Forró siker külföldön, hideg szoba otthon

Mundruczó Kornél Proton színházi rendezésével jó ideje járja már a világot, de Iveta Grófová Emma és a halálfejes lepke című szlovák filmjében is több fesztiválon látják. Kisoroszi házában mindeközben végigfagyoskodta a telet. Egyetlen fűtött szobájában 14 fokot mutatott a hőmérő, a ház többi helyiségében viszont mindössze 9 fokot. Nincs jó anyagi helyzetben. Hogy megsegítsék, összefogtak érte néhányan a szakmában. Cserhalmi György azt is fájlalja, hogy még mindig nem kapta meg a Kossuth-díjat. „Néhány évvel ezelőtt Törőcsik Mari arra kért engem, hogy írjam alá én is Monori Lili felterjesztését a Kossuth-díjra. Természetesen aláírtam. Mari elment, és vele Monori Lili Kossuth-díja is. Én meg a Kossuth-díj bizottság helyett rettenetesen szégyellem magam.”

Milyen érzéssel olvasta Cserhalmi György nyílt levelét a Színház.online oldalán?

Megdöbbentem. Én soha senkitől semmit nem kértem. Adni szoktam, de kapni nem szeretek. Szégyellem magam. Valóban nehéz éveket élek. Támogatom a húgomat, aki sztrókos. A legtöbb pénzem Margitkára megy. Tegnap este is írt, hogy küldjek neki gyorsan pénzt, mert 30 ezer forintot fizetett a gyógyszerekért. Rozi, a lányom sem végzett még a tanulmányaival. Őt sem hagyhatom magára. Nagyon kevés az ösztöndíja. Sanyika, a fiam tizennyolc év után most hagyta ott az állását, egy francia érdekeltségű sportáruházláncot. Ez is nagyon bánt. Értékpapírokba fektetett, és bedöntötte a Trump. Elveszítette a pénze felét. Ideg-összeroppanása volt. Baj baj hátán. Ki kellene cseréltetnem a villanyórát, mert olyan gyenge, hogy két radiátort már nem tudok bekapcsolni. Három évvel ezelőtt még 300 ezret kért a szerelő. Kirúgtam a pasast. Maszek. Most 600 ezret kért. Két év múlva már 1 millió forint lesz? – kérdeztem. Az égbe szöktek az árak. Nem igaz, hogy lement a tejtermékek ára. Azoké, amelyeket én vásárolok, egy forinttal sem. A kereskedő kereskedik, nyilvánvaló. Neki a pénz a fontos, nem az ember. Én meg alig eszem. Idegesít, hogy mi lesz még, mi következik? Az a szerencsém, hogy még tudok utazni a Protonnal. Hogy ha nem is nagy összeget, de kapok valamit az előadásokért. Bár a repülőút nagyon megvisel.

Milánóban hogyan fogadták az Evolúciót? Egy holokauszt-túlélő nagymamát játszik a darabban, amely egy családtörténeten keresztül a trauma öröklődését vizsgálja.

Tomboltak a nézők Giorgio Strehler színházában. Hatalmas sikerünk van mindenütt. A milánói előadás után elestem, és megütöttem a lábamat. Nagyon rossz idő volt. Zuhogott az eső. Taxira várva beálltunk valahova, és nem vettem észre, hogy mögöttem lépcső van. Magamtól fel sem tudtam volna állni. A többiek segítettek fel a földről.

Vérnyomásproblémái vannak?

Négy órát tudok csak aludni, az a bajom. Beleőrülök. A szívgyógyászom azt mondta, nem emelheti a gyógyszeradagomat. Nincs több altató. Ha még egyet beveszek, végem van. Régen sem aludtam sokat, amikor kicsik voltak a gyerekek. Akkor feküdtem le, amikor ők, és velük együtt ébredtem. De most éjjel egyig fent vagyok, és korán kinyitom a szemem. A négy óra megvan, de több egy perccel sem. Van, akinek ennyi is elég. Nekem kevés.

