A Mickey Mouse-hadművelet

1943 őszére Horthy Miklós számára is egyértelművé vált, hogy a világháború a német–olasz–japán szövetségi rendszer és a velük együttműködő országok vereségével végződhet. A magyar vezetés számára egyértelműen az vált a fő kérdéssé, miként kerülhető el a teljes vereség, hogyan mérsékelhetők az ország anyagi és emberi veszteségei. Illetve: van-e esély különbékét kötni, nagyon szerencsés esetben átállni a győztesek oldalára.

Kiugrani – de hova?
Horthy Miklós 1942-ben nevezte ki Kállay Miklóst miniszterelnöknek, aki politikai céljának azt tekintette, hogy Magyarországot lassan kivezesse a második világháborúból, és eltávolodjon a németektől. A kormányzó tudott Kállay béketapogatózásairól az angolszász hatalmak felé; ezeket a tárgyalásokat titokban, Svédországban, Törökországban, Svájcban, Spanyolországban folytatták különböző magyar megbízottak, tudósok és alacsony rangú diplomaták. 1944 elejére a magyar vezetés attól félt, hogy a nyílt szembefordulás azonnali német beavatkozáshoz vezethet, ami két további súlyos eseményt vont volna maga után. Egyrészt az angolszász bombázásokat, másrészt Szlovákia és Románia, esetleg Horvátország részvételét Magyarország megszállásában.
A németek a magyar hadsereg lefegyverzését tervezték, s bár valószínűleg csak jelképes egységeket kértek volna a szomszédos országoktól, de Magyarországnak számításba kellett vennie, hogy ilyen esetben területeket vesztett volna, amelyeket korábban az első és a második bécsi döntés során szerzett meg. Elképzelhető, hogy a németek taktikai okokból szivárogtatták ezeket az információkat, és a magyar politika félelmét akarták kihasználni. Mindazonáltal a német elképzelésekről Kállay is tudomást szerzett, és ráébredt, hogy nagyobb esélye lenne a sikerre, ha szomszédai közül néhánnyal együttműködési megállapodást tudna kötni. Ezek a kísérletek azonban eredménytelenül zárultak. Kállay megbízottjain keresztül Jozef Tiso és a szlovák vezetés felé is próbált nyitni és valamiféle megegyezést előkészíteni, ám nem járt sikerrel.
Kállay nyugati szövetségesekkel folytatott tárgyalásai Adolf Hitler tudomására jutott, ezért utasítást adott Magyarország elfoglalására, ami végül 1944. március 19-én történt meg. A miniszterelnök a budapesti török követségre menekült, később elfogták a németek és Németországba szállították.
Kállay helyébe Sztójay Döme lépett, akinek a kormánya mindenben igyekezett kiszolgálni a németeket. Horthy kormányzónak és körének 1944. augusztus 29-én sikerült megbuktatni Sztójay kormányát, és helyette Lakatos Gézát nevezte ki miniszterelnöknek, akit titokban megbízott a háborúból való kilépés és a fegyverszünet előkészítésével.

Ifjabb Horthy Miklós megbízása
A németek a keleti fronthelyzet miatt, ahol a magyar egységekre is szükség volt, nem akarták elmozdítani Horthyt a tisztségéből, de folyamatos megfigyelés alatt tartották. A német kémek mindenütt ott voltak, így Horthy nem látott más lehetőséget, mint hogy egyetlen megmaradt fiát, illetve más családtagjait és bizalmasait bízza meg, hogy a kiugrás megszervezésében segédkezzenek. Ennek keretében ifj. Horthy Miklós vezetésével 1943. december 31-én létrejött az úgynevezett Kiugrási Iroda, amely a környező államok képviselőivel és a szövetséges hatalmak felé kereste a kapcsolatokat, és önálló tárgyalásokba kezdett. Ezenfelül a magyar ellenzéki mozgalmakkal is igyekezett kapcsolatokat építeni.

Az 1944. augusztusi román kiugrás, majd Bulgária átállása teljesen megváltoztatta a németek hozzáállását Magyarországhoz: árgus szemekkel figyelték a magyar vezetés minden lépését. Horthy szobájába is lehallgatókészülékeket telepítettek, egyik komornyikját pedig beszervezték, hogy jelentsen nekik. A németek részéről lázas tevékenység indult Magyarország kiugrásának megakadályozására. Miután a magyarok moszkvai fegyverszüneti tárgyalásairól és a Kiugrási Iroda működéséről tudomást szereztek, nagy létszámú kommandós egységet küldtek Magyarországra egy esetleges kiugrási kísérlet meghiúsítására.
1944 szeptemberében Hitler személyesen bízta meg Otto Skorzenyt, hogy Budapestre menjen. A Führer kifejtette Skorzenynek, hogy ha esetleg Horthy nem tartaná magát a szövetséghez, akkor el kell foglalnia a budai várat. Hitler úgy fogalmazott: „ha Horthy megadja magát, az a 120 szovjet hadosztály (…) ízekre szedné a keleten harcoló német csapatokat”. Ezt pedig mindenképpen meg kellett akadályoznia. A művelet a Panzerfaust megnevezést kapta.

