Oscar-díjas nagyapja humorát örökölte

Szerepelt már külföldi produkcióban is. A zsidó gyerekek prágai megmentőjéről, Nicholas Winton életéről, Anthony Hopkins főszereplésével készült Egy élet című brit filmbe angol nyelvtudásának köszönhetően került be. Ezekben a hetekben A nemzet lánya című hatrészes cseh sorozatban van jelen a képernyőn. Élvonalbeli filmrendezők hívják értékes alkotásokba.

Foglalkoztatja még a gondolat, miután megkap egy szerepet, hogy ebben esetleg az is közrejátszik, hogy Milos Forman unokája?

Egyébként az anyai nagyapám, Jiří Stránský is híres ember volt. Két filmben is játszottam már, amely az ő forgatókönyve alapján készült. A Ballada egy pilótáról címűben a főhős lánya vagyok, a német megszállás idején játszódó, bemutatás előtt álló Csendes postában pedig a lelőtt francia pilótát megmentő gyerekek tanítónője. A nevemből kiindulva elsőként természetesen mindenki Milos Formanra gondol. Ilyen híres felmenővel nem könnyű filmes pályára lépni. Az előítéletek óriásiak, a bizonyítási kényszer komoly súllyal nehezedik a vállamra. De már fogalmazhatok múlt időben is. Már nem érzek semmi ilyet. Ha nem felelnék meg az adott feladatra, nem engem választanának a rendezők. Ki az a bolond, aki egy tehetségtelen lányt kérne fel, hogy játssza el nála a női főszerepet? Rólam az is köztudott, hogy az egyik nagymamám Věra Křesadlová színésznő, bár ma már inkább Tiffany-lámpák készítője, aki ikreket szült Milos Formannak. Vagyis hogy Petr Forman az édesapám. De mondom, már egyikük árnyéka sem vetül rám. Épp a minap jegyezte meg az édesapám, hogy évekbe telt, míg kilépett a nagyapám árnyékából, erre most én, a lánya kerekedek fölébe. Hatvanévesen ismét önmagáért kell megküzdenie, közölte nevetve.

Mindennek tetejébe még Adam Martinec, a férje is filmrendező. Disznótor című remekművével ő lett a tavalyi Karlovy Vary-i fesztivál közönségdíjasa.

Vele még nem dolgoztam, de remélem, nemsokára erre is sor kerül.

Családi összefogásban megalapíthatnák a Forman Művészeti Egyletet, hiszen a Csendes postában az édesapja is szerepel, aki Matějjel, az ikertestvérével a nyolcvanas évek végén létrehozta a Forman Brothers vándortársulatot. Velük már gyerekként beutazta Nyugat-Európát. A legtöbbször Franciaországban, Belgiumban és Olaszországban jártak.

Két nővéremmel együtt elmondhatjuk, szép, színes, kalandos gyerekkorunk volt. Valóban rengeteget utaztunk. Mint a vándorcirkuszosok. Én még a világon sem voltam, amikor a szüleim karavánnal már keresztül-kasul szelték Nyugat-Európát. Őrzök egy fényképet magamról egyéves koromból. Ott állok a lakókocsi előtt, valahol külföldön. Évekig nem is itthon jártunk iskolába a nővéreimmel. Volt egy remek tanító néni, aki velünk együtt utazgatott. Amikor nagyobbak lettünk, és sok volt a tanulnivaló, édesanyánkkal lehorgonyoztunk Prágában, és már csak nyaranta vettük nyakunkba a világot. Három gyerek, két kutya, a volán mögött anyánk, és mentünk a többiek után.

Fiús élet a javából. Vagy nem az volt?

Eredetileg a szüleink is így tervezték. Hogy lesz majd három fiuk. Aztán lett három lányuk. Mind a hárman tudjuk, milyen nevet kaptunk volna, ha fiúnak születünk.

A nővérei milyen pályát választottak?

Josefína a bölcsészkaron végzett, de már színházi rendezőként is bemutatkozott. Épp a Dejvicei Színházban, amelynek a tagja vagyok. Emilka producer lett. Nagy álmunk, hogy egyszer majd hármasban hozunk létre valamit. Most annyi az elfoglaltságunk, hogy örülünk, ha időnként otthon, családi körben találkozni tudunk.

Van még egy kérdésem Milos Formannal kapcsolatban. Amikor kint vendégeskedtek nála Amerikában, voltak meghitt beszélgetéseik? Tudott róla, hogy színészi pályára készül? Kapott tőle valamiféle tanácsot ez ügyben?

Nagyon szórakoztató ember volt ő. Imádtam a humorát. Rengeteget beszélgettünk. Tőle én csak biztatást kaptam. Csináld azt, amit szeretnél, járjad a magad útját, szokta mondani. Minden élettapasztalatát megpróbálta átadni. Ő is letért a mások által kitaposott útról. Nehéz akadályokat kellett leküzdenie, mire célba ért az óceán túloldalán.

Édesapja nyilván részletesen elmesélte, hogy ikertestvérével együtt ők is ott voltak azon az Oscar-gálán, amelyen Milos Formant ünnepelte a világ Száll a kakukk fészkére című filmjéért. Gondolom, a Homolka család három részt átölelő forgatási élményeit is behatóan ismeri. Ezekben a legendás filmekben ők még gyerekként vettek részt.

Imádjuk ezeket a filmeket. Nagy családi összejövetelek alkalmával hahotázva nézzük mindegyiket. A legtöbbet azon szórakozunk, hogy apám és a nagybátyám, a két testvér sem tudja eldönteni, mikor melyikük szólal meg, mert annyira hasonlítanak. Mindig ezen vitáznak. Egyetlen szeplőben tudunk megkapaszkodni, az a megkülönböztető jel kettőjük között, de az sem látható minden jelenetben. A nézők is folyton keverik őket. Mi már nem. Anyám is, a nővéreim és én is látjuk a különbséget köztük. Egypetéjű ikrek, de egy kicsit azért mások.

