Gyöngyszemekké csiszol tizenöt mondatokat

Gobbi Hilda alapította a díjat a következő indoklással: „Sajátossága a színészi munkának, hogy a főszereplő több felvonáson keresztül vonja magára a figyelmet. Az epizodistának csak néhány perce, pillanata van, tömörít, mint az író, amikor epigrammát alkot.”

Ilyen művész, pár sorból remek epigrammát létrehozó játékos Gados Béla, aki gyöngyszemekké csiszolt kis szerepei mellett eljátszotta De Sade márkit, Übü papát, Sancho Panzát és Bohumil Hrabal cimboráját, Egon Bondyt is.

Az Aase-díj azon kevés szakmai díjak egyike, amelynek a fényét nem tompítja semmiféle politikum. Elérzékenyült, amikor átvette?

Megható volt ott lenni a Bajor Gizi Színészmúzeumban, ahol az ünnepség zajlott. Rangos elismerése ez az eddigi munkásságomnak. Boldoggá tett.

Gobbi Hildával kapcsolatban van valamilyen személyes élménye?

A Csirkefej Öregasszonya és Csokonai Vitéz Mihály Dorottyája. Kis szerepben, nagy szerepben mindig zseniális volt. Óriási életszeretet fűtötte. Írta is, hogy nem akar meghalni. Nagyon nagy megtiszteltetés számomra, hogy megkaptam ezt az ő nevéhez fűződő elismerést.

Korkedvezménnyel, huszonhét évesen került be a színművészeti főiskolára. Tisztában volt azzal, hogy alkatából eredően epizódszerepek hosszú sora várja majd a pályán?

Erre én egyáltalán nem gondoltam, mert az amatőr mozgalomból kerültem be a profik közé. Igazából nem is akartam profi színész lenni. Én ezt szerelemből akartam csinálni. Tanítani akartam. Taníthattam is volna, hiszen megvan hozzá a diplomám. Egy gimnáziumi barátom biztatására döntöttem a színészet mellett. Azt mondta, ha nem próbálod meg, hatvanévesen a falba fogod verni a fejed. Most hetven vagyok, és boldog színésze a Vígszínháznak. Én már a főiskolán is úgy gondoltam, hogy teljesen mindegy, milyen szerepet játszom, csak játszhassak. Ezzel a lelkülettel kezdtem el a pályát. És ez maradt is így, azóta is. Rettenetesen tudok örülni a darab sikerének, mert ha siker van, minden van.

Neves magyartanára volt a gimnáziumban. Az Oscar-díjas Szabó István felesége, Gyürey Vera. Találkoztak azóta, hogy fővárosi színész lett?

Most volt az ötvenéves érettségi találkozónk. Ő is eljött. Leült mellém. Nagyon nagy történet a miénk. Tizennégy éves koromig vidéken, Monoron éltünk, aztán felkerültünk Pestre. Munkásszülők gyerekeként kerültem be orvosszülők csemetéi közé az elit iskolának számító József Attila Gimnáziumba. Meg is zavart ez engem. Nehéz volt. Gyürey Veráról tudtuk, hogy nem kötelezik őt a tanrend szigorú betartására. Ő mást is taníthatott. Neki köszönhetem az irodalmi műveltségemet. Olyan könyveket olvastatott velünk, amit mások nem olvastak. Viszont kegyetlenül szigorú volt. Kipécézett magának diákokat, köztük engem, aki lelkes Fradi-drukker voltam. Ő ezt megtudta, és nagyon nem tartotta helyesnek. Amikor az első évben Dante poklába kellett elhelyezni dolgokat, én a magyar labdarúgó-válogatottat helyeztem oda, mert akkor, először nem jutott ki a világbajnokságra. Nagyon el voltam keseredve.

Erre Gyürey Vera?

Behozta a dolgozatokat, lecsapta az asztalra, és azt mondta: Gados, mit képzel maga? Iszonyatosan dühös volt rám. De most már nagyon szeret. Elbeszélgettünk a Vígszínházról és az életemről. Szabó István a tanárom volt a főiskolán. Filmórákat tartott. Rettentő nagy igazságot szolgáltatott nekem az élet azzal, hogy színész lettem, és Nyíregyházáról, ahol tizennyolc évet töltöttem, felkerültem a Vígszínházba.

Hogyan élte meg a vidéken töltött évadokat?

Tartalmas időszak volt. Ivo Krobot többször is dolgozott nálunk. Minden rendezésében benne voltam. Csehov, Hrabal, Csehov, Hrabal. Nagyon jókat játszottam nála. Egyszer állomásfőnököt, máskor filozófust. Eleinte mi, színészek azt kérdeztük egymástól: Úristen, mit akar ez a morva ember? Aztán kiderült. Megszületett a darab, és iszonyú nagy siker lett. Például az Őfelsége pincére voltam. Vendégszerepeltünk a Katona József Színházban, végigutaztuk Nyugat-Európát, és eljutottunk vele az avignoni színházi fesztiválra is. A siker visszafele mindent igazolt. Azt is, amit az elején nem értettünk. Már azért is érdemes volt a főiskola után Nyíregyházára szerződni, mert felvirágoztattunk egy akkor alapított színházat. Aztán néhányan arra vártunk, mikor jutunk fel Pestre, valamelyik fővárosi társulatba. Esti iszogatásaink közben találtuk ki azt a szlogent, hogy vidéki főszerepeimet körútra néző epizódokra cserélném. Ezzel hülyítettük egymást.

És most itt van a Szent István körúton.

