Magyarországon jövőre esedékes a parlamenti választás, ám már hónapokkal ezelőtt megkezdődtek a leendő voksoláshoz köthető politikai csatározások. A kormánypártiak Ukrajna uniós csatlakozását kampánytémaként vetették be – félhazugságokkal riogatva a polgárokat, miközben megfeledkeznek a kárpátaljai magyarokról.
A kárpátaljai magyarok – akárcsak a többi, Magyarország jelenlegi határain túli más nemzetrész – érthető bizalommal és elvárásokkal viszonyult a mindenkori budapesti kormány tevékenységéhez. Ungváron is bíztak abban, hogy a kabinet alkotmányos kötelezettségéhez híven kiáll szerzett közösségi jogainak megőrzése érdekében. Jelzésértékű volt, hogy 1994-ben Budapesten írta alá Bill Clinton amerikai, Borisz Jelcin orosz és Leonyid Kravcsuk kijevi elnök azt a memorandumot, amely elvben szavatolta a függetlenné vált Ukrajna területi integrirását, a demokratikus társadalmi viszonyok megteremtését.
Mára ez a megállapodás értéktelen üres papír maradt – több más ok miatt azért is, mert felerősödött az ukrán sovinizmus, amelybe újnáci, a néhai banderistákat szépítő elemek is vegyültek. A kijevi vezetők tévelygése elsősorban az országban rekedt többmilliós orosz közösség ellen irányult, ám ugyanúgy életveszélyesen érintette a magyarokat és az ottani románokat is. Az ukrán hatalom igyekezett kiszorítani a közéletből a magyar nyelvet, egyúttal totális támadást intézett az ottani magyar nemzetiségi oktatási rendszer ellen. Ezekben az években Orbán Viktor kormánya határozottan kiállt a kárpátaljai magyar oktatás elsorvasztása ellen, az uniós közöny ellenére bizonyos mértékig fékezte az ukrán hatalom asszimilációs terveit. Ottani barátaimtól tudom, milyen sokat jelentett számukra, hogy a sanyargatott magyarságnak azokban az években legalább az Orbán-kormány és az anyaország reményt nyújtott a megmaradásukért vívott keserves harcukban.
Bő három éve ez a helyzet tragikusan megváltozott. Barátaim megdöbbenve vették tudomásul, hogy az eddigi támaszuk cserben hagyta őket. Bár Orbán szinte naponta áhítozik mielőbbi tűzszünetért és békéért, de közben Putyin szekerét tolja, aki minél nagyobb területeket akar bekebelezni Ukrajnából.
Nemrég a Fidesz nagyokosai úgy vélték, nem elég hatásos, ha csak a brüsszeli bürokraták és Magyar Péter összeesküvésével meg a Tisza párt egyik EP-képviselőjének valóban felháborító kijelentésével kampányolnak odahaza, ezért Magyarország súlyos társadalmi és gazdasági gondjairól úgy próbálják elterelni a figyelmet, hogy Ukrajna gyorsított uniós tagságával riogatnak. Rémképeket festenek főleg a magyar agrárium összeomlásáról. Erkölcsi mélypontra a kormánypropaganda húsvétvasárnap zuhant, amikor a Kossuth rádióban azt harsogták: ha Ukrajna uniós tag lesz, akkor Magyarországot elözönlik az ottani maffiózók, veszélyeztetve a békés magyarok vagyonát, életét. „A brüsszeli vezetők bezzeg biztonságban vannak!” – hergelték a hallgatókat.
Annyi bizonyos, hogy Ukrajna uniós csatlakozása nem lesz egyszerű folyamat, ám a tárgyalások még el sem kezdődtek, vagyis Kijev befogadása belátható időn belül aligha aktuális. Ráadásul minden uniós tagország alapvető joga feltételeket szabni a csatlakozás előtt.
Az Orbán-kabinet azonban nem tárgyalni akar. Hatalomféltésében inkább hazugságokkal és féligazságokkal riogatnak. Nem törődnek azzal, hogy eszement kampányukkal az önvédelmi harcot vívó szomszédos országban tovább gerjesztik a magyarellenességet, aminek áldozatai főleg a a védtelen kárpátaljai magyarok.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.