Nem és nem tud lecsillapodni a világ

Egyenesen a frontról érkezett Oleg Szencov rendező, aki filmes pályafutását 2012-ben kezdte Gamer című nagyjátékfilmjével, egy esztendővel később már aktívan harcolt az emberi jogokért, 2014-ben pedig, a Krím jogellenes annektálásakor humanitárius segítséget szervezett az ott rekedt ukrán katonák számára. Nem sokkal később letartóztatták, és húsz év börtönre ítélték a Krím félsziget orosz vezetése elleni terrorista szervezkedés irányításának vádjával. Át is szállították Oroszországba, és egy évig szigorított őrzésű szibériai börtönbe zárták.

Szencov sem változtatott álláspontján: már jó ideje fegyverrel a kezében harcol Ukrajnáért. Real (Valóság) című, „hiperdokumentarista” filmjével most pár napot Karlovy Varyban „szabadságol”. Erős idegzetűeknek merem csak ajánlani háborús tudósítását. Mindent megmutat ugyanis benne, amit a lövészárokban megélt. Viggo Mortensen, a jeles amerikai színész be is várta őt a fesztiválon, hogy személyesen találkozhasson vele. A vetítésre, rendezőtársa iránti szimpátiáját jelezve, fekete trikót öltött magára, amelyet Ukrajna címere, a kék színű pajzs, rajta Szent Vlagyimir jelképe, a háromágú, sárga színű szigony díszített.

„Nem is nevezném filmnek ezt a munkámat – fogalmazott Szencov. – De még csak dokumentumnak sem. Inkább egy véletlenszerűen rögzített videófelvételnek. Magát a háborús ütközetet nem is látjuk. Az odébb zajlik, távolabb a lövészároktól, ám a rádión keresztül halljuk a harcok kegyetlen zaját.”

„Győzködhetjük százszor az embereket, hogy az Ukrajna területén zajló háború minket is érint, Oroszország esetleges győzelme pedig nálunk is éreztetné hatását. Amíg érzelmileg nem ér el a lelkünkig, ami ott zajlik, ezt a háborús szörnyűséget nem tudjuk elképzelni. A film pedig többre képes, mint a szó. Aki végignézi ezeket az autentikus harctéri képsorokat, annak garantáltan hideg fog futkosni a hátán.”

Ezek már Petr Pavel cseh köztársasági elnök szavai, aki ugyancsak a fesztiválon találkozott Oleg Szencovval.

„Ha az járt volna Oleg fejében, hogy forgat, bizonyára elkezd rendezni. De ezek valóságos képsorok. Nem beállítottak, nem megkomponáltak.”

„Eszem ágában sem volt forgatni – így Szencov. – Nem is gondoltam arra, hogy valami érdekes történik körülöttem, amit meg kellene örökítenem. Csupán ellenőriztem a kamerát, és véletlenül megnyomtam egy gombot. Ennek eredménye ez a másfél órás felvétel, mert addig működött a kamerámban az elem, és nincs is vágás, nincs beállított kezdés és befejezés. Az van csak, amit a felvevőgép elkapott.”

Szencov mellett Szergej Loznyica is képviselteti magát a fesztiválon holland–francia–amerikai koprodukcióban készült alkotásával, az Invázióval. Az orosz–ukrán háború első két évét örökítette meg, azok harcát, akik naponta küzdenek az elnyomás ellen. Vannak, akiknek ez a rettegés a mindennapokat jelenti, másoknak az orosz könyvektől való teljes megszabadulást, megint másoknak az elviselhetetlen katasztrófát, a lebombázott házak felújítását vagy egyenesen a halált. A hétköznapok hősei előtt tiszteleg Loznyica filmje.

Szlava Leontyev és Brendan Bellomo ukrán–ausztrál koprodukciója, a Porcelánháború azt üzeni a világnak: Ukrajna olyan, mint a legnemesebb porcelán. Csak megtiporni lehet, megsemmisíteni lehetetlen. A világ több fesztiválján már sikerrel vetített filmnek a Sundance volt a „kilövőállomása”. Ott a zsűri különdíját nyerte el. Érzékenyen dokumentálja azok életét, akiknek el kellett hagyniuk a házukat, korábbi életterüket, hogy megvédjék hazájukat, és megőrizhessék a múltjukat, a jelenüket, és megtarthassák a jövőjüket.

A versenyfilmek kategóriájában futó tizenkét alkotás közül eddig egyetlen mű sem tudta túlszárnyalni Iveta Grófová Emma és a halálfejes lepke című drámáját. Ezt állítják a külföldi kritikusok és újságírók is, akik már látták a Kristályglóbuszért küzdő grúz, holland, német, szin-gapúri, angol és cseh versenyfilmet. Pedig ez utóbbi, a Disznótor a hajdan volt cseh filmiskola, új hullámának legjobb alkotásait, vagy éppen Jiří Menzel remekművét, a Hóvirágünnepet idézi meg szeretetteli humorával, a hétköznapokban csetlő-botló emberekről alkotott, finoman megfogalmazott véleményével.

A norvég Lilja Ingolfisdottir Örök-re című válási drámája is a versenyfilmek kategóriájában futott. Ingmar Bergman ötven évvel ezelőtt forgatott egyik legjelentősebb és legtöbbet emlegetett filmje, a Jelenetek egy házasságból jutott eszembe róla. Bergman azt írta a történetbeli házaspárról: „Eléggé ellentmondásosak, néha félénkek, gyerekesek, néha meg határozottak, felnőttek. Vidámak, önzők, mérgesek, szelídek, ragaszkodók és önfeláldozók, buták és okosak, de kedvesek és szeretetre méltók is.” Ugyanez a norvég alkotás két főhőséről is elmondható. Marie és Sigmund akkor találkoznak és szeretnek egymásba, amikor a nő már elvált, és két gyermekét egyedül neveli. Aztán szül még kettőt, miközben Sigmund, munkájából eredően, gyakran úton van. Marie rengeteg terhet cipel a vállán. Valósággal zsonglőrködik a munkája és a családja között. Amikor e kettő között megbillen az egyensúly, Sigmundot hibáztatja, aki nem sokáig bírja párja fékeveszett vádaskodását. Válni akar. Helga Guren és Oddgeir Thune (a norvégok Mads Mikkelsene) érzékeny játékukkal hitelesítik filmbeli viszonyukat, egy szépen induló, majd hirtelen megromlott házasság minden mozzanatát.

Versenyen kívül mutatták be Meryam Joobeur Méel és Ain című tunéziai filmjét, amelynek elsőként az idei Berlinale adott szárnyakat. Tunéziai alkotó ritkán jut el Európa A kategóriás fesztiváljára. Ennek létrejöttét is több ország, köztük Katar és Szaúd-Arábia támogatta.

Lassú tempójával, lenyűgöző természeti képsoraival, mindössze pár szereplőjével, és nem utolsósorban a mágikus realizmus izgalmas elemeivel kúszik be a néző lelkébe Joobeur alkotása. Az ország északi részének félreeső pontján él Aisa és férje három fiukkal. A két idősebb elhagyja a családi fészket, és beáll a világ egyik legismertebb terrorszervezetébe, az ISIS-be. Egyikük oda is veszik, a másik hazajön egy nikábot viselő titokzatos nővel, aki a puszta jelenlétével is felkavarja a család életét.

Minden napra jut népek, nemzetek, kultúrák közti tűzhelyzetet ábrázoló film. Tele van gyilkos indulatokkal a világ. Képtelen lecsillapodni.

A szerző a Vasárnap munkatársa