Mikor tér észhez Trump?

Persze a „békepárti” oldal most hangos röfögéssel „én megmondtamozhat”, de attól még a szomorú valóság kijózanító és szomorú realitás marad: Putyin nem akar békét, az USA megmentőből inkább háborús nyerészkedő lesz, Trump pedig idén is lemarad a Nobel-békedíjról.

Nagy pofon ez a magát legutóbb pápajelöltként megálmodó elnök hétmérföldes egójának. Már amúgy is rájár a rúd a Trump-adminisztrációra. Minél több idő telik el, annál inkább látszik, hogy az amerikai elnöknek sikerült XXL-es méretben elérni azt, amit Ficónak is: balfékekkel és inkompetens bohócokkal feltölteni a kormányzatot.

Na de a kérdés most inkább az, hogy a tescós Marvel MAGA-univerzum mikor tér észhez? Mikor riad fel győzelemmámoros álmából, és fogadja el az igazságot, hogy Trump „nagy menetelése” nem hogy nem teszi újra naggyá az Egyesült Államok birodalmát, de inkább egyre kétségbeesettebb vergődésbe süllyedve rombolja megmaradt reputációját?

Jelenleg az a helyzet, hogy Kína egyáltalán nem készül becsicskulni, Hszi Csin-ping türelmesen vár, és nemrég már olyan hírek kaptak szárnyra, hogy épp Washington az, aki elkezdte keresni a kapcsolatot – azután, hogy Trump hetekig azt hazudta, a két ország „intenzíven tárgyal a megoldásról”; mindezt egyébként a kínai állami média kategorikusan tagadta. Ez utóbbi már csak azért is vicces, mert a kommunista szuperhatalom évtizedes tapasztalatokkal rendelkező propagandistái minden jel szerint megeszik reggelire Trump kommunikációs csapatát, és míg az utóbbiak hétről hétre válnak nevetség tárgyává, Kína minden téren megőrzi pozícióit. Komolyra fordítva a szót, sokan tették már fel a kérdést: Trump vajon érti-e azt a játékot, amit Hszi elnök, na meg Putyin művel vele? A gazdasági káosz, amit a vámháború kirobbantott, hosszú távon az USA gazdaságát erodálja, és Kína kezére játssza a világgazdaság vezetését; nem mellesleg Európa is kezd felébredni, és egyre inkább Kína felé fordul gazdaságilag, keresve egy kölcsönös megegyezés lehetőségét, amire Kína szintúgy vevő.

És amíg a világ azzal van elfoglalva, hogy elkerüljön egy újabb világgazdasági válságot, Tajvan kérdése mind közelebb kúszik, és mind elkerülhetetlenebb a válság kirobbanása, ami már évtizedek óta érlelődik. Mindebben pedig az orosz–ukrán háborúnak kulcsszerepe van, és jó eséllyel Putyin a kínai segítségért cserébe inkább bevállalja egy elhúzódó konfliktus terheit. És ezt Kína nagyon jól tudja.

A hadügyi reform, amit Kína tavaly indított, akár már idén felmutatható eredményeket ér el, miközben az Egyesült Államok elnöke pont azt a szövetséget készül szétverni, ami szövetségeseit védte. Mindent egybevetve: 2026 forró év lehet majd, kíváncsi vagyok, hogy egy valóságshow-sztár hogy kezel egy ilyen helyzetet.