Íróként figyeli meg a túlélés bajnokait

Három nagy sikerű kötet (Osztálytalálkozó, A bezzeggyerek, Erika néni) és két, az írásai alapján született színházi előadás (A hosszú élet titka, Kapuzárási pánik) avatta őt a kortárs magyar irodalom figyelemre méltó alakjává. Történetei itt és ma, vagy ott és holnap játszódnak, de mindig rólunk szólnak. Rólunk, a mindennapok csetlő-botló emberéről, aki bármekkorát bukik is, a végén mindig talpra áll, és emelt fővel megy tovább. Még akkor is, ha fájdalmában már alig vonszolja magát.

Hősei és antihősei az élet legabszurdabb helyzeteiből is megtalálják a kiutat. Igaz, olykor-olykor elbuknak, sőt össze is törik magukat. Miből szokott indítani? A fantáziája szüli a valóságot, vagy a valóság a fantáziát?

Nagyobb részben a fantáziám szüli a valóságot, de például az Erika néni című kötetben szereplő A Margaréta Könyvklubhoz egy barátom, gimnáziumi osztálytársnőm adott alapot. Ő jár ilyen könyvklubba. Amikor beszélgettem vele, említette, hogy másnap nála lesz az összejövetel, amelyen találkozik néhány olvasótársával, és megbeszélik az olvasmányélményeiket. De hozzátette, hogy ezúttal nem tudta elolvasni a könyvet. Én pedig továbbgondoltam a dolgot. Mi lenne, ha senki nem olvasná el? Van, amikor hallok valamit, vagy történik velem valami, és azt fejlesztem tovább. De a legtöbbet kitalálom. Hatásokat keresek.

Miért nevezi magát kispolgárnak? Egyáltalán milyen helyzetekben érzi magát annak?

Alapvetően sok mindenben nem tudok nagyban gondolkodni. Az édesapám, akit nemrég sajnos elvesztettem, nagyban gondolkodó ember volt. Mert kockáztatni. Én nem vagyok ilyen. Én úgy gondolkodom, hogy legyünk nagyjából rendben, ne történjen velünk nagy baj. Hétköznapi embernek tartom magam. Az irodalom a nagy emberek nagy történeteiről és a kisemberek nagy történeteiről szól. Én meg igyekszem a kisemberek kis történeteiről írni, ami tulajdonképpen nem igazán lenne elég ahhoz, hogy érdekes legyen, ezért teszek bele valamit, amitől hirtelen mégis az lesz.

Apás gyerek volt, vagy inkább anyás?

Nem tudnám azt mondani, hogy egyik vagy másik, de azt talán elmondhatom, hogy összességében a családom nőtagjai voltak különösen meghatározóak az életemben. Több nő volt és van rám nagy hatással, köztük a két nagymamám.

Ők például mivel?

Az anyai nagymamám világa több írásomban visszaköszön. Főleg az első két kötetemben. Nagymamám barátnőinek, Editnek és Arankának is emléket állítottam, az ő nevüket használtam egy novellában.

Szeretem az idős emberek világát. A gondolkodásukat. Valahogy azt érzem, hogy az irodalomban, de a színházban is, sőt ott különösképpen kiaknázatlan lehetőségeket hordoznak az idős emberek történetei. Nagyon izgalmas dolgok bújnak meg a gondolkodásukban. Az élettapasztalatuk, a bölcsességük, a világhoz, az élethez és a halálhoz való viszonyuk mindig kíváncsivá tesz. Ők a túlélés bajnokai. A mindenáron való túlélést, a legfurább helyzetekben való túlélést, a lehetetlennek tűnő szituációk megoldását szeretem ábrázolni. Idős emberek esetében ez jól működik. Ez a korosztály egyébként abban szocializálódott, hogy a televízió és az újság maga az igazság. Évtizedeken át ebben a tudatban éltek, berögzült náluk. Vannak kapaszkodóik, de ha ezek hirtelen elmozdulnak, nem veszik észre. A fiatalabb generáció már nem hisz a tömegmédiának. Mindenütt azt látom, hogy az embereknek szükségük van megnyugtatásra. Biztonságra vágynak. A populizmus pedig arról szól, hogy előbb félelmet kell kelteni, aztán jöhet a megnyugtatás, amelyre mi vagyunk a megoldás. Épp a félelemkeltők. Egy idős embernek pedig több félelme, több szorongása van, hiszen sokat látott, sokat megélt már, s valószínűleg könnyebben befolyásolható ilyen szempontból.

Szinte vakon követik a vezért.

Nincs bennem düh feléjük. Csak azokkal szemben, akik megvezetik őket.

Édesapja üzletember volt, nagyapja neves újságíró. Az ő hatására kezdett el írni?

Az írás valóban az apai nagyszüleim oldaláról lépett be az életembe. Mindketten újságírók voltak. A szocializációmban nyilván ennek is szerepe volt. Intenzív hírfogyasztó, újságolvasó voltam. Bizonyára ez is közrejátszott abban, hogy én is elkezdtem újságírással foglalkozni. Az ő világuk is hatott rám. Az anyai nagymamám a polgári világot, gondolkodást, értékrendet hozta az életembe.

Kamaszkora nagy íróját kiben találta meg?

Hašekben. A Švejket imádtam. Örkényt is nagyon szerettem. Főleg a Macskajátékot. Számomra a magyar drámairodalom csúcsa. Komoly hatással volt rám Ephraim Kishon is. Van is írásom, amelyben megemlítem őt. Hašek, Örkény, Kishon. Nagyságukkal együtt ők is kisemberek.