Előbb a Bárkába kerültem, ami ugyan még nem a körútra nézett, de már itt voltam Pesten. Aztán megszűnt a Bárka, és isteni akarattal ide kerültem a Vígszínházba.

Örömmel játssza minden szerepét?

Igen. Az igazgatóm, Rudolf Péter nagyon szeret engem. De rögtön az elején, amikor Eszenyi Enikő után átvette a társulat irányítását… egyébként Enikő is szeretett és ellátott feladatokkal… szóval Péter azt mondta: Béla, ugye, tudod, hogy nem veszünk ki rád darabot? Tudom, mondtam, van itt kire! De megsúgom, hogy van nekem itt más dolgom is. Nagyon büszke vagyok arra, hogy támasza lehetek azoknak, akik elkeserednek valami miatt. Meg tudom vigasztalni őket, ha nehéz vagy kellemetlen helyzetbe kerülnek. Meghallgatnak. Elfogadják a tanácsomat. Hosszú távú pálya ez, én már tudom. Nem perceken múlik.

A Pál utcai fiúk óriási sikersorozatát hogyan éli meg?

A siker, mint említettem, mindent felülír. Teljesen mindegy, hányadikként hajolok meg a tapsnál. Az a siker az én sikerem is. Benne vagyok. A Pál utcai fiúkban zseniális a zene, zseniálisak a dalszövegek, és csodásak a fiatal kollégáim. Az első negyven előadáson, amikor meghal Nemecsek, vagy az utolsó dalnál szükségem volt a zsebkendőre. Olyan erős volt a hatás, hogy megkönnyeztem. Aztán ezt is megszoktam, bár még mindig megüt a darab vége. Eleinte azon pufogtam, hogy miért maradt ki az előadásból Nemecsek anyja. Gyerekkoromban A Pál utcai fiúk volt az első nagy olvasmányélményem. Zokogva borultam a könyvre, amikor a két gonosz Pásztor azt mondja Nemecsek anyukájának, hogy köszönjük, nekünk ezért nem jár csokoládé! Igen, vannak dolgok az életben, amiért nem jár csokoládé. Kértem Radnóti Zsuzsát, a színház dramaturgját, hogy tegyük bele ezt a mondatot az előadásba. Felesleges, Béla, nyugtatott, ez anélkül is működik. És tényleg jó lett. Még mindig tombol a közönség az előadás végén. Nagyon tudok örülni a többiek sikerének. Nem a vetélytársat látom bennük, hanem a kollégáimat. Janó tényleg kis szerep. De nagy felelősség. Tizenöt mondatom van rá, hogy minden este teljes értékű alakítást nyújtsak. Éreztetnem kell, hogy honnan származik. Hogy töri a magyart. Hogy mennyire szereti a gyerekeket. Ez így együtt nem kis feladat.

Andrej Mihalkov Koncsalovszkij, a jeles orosz rendező angol fantasy filmjébe, a Diótörőbe, amelynek címszereplőjét gonosz patkányok ejtik túszul, hogyan került be?

Felkarolt egy pesti ügynökség, amelyik nemzetközi produkciókba ajánl be színészeket. Iszonyú nagy volumenű film volt a Diótörő. Hatalmas összegből készült. Itt forgatták Magyarországon. Ájultan néztem Koncsalovszkijt, aki testvérbátyja, Nyikita Mihalkov révén volt érdekes számomra. Koncsalovszkij művészetét nem annyira ismertem, Mihalkovét viszont elég jól. Főpatkány voltam a filmben. Negyven napom volt benne. Reggel ötkor már a maszkmester székében ültem. Órákba telt, míg patkánnyá változtattak, és beöltöztettek. Nem tudom, milyen köröket futott a film a világban. A magyar mozik nem vetítették.

Koncsalovszkijról milyen emlékeket őriz?

Nagyon alapos, tisztességes embernek ismertem meg őt. Meghatott az embersége. Volt egy nap, amikor korábban kellett végeznem a forgatáson, mert este előadásom volt. A magyar fél a szerződésre hivatkozott. Azt mondták, szó sem lehet róla, hogy elmenjek. Koncsalovszkij viszont elengedett. Nagyon megköszöntem neki.

A televíziós sorozatok másfajta örömet jelentenek, mint a színházi előadások?

Egy sorozatbeli szerep hab a tortán. Egyrészt jól megfizetik, másrészt érdekes munka. Egy forgatásnak egészen más a hangulata, mint egy színházi próbának. Több sorozatba hívtak már, de istenigazából csak a nívósabbaknak örültem. A Fapadot, amely egy fiktív légitársaság életéről szólt, nagyon szerettem. Ott kiváló csapat állt össze.

Piaci eladó volt A Séf meg a többiekben, úszómester a Gólkirályságban.

Az Apatigrisben is játszottam. Azt azért szerettem, mert Haumann Péterrel beszélgethettem egy jót. Sajnos utoljára.

Herendi Gábor filmjében, a Kincsemben állatorvost alakított, Török Ferenc történelmi drámájában, az 1945-ben pedig papot.

Kisebb szerepek voltak azok is, de mondom, engem a legkisebb feladat is boldogít. A színházban is boldogságszóró vagyok. Negyven éve csinálom, és addig szeretném folytatni, amíg le nem esek a színpadról. Hát kik játszottak itt? Darvas Iván, Farkas Antal, Miklósy György, Pethes Sándor, Bilicsi Tivadar, Bárdy György… micsoda nevek! Őrület! És én itt lehetek!