Milánóból látott azért valamit?

Semmit. Jött a taxi, és vitt a szállodába. Szívbeteg vagyok. Nem is érezném magamat biztonságban az utcán.

Cserhalmi Györggyel honnan ered a barátságuk? Játszottak együtt?

Nem emlékszem. Talán nem. Egy nagy társaságban találkozgattunk. Nem színészek és nem is írók alkották a társaságot. Képzőművészek. Az avantgárd. Köztük a színész csak aprópatkány volt. Egyszer elvittem magammal Schütz Ilát, akivel barátnők voltunk a főiskolán. Jézusom, mondta. Te ne járj ide, meg fogsz halni köztük. Közben szépítkezett. Rúzsozta a száját. Senkit nem zavart. Festők és szobrászok közt ültünk. Bódy Gáborral jött Cserhalmi a társaságba. Egyikünk sem mert megszólalni. De még Bódy sem. Egyszer egy Váci utcai kávézó teraszán találkoztam Bódyval. Sanyika, a fiam még kicsi volt. Akkor jöttem haza Párizsból.

Ott járt nyelviskolába, a francia Gaumont filmvállalat meghívottjaként 1980-ban. Miért jött haza olyan gyorsan?

A fiam itt, én ott. Eszembe sem jutott, hogy maradjak. Megijedtem, mert eltörött a kulcscsontja. Már jöttem is haza. Lina Wertmüllerrel forgathattam volna. Kilencven százalékban megvolt a szerződésem. Más rendezők is megkerestek. Nem érdekelt. Mészáros Márta haragudott rám ezért. Törőcsik Mari megértett. Ő értékelte, hogy így döntöttem.

A Thália Színház után Kaposváron, Szolnokon, majd ismét Budapesten, a Szentkirályi Színházi Műhelyben játszott.

Voltam az Új Színházban is, egy Zsótér-rendezésben. Sinkó László mellett néma szerepben. Arra kért a rendező, hogy mindentől és mindenkitől függetlenül üljek a színpadon. Sinkó beszél, te meg csinálj, amit akarsz, mondta, csak a helyedet ne hagyd el. Nem csináltam semmit. Valaki állandóan beszél, de nem lehet elviselni, másvalaki nem csinál semmit, és az ember csak azt nézi, írta Molnár Gál Péter, a rettegett kritikus. Kitették a cikket a színház faliújságjára. Egy darabig ott volt, aztán Székely Gábor levetette. Berohant hozzám az öltözőbe a bemutató után, hogy menj, és vigasztald meg Sinkót! Nem értettem, miért kell megvigasztalnom. Natasát játszottam Székely Gábornál Szolnokon. Vendégként. Ács János és Zsótér Sándor kiharcolta, hogy én játsszam a szerepet. Nagy sikerem volt. Székely valami miatt mégsem akart elfogadni. Pesten a Nemzetiben vendégszerepeltünk az előadással. Bejött hozzám az öltözőbe Major Tamás, Kállai Ferenc, akivel A tanúban játszottam, és Kazimir Károly, aki elküldött a Tháliából. Ment a traccs. Kállai nekiment Kazimirnak, hogy egy ilyen tehetséget hogy mertél elküldeni a színházból? Kazimir zavarban volt egy kicsit. Szólt, hogy gyere, keress meg holnap, tudod, hol találsz meg. Az irodában, mondtam. Még mindig ilyen hülye vagy? – kérdezte. Major szólt, hogy jöjjön ki egy pillanatra, legyen szíves! Kimentünk. A folyosón támasztottam a falat. Le volt vajazva, hogy megyek a Nemzetibe. Ezért volt rám dühös Kazimir. Nem engedte, hogy bárki szerződtessen. Körbetelefonálta a színházakat, hogy ő majd visszahoz a Tháliába. Azt akarta, hogy menjek Komlós Jánoshoz a Mikroszkóp Színpadra.

