Két Kristályglóbusz a bolgár filmnek

Eugene Hütz a világhírű gipsy punkrock együttes, a Gogol Bordello énekes-frontembere. Meglepetésszerűen épp azon a napon tüzelte fel a közönséget Karlovy Varyban, amikor Volodimir Zelenszkij európai útja során megállt Prágában. Mintha időzítették volna érkezésüket, pedig nem. De a két ukrán film is lepergett már, amikor a Vándorkirályok, avagy a Gogol Bordello története egyszer csak megjelent a műsorban. Nem egy nappal a bemutató, hanem néhány órával a vetítés előtt. Egészen friss ugyanis az alkotás, senki nem merte biztosra venni, hogy időben megérkezik a fesztiválra.

A Horizont szekció programjában szerepelt két ukrán film közül az egyik, a Vaslepkék az Ukrajna fölött, donyecki területen 2014 júliusában lezuhant maláj utasszállító gép tragédiáját dolgozza fel minden eddig fellelhető anyag alapján. Azóta bebizonyosodott, hogy az oroszbarát szakadárok által ellenőrzött régióban lelőtt gépet, amely Amszterdamból tartott Kuala Lumpurba, orosz rakétával semmisítették meg, amelynek használatához Vlagyimir Putyin jóváhagyására volt szükség. A másik film, Antonio Lukics rendezése, a Luxemburg, Luxemburg életrajzi elemekkel tűzdelt tragikomikus történet egy felnőtt ikerpárról, amelynek egyik tagja piti kis csaló, a másik becsületes rendőr. Egyikük sem olyan életet él, amilyenre vágyott, egyvalamit azonban sikerült elérniük: együtt látogatják meg Luxemburgban haldokló apjukat, akit már vagy húsz éve nem láttak.

Eugene Hütz egy szál spanyol gitárral a kezében Ukrajnáért énekelt a fesztiválon. Percekkel azután, hogy vastapsot kapott a Gogol Bordellóról Ungvártól Chicagón át Rio de Janeiróig a világ különböző pontjain forgatott zenés dokumentum, a kijevi születésű Hütz, aki tizennégy évesen, a csernobili katasztrófa után menekült el hazájából, és csak hét esztendővel később jutott el New Yorkba, ahol megalakította gyorsan híressé vált etno-punk együttesét, kiállt a színpadra, és pillanatok alatt magához ölelt ezerkétszáz embert. Előbb megköszönte Csehországnak, hogy továbbra is támogatja Ukrajnát, és tett egy megmosolyogtató vallomást. Töredelmesen bevallotta ugyanis, hogy nem veti meg a csehek világszerte ismert gyógylikőrjét. És úgy, ahogy volt, szólóban lenyomott egy minikoncertet. Az első dalt az oroszok ellen harcoló barátainak és ismerőseinek küldte, a másodikat a Becherovka gyárnak címezte, és elmondta, a nagyapja is imádta ezt az italt. Ő maga pedig a gyárban is járt már, de a sok kóstolgatás miatt semmire sem emlékszik abból, amit ott látott. Aztán jött még egy dal, így lett három, de nagy átéléssel, teli torokból, és a negyedik, a ráadás már egy rövid figyelmeztetéssel párosult. „Ugye, nem felejtettétek el 68-at?! Ugyanolyan szarban voltatok, mint most mi!” Dübörgött a taps, tombolt a közönség, sokan még táncoltak is a széksorok között.

A fesztivál utolsó napjára egy filmes kiállítás is jutott. Fennállásának 90. évfordulóját ünnepli a barrandovi filmgyár. Ebbe a kilenc évtizedbe nyújt történelmi betekintést a Karlovy Vary-i Művészetek Galériája. Két nagy teremben kerülhetünk egészen közel a cseh(szlovák) filmgyártás világszerte ismert alkotásaihoz, a műtermek hangulatához, a filmekben szereplő kellékekhez, nagy költségvetésű kosztümös produkciók (Borgiák, Három muskétás) pompás jelmezeihez, de a sokszor lélegzetelállító produkciók páratlan trükkjeihez is.

Meglepetést természetesen a zsűri is tartogatott. Esküdni mertem volna rá, hogy a csehek Hajnala ott lesz a díjnyertes filmek között. Egyrészt azért, mert kiváló alkotás, a témája rendhagyó, az operatőri munka és a színészi teljesítmények lenyűgözőek, másrészt pedig a cseh filmnek szinte minden évben jut valamilyen elismerés. Most nem jutott. A magyar film is megélt már jobb időket Karlovy Varyban. Egymás után három olyan évet, amikor komoly elismerésben részesült. Az idén be sem válogattak magyar filmet a versenybe. Nem véletlenül. A „nagy nemzeti alkotások” mustráját még nem rendezték meg a világban.

Elismerő oklevelet kapott a Tánc a tűzhányó peremén című német–libanoni produkció, amely a 2020-as, bejrúti kikötőben történt óriási erejű robbanást követő hónapok eseményeit idézi meg egy filmforgatás tükrében.

A zsűri különdíjában részesült az Üres hálók című német–iráni koprodukció, amely egy szegény családból származó halászfiú és egy magasabb társadalmi rétegbe született lány tiltott szerelmi viszonyát ábrázolja a mai Iránban.

Az afgán származású amerikai Babak Jalali kapta a legjobb rendezőnek járó Kristályglóbuszt. Fremont című filmjének főhőse, a magányos Dunia afgán bevándorló a történetbeli városban. Egy kínai kézben levő szerencsesüti-üzem alkalmazottja. Sokáig csak a szalag mellett ül és csomagol, aztán jobb helyre kerül. Ő találja ki azokat a mondatokat, amelyek egy papírszeletkén kerülnek a sütikbe. Mindeközben Dunia a maga szerencséjére vár, társra, szerelemre vágyik. Különös hangulatú, érzelmekkel teli fekete-fehér film a Fremont, amely finom jeleket ad arról, hogy a remény akkor tűnik fel, amikor a legkevésbé várjuk.

Vincent Perez, a kiváló francia színész (az Indokínában ő volt Cathe-rine Denevue partnere) rendezése, a Becsületbeli ügy nyerte el a közönségdíjat. Csaknem hatvanezer néző erre a filmre szavazott, maga mögé szorítva az olaszok (két tizenéves szicíliai fiú) érzelmi tűzijátékát, A szerelem furcsaságát.

Herbert Nordrum harminchat éves norvég színész kapta a legjobb férfialakítás díját a Hipnózis című modern szatírában nyújtott hiteles játékáért. Egy mobilapplikációt prezentáló páros tagjaként kerül szokatlan helyzetekbe, amelyek remek lehetőségeket szolgáltak tehetsége felmutatásához.

Fergeteges ovációban volt része a bolgár Eli Szkorcsevának, aki a Blaga leckéiben olyan mesterien formálta meg a telefonos csalók áldozatává vált nyugdíjas tanárnőt, hogy méltán ítélték neki a legjobb női alakítás díját. Szkorcseva óriási filmes visszatérése ez a film, hiszen már harminc éve visszavonult a színészi pályától, de ezzel a rangos elismeréssel most újra felhívta magára a figyelmet.

A fesztivál nagydíját Sztefan Kondarevnek, e film rendezőjének ítélte oda a zsűri. Kondarev szerint szüleink nemzedéke a demokrácia és a piacgazdaság áldozata lett. Karlovy Vary idei, immár 57. fesztiváljának abszolút győztese tehát Bulgária. Megérdemelten.

A szerző a Vasárnap munkatársa