Ön melyikükre hasonlít? Petr vagy Matěj Formanra?

Az édesapámra. Amikor felvételiztem a főiskolára, és meglátott a titkárságon dolgozó hölgy, aki már akkor is ott volt, amikor felvették az édesapámat, azzal csapta össze a tenyerét, hogy tiszta apja! Ezek szerint le sem tagadhatnám, kinek a lánya vagyok. Sokan mondják, hogy hasonlítok rá. Hogy a humorom, a nevetésem, a gesztusaim teljesen olyanok, mint az övéi. De sok van bennem az édesanyámból is. Akárcsak ő, én is ott segítek, ahol tudok. Gondoskodó, pátyolgató típus vagyok. Szeretem, ha minden és mindenki rendben van körülöttem. Nem tudom tétlenül nézni, ha mások valamilyen probléma miatt szenvednek.

A nemzet lánya című sorozatban Karel Havlíček Borovský cseh költő és prózaíró, liberális politikus, az 1848-as cseh nemzeti mozgalom vezetőjének öntudatos lányát alakítja. Borovský érettségi tétel a gimnáziumban. A lányáról mennyit tudott?

Semennyit. De kaptam egy könyvet, amelyből megismerhettem őt. Rebellis természet volt, de nem az az alkat, aki forradalmat szít, hanem aki lélekben lázad, egyedül akar dönteni a sorsáról. A nemzeti megújulás eszközét látta benne a cseh nép, és mint példás életű honleánytól elvárták, hogy cseh férjet válasszon magának. Ő viszont egy lengyel báróba lett szerelmes, és nem engedte, hogy eltérítsék tőle. Makacs, forrófejű lány volt. Foggal-körömmel, néha kicsit hisztérikusan ragaszkodott a szabadságához. Nem törődött a vele kapcsolatos társadalmi elvárásokkal, az idősek tanácsai leperegtek róla, bátran mondott nemet bármire.

Harcos amazon lehetett.

Szembe tudott fordulni az árral. Felette nem uralkodhatott senki. Ha úgy érezte, hogy önzőnek kell lennie, akkor önző volt.

Könnyen magára öltötte ezt a fajta magatartást?

Rengeteg próba előzte meg a felvételeket. Ez sok szempontból komoly segítség volt. Zdeňka megállíthatatlanul megy előre a maga útján. Én minden komolyabb döntés előtt sokat töprengek. Bennem nincs annyi pimaszság, de kurázsi sem, mint benne. Én meghallgatom mások véleményét. Alázatosabb alkat vagyok. Zdeňka leveleiből az is kiderült számomra, hogy a barátai sem játszottak igazán fontos szerepet az életében. Mivel korán elveszítette a szüleit, egyedül csak magára számíthatott. Talán ezért nem engedte, hogy beleszóljanak az életébe. Negyed évig készültem a szerepre, és a forgatás két hónapja alatt minden napom róla szólt. Úgy érzem, sikerült eggyé válnom vele. Több veszélyes jelenetet oldottam meg kaszkadőr nélkül, és voltak intim helyzeteim is a kamera előtt, de egyikben sem éreztem kellemetlenül magam.

Ketten rendezték a sorozatot. Az első három részt Matěj Chlupáček, a következő hármat pedig a félig magyar, félig román Cristina Grosan. Ez milyen hatással volt a játékára?

Azok a részek, amelyeket Matějjel forgattunk, színesebbek, élőbbek, erősebben pulzálnak. Cristinával bensőségesebb hangot ütöttünk meg, a vele készült részek komorabbak. De azok is jól passzolnak Zdeňka hirtelen változó kedélyállapotához. Sokan a szemére vetették azt is, hogy a lengyel báró az osztrák hadseregben szolgált. Elvárták tőle az írói vénát is. De még azt is, hogy ha fiút szül, akkor abból író legyen. Óriási nyomás nehezedett rá a társadalom részéről. Huszonnégy éves sem volt még, amikor tüdőbajban meghalt.

Milyen nőalak megformálásához volna most a legnagyobb kedve?

A Szex és New York című sorozatban bármelyik típust boldogan bevállalnám. Humor és önirónia, bátran kimondott alapigazságok, a felszabadult nőiesség teljes megélése – ilyesmire vágyom mostanában. Nem szeretném ugyanazokat a fiókokat nyitogatni a következő munkáimmal.

De hiszen eddig sem ugyanazokat nyitogatta.

Erre nagyon ügyelek. A jó kislányok skatulyáját messziről kerülöm. Szeretném megmutatni az érem mindkét oldalát. Akkor érzem igazán elememben magam, ha meg kell küzdenem a szereppel. Ha nem adja könnyen magát. Ha olyan karakterrel kell megbirkóznom, amelyben nem találok kapaszkodókat, mert semmiben sem hasonlít rám. Ott mindig nagyobb a tét. Kiléphetek önmagamból. Ettől szép a színészi hivatás. Mindig más lehetek. Olyan is, amilyen lenni szeretnék, de olyan is, amilyen soha nem akarok lenni. Kedvenc előadóim sem akartak soha megfelelni a társadalmi elvárásoknak. Fütyültek az előítéletekre. Nick Cave, David Bowie, Freddie Mercury minden koncerten kilépett magából.

Nőben ki az, aki elkápráztatja?

Nina Simone. Az ő „társaságában” mindig jól érzem magam.