Játszott is ott egy szovjet darabban, a Csendesek a hajnalokban. Erős szereplőgárdát állítottak fel. Káldy Nóra, Muszte Anna, Ronyecz Mária, Jobba Gabi, Dőry Virág, Martin Márta, Gera Zoltán.

Komlós János kedvelt engem. Azt mondta: Ide figyeljen, eljött hozzám a maga volt igazgatója. Azt akarta, hogy szerződtessem le magát, mert akkor majd megtanulja becsülni a drámai műfajt. De én úgy látom, hogy maga rendkívüli tehetség. Menjen le vidékre, és játsszon nagy szerepeket. Katonalányok voltunk a darabban. Az őrmestert játszó Gera Zoltán szerepe szerint azt kérdezte tőlem: Te zsidó vagy? Elkezdtek röhögni a nézőtéren. Nem válaszoltam. Ameddig csak tudtam, csendben voltam. Elhallgattak. Nem volt már röhögés, amikor nyugodt hangon megszólaltam, hogy nyilván! Erre megint nagy csönd lett. Meg tudtam oldani a helyzetet. Az Új Színházban egyébként Cserhalmi Gyuri is játszott annak idején. Odajött hozzám és azt mondta: Tudod, hogy szerelmes voltam beléd? Nem szóltam semmit. Ide már senki nem jön ilyen blúzban, folytatta. De nekem nincs más blúzom, csak ez az egy, mondtam. Mindent ebben csinálok.

Nem sértődött meg?

Amikor Szolnokon játszottam, Tímár Éva megjegyezte: Ősszel vetted ezt a piros térdzoknit a miniszoknyádhoz, most tavasz van, nem kellene váltani egy másikra? Ki szoktam mosni, mondtam. Egyébként sincs másik. Éva azóta is imád engem. A mi kis falunkban forgat Székely B. Miklóssal. Ő mesélte, hogy Éva rólam beszélt a forgatás szünetében. Próbáltunk összevissza, mondta, erre bejött Lili, és egy perc alatt rendet csinált. De ez volt a szerepem. Natasaként megjelentem a színen, és leteremtettem a családot. Major Tamás mondta a rádióban Harag Györgynek egy beszélgetésük során, hogy a színészi eszközök ilyenfajta megnyilvánulását még nem is látta. Haraggal meg Győrben dolgoztam egy kis ideig A viharban, aztán abbahagytam a szakmát. Én is ugyanezt tapasztaltam nála, mondta Majornak. Csak az a baj, hogy csúnya lány, mondta Major. Majd hozzátette: De az én pofám sem szép! Miket kaptam én is, hogy ronda vagyok! Nem baj, nem kell szégyelleni! Én ezen nagyon megdöbbentem, mert nem is voltam csúnya. De a Major azt is mondta, élvezi, hogy én fesztelen vagyok.

Törőcsik Maritól is mindig csak elismerést kapott.

Ő harcolta ki nekem az érdemes művész díjat. Mari nagyon szeretett. Kézdi Kovács Zsolt filmjében, a Visszaesőkben ő volt az anyám. Tévéfilmben is szerepeltünk együtt. Csak színházban nem.

Az utóbbi években kevesebbet dolgozik. A szíve miatt?

Ha Pesten laknék, több mindenben részt vennék. De így, hogy Kisorosziban lakom, nem megy. Ez oda-vissza 100 kilométer. Naponta nagyon sok lenne.

Az udvarra kimozdul néha?

Nem tudok járkálni. Nagyon gyenge vagyok. Nem vagyok képes tartani magam. Minél többet pihenni, mondta az orvos. Lesznek még turnék a Protonnal, de lazább ütemben. Tudom, hogy közhely, de így van: a színész élete végéig dolgozik. Arra a pici pénzre szükség van.