Miközben a Híd vezetősége kiszenvedte magából a koalíciós nemet, a Progresszív Szlovákia magyar műhelyt nyitott.

Záróakkord helyett újabb halasztás. A szlovákiai magyar koalíciós szappanopera most személyes döntések után kiált.

A Threema-dosszié bevezetője annak, ami a következő hetekben vár ránk. Ehhez képest a 2011-es Gorilla-menet piskóta volt.

Miközben titkosított üzemmódban zajlik a nagy magyar koalíciós tapogatózás, az egyik főtárgyalóról komoly dolgok derültek ki. Ideje kalapot emelni teljesítménye előtt!

A magyar választó magyar összefogást akar. De nem akármilyet. A Híd és az MKP elmúlt hetekben tapasztalható koalíciós tárgyalása viszont az utóbbi irányába mutat.

Filmekből ismerjük őket. Maffiózók, zsarolók, csalók, spiclik, gyilkosok. Egy más, számunkra ismeretlen világ, szoktuk mondani.

A kórházreform a koalíció és a Smer állatorvosi lova. Nem akarásnak nyögés a vége, ebben az esetben az ellenzékre mutogatással fűszerezve.

A közelgő népszámlálás komoly tétje, hol mennyi magyart találnak.

Búcsút inthetünk a születési számoknak, hogy helyette nehezebben megjegyezhető azonosítószámokat kapjunk. Miért? Mert így el lehet tapsolni pár száz millió eurót az átállásra.

Egy héttel a Híd vezetőségi ülése után az MKP Országos Tanácsa is nekifutott az elkerülhetetlennek.

A Híd nem zárta be szombaton az ajtót, de látszik, hogy vezetői még nem fogták fel teljesen, milyen mély a probléma.

Szlovákia kellős közepén, az emberekért. Csak semmi kitüremkedés balra vagy jobbra, középről nyújtja kezét a választónak az exelnök.

Egy magyar tanácsadó helyett héttagú kisebbségi minitanács, két magyarral. Nem az, amit ígértek, bár több, mint ami eddig volt.

Peter Pellegrini, Andrej Kiska – a következő hónapok nagy kérdőjelei. Az egyik pártot alapít, a másik pártot vezetne.

Véget ért a dal. A puding próbája meglett, mindenki megízlelheti, milyen képviselet nélkül maradni. Lesz tanulság?