Shutterstock-illusztráció
A pozsonyi képviselő-testület elutasítja a Slovnaft tervét, hogy nagy kapacitású hulladékégetőt építsen a főváros területén, amely a pozsonyi mellett az ország más területeiről ide szállított, de egyes vélemények szerint akár külföldről is importált kommunális és veszélyes hulladékot dolgozna fel. A vállalat azzal érvel, hogy a hulladékégető a legjobb megoldás a szemét feldolgozására, a környezetvédők ezt cáfolják.
A Slovnaft 200 millió eurós hulladékégetője nemcsak Szlovákia, hanem a szélesebb régió egyik legnagyobb ilyen jellegű létesítménye lenne. Ahogy arra a Denník N rámutatott, évi több mint 320 ezer tonnás kapacitásával a négy bécsi hulladékégető közül a legnagyobbat is felülmúlná. Összehasonlításképp: Szlovákiában jelenleg két égető működik, Pozsonyban és Kassán, amelyek egyenként évente körülbelül 200 ezer tonna hulladékot képesek elégetni.
Az objektum nemcsak kommunális hulladékot, hanem kisebb mennyiségű, például kórházak és ipari létesítmények által termelt veszélyes hulladékot is kezelne, emellett a Slovnaft saját termeléséből származó melléktermékeket is.
80 ezer tonnányi mérgező hamu és salak
A magisztrátus és az érintett városrészek - Ligetfalu, Főrév, Pozsonypüspöki, Vereknye - polgármesterei több okból is ellenzik a Slovnaft gigaberuházását. Kifogásolják például:
az új égető feleslegesen nagy kapacitását - szerintük a tervezett égető mérete meghaladja a helyi igényeket, egyben rámutatnak, hogy a városnak már van egy működő égetője, inkább azt kellene korszerűsíteni;
a környezetre és a lakosság egészségére gyakorolt terhelés növekedését;
a környezeti hatásvizsgálat (EIA) során a hatások elégtelen kiértékelését;
a gigahulladékégetővel járó közlekedési terhelést és logisztikai problémákat (a hulladékszállítás miatt tovább növekedne a teherforgalom olyan városrészekben, amelyek már most is túlterheltek);
- az óriási mennyiségű (akár 80 ezer tonna) mérgező hamu, salak és egyéb veszélyes melléktermékek kezelésével kapcsolatos kockázatok hiányos elemzését.
A városatyák rámutattak, hogy éppen ez utóbbiak jelentik a legnagyobb fenyegetést a lég-, talaj és vízszennyezés szempontjából, a vízszennyezés veszélye pedig különösen aggasztó a hulladékégető elhelyezkedése miatt, hiszen az a Csallóköz alatti ivóvízbázist is fenyegetné.
Kapcsolódó cikkünk
Anton Molnár, a Slovnaft szóvivője a pozsonyi városi képviselők nyilatkozatát “deklaratívnak és politikai jellegűnek nevezte”, egyben felhívta a figyelmet, hogy a galántai hulladéklerakó balesete is azt mutatja, hogy az ilyen létesítmények nem jelentenek hosszú távú megoldást, és veszélyeztetik a lakosokat. Hozzátette ugyanakkor, hogy a cég nyitott a szakmai párbeszédre.
Leszögezte, hogy Magyarországról szállított hulladékkal nem számolnak, szerinte a nyugat-szlovákiai ipari és kommunális hulladékmennyiség elegendő lesz a kapacitás kitöltéséhez. Pozsony megyében jelenleg öt hulladéklerakó van, amelyek fokozatosan megtelnek, és ha nem lesz új megoldás, Molnár szerint a hulladékot az ország másik felére kell majd szállítani, vagy Ausztriában dolgozzák fel – de „más áron”.
Az egészségkárosító anyagokat csak részben tudják megkötni
A hulladékégetők hátulütőire már több tanulmány és környezetvédelmi szervezet is rámutatott.
A legfőbb probléma, hogy egy ilyen létesítmény sem szünteti meg a hulladékot, csupán átalakítja, ráadásul eközben számos mérgező és egészségkárosító anyagot – például dioxinokat, nehézfémeket, nitrogén-oxidokat – juttat a környezetbe, amelyek nemcsak a környéken élők egészségét veszélyeztetik (pl. rákos megbetegedések, légzőszervi betegségek, születési rendellenességek révén), hanem a táplálékláncba is bekerülnek, így akár a távolabb élők is érintettek lehetnek.
A szűrőberendezések csak részben tudják megkötni ezeket a szennyezőket, megsemmisíteni viszont nem. Ezt bizonyítja, hogy az utóbbi években több nyugat-európai hulladékégető-létesítmény esetében is súlyos határérték-túllépésekre derült fény.
További környezeti kockázatot jelent, hogy az égetés során képződő pernye és salak veszélyes hulladéknak minősül, amelyet speciálisan kell kezelni.
Emellett a hulladékégetők – különösen, ha műanyagokat is égetnek – jelentős mértékben hozzájárulnak az üvegházhatású gázok kibocsátásához, így a klímaváltozáshoz is.
A Zero Waste Europe 2023-as tanulmánya szerint az égetők energiahatékonysága alacsony, a hulladékégetés energetikai szempontból elavult és gazdaságtalan, ráadásul az egységnyi villamos energiára eső emisszió is magasabb, mint például a földgáz esetében.
Kapcsolódó cikkünk
Akadályozzák a fenntartható hulladékgazdálkodást
Az sem elhanyagolható tény, hogy a hulladékégetés a legdrágább hulladékkezelési módszer, legalább kétszer annyiba kerül, mint a lerakás. Az égetők gazdaságos működéséhez ráadásul folyamatos hulladékutánpótlásra van szükség. Mindez ellentétes a körforgásos gazdaság elveivel, és akadályozza a fenntartható hulladékgazdálkodást, az újrahasznosítást, de főként a hulladék csökkentésére irányuló törekvéseket.
Ha az égetők helyett újrahasználati, újrahasznosítási rendszerekbe fektetnénk pénzt, az nem csak olcsóbb lenne, hanem lényegesen több munkahelyet is teremtene
- mutat rá a magyarországi Humusz Szövetség.
Bár a beruházók igyekeznek az égetőket a legkörnyezetbarátabb hulladékfeldolgozási módszerként eladni, valójában vannak ökológiailag fenntarthatóbb alternatívák is, például a termékek javításának, újrahasználatának elősegítése, illetve az újrahasznosítás.
A hulladékégetők melletti érvek csak akkor állják meg a helyüket, ha valóban csak olyan szemetet kezelnek, amely nem újrahasznosítható, viszont ezt a beruházók nem garantálják. Az sem tisztázott, ki vállalja például az illegális hulladéktárolókból származó hulladék költséges utóválogatását.
Persze a legideálisabb eset az, ha minimálisra vagy nullára csökkentjük a keletkező hulladékot, ehhez viszont össztársadalmi szemléletváltásra és rendszerszintű, környezettudatos döntésekre lenne szükség. Szlovákia egyik téren sem áll jól.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.