(Forrás: Shutterstock)
A főzés az emberi kultúra elválaszthatatlan része, de nem mindig írták le a recepteket úgy, ahogyan azt ma tesszük.
A videókkal ellátott útmutatók, a főzésről szóló blogok és a szakácskönyvek csak a modern korban jelentek meg, de őseink már régen is tudták, hogyan kell különböző ételeket elkészíteni. Az archeológusok az egész világon találnak ételmaradványokat – a kőkorszaki edényekre odaégett zabkása-maradványoktól az ókori Egyiptomban készült „sörkenyérig”. A történelem nagy részében azonban a recepteket nem írták le papírra, hanem szájhagyomány útján adták át nemzedékről nemzedékre.
A legrégebbi recept, amit ismerünk
A válasz arra a kérdésre, hogy hol jelent meg az első ismert recept, az egyik legrégebbi civilizáció központjába vezet. Ezek a receptek azonban nem úgy néznek ki, mint a maiak. Ma a receptet a hozzávalók pontos mennyiségének és a részletes elkészítési módnak a leírásaként értelmezzük. A múltban azonban ilyen normák nem léteztek. A recept viszonylag új találmány. Az ókori utasítások gyakran nem tartalmaztak pontos mennyiségeket, és egy részük inkább gyógyászati célokra szolgált, mint főzésre.
Ráadásul egyes régi szövegek nehezen fordíthatók, és sok, bennük említett alapanyag ma már nem létezik. Ezért is tartott jó ideig, mire a szakértők rájöttek, hogy bizonyos táblák valóban ételkészítési útmutatókat tartalmaznak.
A babiloni táblák és titkaik
A 20. század elején négy agyagtábla került a Yale Egyetem gyűjteményébe, amelyek Dél-Irakból származnak, körülbelül Kr. e. 1730-ból. A ékírás megfejtése nem volt egyszerű. Végül 1945-ben Mary Hussey szakértő állt elő azzal az elméletével, hogy ezek receptek. Sokan azonban nem hittek neki, és azt állították, hogy orvosi vagy alkimista feljegyzések.
Az emberek sokáig nem hittek abban, hogy a mezopotámiai időkben már recepteket írtak. Akkoriban ugyanis az ételek elkészítésének módját szájhagyomány útján adták át, főleg a nők. Ezért feltételezték, hogy írásos receptek nem létezhettek.
Ősi levesek, sütemények és párolt ételek
Csak az 1980-as években igazolta Jean Bottéro régész, hogy a táblák valóban recepteket tartalmaznak – bár ő maga azt állította, hogy ezeket az ételeket senki sem akarná megenni. Később egy harvardi tudóscsoport, Gojko Barjamovic vezetésével, nekilátott a táblák részletes megfejtésének. Sok tábla megrongálódott, egyes szavakat nem lehetett lefordítani, de a tudósok történelmi ismereteikre támaszkodva rekonstruálták az eredeti ételeket.
Az eredmény meglepő volt: a táblákon levesek, madárhússal töltött pite, zöld búzával készült ételek és több mint két tucat párolt étel receptjei voltak, húsos és húsmentes ételek egyaránt. Nem hiányoztak olyan alapanyagok sem, mint a bárányhús vagy a koriander, amelyek a mai iraki konyhában is ismertek. Másrészt kevésbé vonzó hozzávalók is felbukkantak, mint például a vér vagy hőkezelt rágcsálók.
Néhány recept részletesebb leírást tartalmazott, de a legtöbb egyszerű volt: „Használj húst. Készíts vizet. Adj hozzá sót, szárított árpaleveleket, hagymát, mogyoróhagymát és tejet. Pépesítsd a póréhagymát és a fokhagymát, majd add hozzá.”
Egyedülálló feljegyzés az ókori konyhából
Ezek a babiloni táblák ma a világ legrégebbi ismert receptjeinek számítanak. Érdekes, hogy utánuk hosszú időszak következett, amelyben nincs további írásos bizonyíték a konyhai eljárások rögzítésére. Barjamovic szerint ezek a szövegek egyfajta tudásszigetet jelentenek egy adott időből és helyről. Ezeknek köszönhetően láthatjuk a kapcsolatot a múlt és a jelen között – a legősibb civilizációktól a mai konyhákig.
(magazin.pluska.sk)
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.