Ma kiket olvas?

Mostanában sajnos nincs elég időm olvasni, de kikapcsolódásként szívesen forgatok skandináv krimiket. Nagyon érdekesek, mert amellett, hogy jól megírt történetek, izgalmasak bennük a karakterábrázolások, a hangulatok. Nagyon szeretem, ha valaminek érezhető, harapható hangulata van. Én is erre törekszem, hiszen a választott műfajom rövid, és ott nagyon ügyesnek kell lenni abban, hogy pár szóval, néhány mondattal megteremtődjön a miliő, a karakter.

A 6SZÍN-ben nemrég bemutatott Kapuzárási pánik című darabjának tizennégy különálló, tartalmilag és hangulatilag mégis egybefüggő története a humor, a groteszk, az abszurd eszközeivel szól korunk betegségeiről, az elmagányosodásról, a kapcsolati nehézségekről és a kisember megfelelési kényszeréről. Érintett az ügyben?

A kapuzárási pánikban? Éreztem, hogy ha írok egy ilyen című darabot, biztosan megkapom majd ezt a kérdést. Negyvenhét éves vagyok, de már közelebb a negyvennyolchoz. Mikor legyek érintett, ha nem most? Kapuzárási pániknak sokszor azt a primér dolgot szokták nevezni, hogy próbálja fiatalabbra cserélni a feleségét a férfi. Még egyszer meg akarja mutatni a világnak, hogy mire képes. Ilyet nem érzek szerencsére. Kétségtelen, hogy az ember az életének bizonyos szakaszában tudja, hogy ez vagy az már sajnos nem fog megtörténni vele. És van egyfajta utolsó pillanat. Lehet, hogy a szerzővé válásom is egyfajta kapuzárási pánik eredménye.

Bár 2010-ben már javában írt, elsőkötetes szerzőként 2021-ben született. Közrejátszott ebben a Covid?

A Covidtól való félelem mindenképpen. Ez döbbentett rá saját mulandóságomra. Nem tudjuk, mennyi adatik még, így ha vannak terveink a jövőre, akkor vegyük őket előre. Ne várjunk, ne fecséreljük az időt!

Kapcsoljunk nagyobb sebességre?

Csináljunk meg mindent, amit elképzeltünk. Ezzel a belső indíttatással kezdtem írni az első novelláskötetemet. Van egy barátom, Radnai Péter. Újságíró, producer. Nagyon inspiráló ember. Neki mindig vannak álmai, fontos dolgok, amelyeket aztán sorra meg is valósít. Időt, pénzt és energiát fektet abba, ami fontos neki. Ezzel rám is nagy hatással van. Arra gondoltam, hogy akkor én is elkezdem megvalósítani az álmaimat, a terveimet. Első novelláskötetem is így született. Fontos, hogy ne csak azok a feladatok motiváljanak, amelyeket a munkahelyünkön vagy a családban kapunk. Meg kell oldanunk persze azokat is, de kellenek megvalósítható álmok is. Mert ezek olyan pluszt adnak, ami minőségi változást hoz az életünkbe. Ha ezt az ember elkezdi, akkor már nem is akarja abbahagyni. Így jöttek a további kötetek és a színpadi darabok is. Az maga a szabadság, amikor olyat csinálhatsz, amit szeretsz, ami neked fontos.

Akkor teljes mértékben sínen van? Felesége van, két kislánya, sorra jelennek meg az írásai, otthonra talált a 6SZÍN-ben. Kiegyensúlyozott, harmonikus életet élhet.

Van miért elégedettnek lennem, hálás vagyok a sorsomnak. Ugyanakkor a személyiségem része az is, hogy a siker újabb feladatokra ösztönöz. Vigyázni kell rá, esetleg meg kell ismételni. Az pedig talán nem is a kapuzárási pánikkal, hanem az öregedéssel függ össze, hogy mivel kicsik a gyerekeim, hatéves az egyik, hét a másik, van bennem egy szorongás, hogy minél tovább velük, mellettük lehessek. Azt szeretném, ha minden rendben lenne körülöttük. Az édesanyámmal és a feleségemmel úgyszintén. Olyan persze sosincs, hogy csak úgy úszunk a boldogságban, de azért mindig van minek örülni, és törekszem is rá, hogy megéljem ezeket az örömöket. Az ember sokszor csak hajt, megy előre, miközben érzi, hogy meg kellene állni legalább egy rövidke időre, hogy megélhesse a dolgokat. Sokszor el is csodálkozom, miképpen kerültem én bele mindebbe. Nemrég még cégeknél, tévénél, önkormányzatnál dolgoztam mint kommunikációs szakember. Hogy lett nekem ennyire más az életem alig néhány év alatt?

Könyvkiadója is van, tévéműsorokat készít.

A fő tevékenységem a vállalkozásunk, a 21. Század Könyvkiadó. Az írás és a színház előtt a másik nagy játszóterem a televíziós vetélkedőműsorok voltak. Huszonnégy éve foglalkozom tévévetélkedőkkel. Írok is, de leginkább megrendelem a kérdéseket, amelyeket aztán megszerkesztek, átírok, ha kell, kijavítok, és részt veszek a műsorok lebonyolításában is.

Sokban különbözik egy vetélkedőműsor összeállítása és egy novella megírása?

Nem is annyira. Ez is, az is emberi sorsokról szól. Mindegyikben van fent és lent. Ott az esély, amelyet vagy megragad, vagy elszalaszt az ember. Tulajdonképpen ugyanaz a sztori.