket ébreszt Han ártatlanságát illetően. Rövidke időre meg is inog Jie bizalma a bátyja iránt, ám miután ismét visszatalál hozzá, már nincs, akinek jobban hinne, mint épp neki, a visszakapott testvérének. Han viszont magányos harcosként küzd anyja szeretetéért, mivel az öccse nem árulhatja el otthon, hogy ők ketten titokban sok időt töltenek már együtt.

Sportdráma a film, hiszen az edzőtermet, a pástot ritkán hagyjuk el, akkor is csak rövid időre. A csörték zaja, hangulata, a győzelmek és a vereségek látványos momentuma valósággal beszippantja a nézőt. Mintha ott ülnénk a pást mellett, és ott élnénk meg mindazt, amit az operatőr mutat.

A történet vége bénítóan hat a nézőre. Senki nem várja ezt a befejezést, de még annak is minden pillanata autentikus. Nelicia Low jelesre vizsgázik a filmmel. Sportmúltjának köszönhetően rendezőként úgy mozog a pást mellett, a vívók között, hogy le sem tagadhatná, mennyi köze van a témához. Finom érzékkel teremt feszes, kiélezett helyzeteket, mesterien ábrázolja a szereplők lelki rezdüléseit, atmoszférateremtő képességével hitelesít minden jelenetsort.

Két főszereplője, az idősebb fiút alaktó Tsao Yo-Ning és az öccsét megformáló Liu Hsiu-Fu olyan átéléssel játszik, hogy nincs egy szikrányi pillanatuk, ami üres lenne. Minden rezzenésükben érzelmek feszülnek, együtt és külön-külön is megindítóak, jelen idejűvé teszik a történéseket.

Megrázó film a Kardhegyen. Szin-gapúr és Tajvan nagy összefogásával igazi remekmű indult el világ körüli útjára.