Két Skorzeny Budapesten
Skorzeny a Bennito Mussolini olasz diktátor Gran Sassó-i kiszabadításában vállalt szerepe miatt Hitler ünnepelt kommandós parancsnokának, nemzeti hősnek számított. Közismert figura volt, sebhelyes arca jellegzetessé tette a megjelenését, és az is tudható, hogy Magyarországon is bemutatták a róla szóló filmhíradókat. Ezért érdekes, sőt érthetetlen, hogy a magyar katonai elhárításnak nem szúrt szemet a budapesti jelenléte. Bár meg kell jegyezni, hogy a németek egy másik személyt is a magyar fővárosba küldtek Skorzeny papírjaival, aki egyszerű turistaként viselkedett.
Otto Skorzeny később az írta a visszaemlékezésében: „szégyellem bevallani, de nagyon jól éreztem magam Budapesten”. A német titkosszolgálat által biztosított védett lakásban élt, ahol egy szakácsnő főzött rá és tiszttársaira. Mintegy 3 hétig tartózkodott itt, előkészítve az akciót.
Otto Winkelmann SS-Obergruppenführer a magyarországi SS-alakulatok főparancsnoka ekkor már titkos ügynökökkel figyeltette ifj. Horthy Miklós tevékenységét, akinek a Nicky álnevet adták a róla szóló aktákban. Adrian von Fölkersam, Skorzeny vezérkari főnöke egy alkalommal rosszul írta le az álnevet az egyik jelentésében: Micky lett belőle. „Ettől a pillanattól fogva ifjabb Horthy Miklóst »Micky egérnek« hívták Walt Disney mesevilágából” – emlékezett vissza Skorzeny. Így lett a hadművelet neve Mickey Mouse.
A németek a magyar kiugrás megszervezése szempontjából Bakay Szilárdot, az I. budapesti hadtest parancsnokát és Ifj. Horthy Miklóst azonosították kulcsfiguraként, az ő elfogásukat tekintették prioritásnak. Bakay altábornagy volt a kiugrási előkészületek első számú katonai felelőse: őt és segédtisztjét 1944. október 8-án rabolták el. A német titkosszolgálat következő célpontjává Horthy megmaradt fia vált, vele szándékolták zsarolni az apát.
Ifj. Horthy Miklós korábban nem töltött be jelentősebb politikai tisztséget, leszámítva brazíliai konzuli szolgálatát. A Kiugrási Iroda, amelynek vezetésével megbízták, titkos csoportként működött a várban, minden olyan ügy a hatáskörébe tartozott, melyre a kormányzó, illetve a miniszterelnök megbízást adott: egyebek mellett közvetített a kormányzó és az illegális ellenzék között, kapcsolatot tartott fent a nyugati szövetségesekkel és a Szovjetunióval, valamint menekülteken is igyekezett segíteni. Hogy kerüljék a feltűnést, ifjabb Horthy Miklós „hivatalos feladata” az ország határain kívül élő magyarok hazatelepülési szándékának a támogatása volt.
A budapesti német elhárítás vezetése tudta, hogy ifjabb Horthy szeretné felvenni a kapcsolatot Josip Broz Titóval, és rajta keresztül a szövetségesekkel. A németek két beépített ügynököt Tito embereinek álcáztak, így állítva csapdát. A két állítólagos partizán személyéről annyit lehet tudni, hogy az egyiket Marko Beraninak hívták, és az utolsó albán király testőrségének századosa volt, a másik egy bácskai magyar, aki szerbül is beszélt. A németek terve az volt, hogy miközben ifjabb Horthy Miklós éppen az ügynökökkel tárgyal, egy német rendőrjárőr a „veszélyes szerbek” nyomát követve „in flagranti” tetten éri őket, az ügynököket a helyszínen letartóztatják, és ifjabb Horthy Miklós ellen is azonnal vádat emelnek. A következőkben Edmund Veesenmayer budapesti német követ rendkívüli kihallgatásra jelentkezik a kormányzónál, ahol előadja a történteket. A németek arra számítottak, hogy a hírre a kormányzó enged a nyomásgyakorlásnak, és hajlandó lesz új, németbarát kormányt kinevezni, amelynek Horthy állna az élén, de csak formailag.

Tűzharc az Eskü téren
A német akció azonban nem egészen úgy alakult, ahogy tervezték. 1944. október 15-én reggel ifj. Horthyt tőrbe csalták és elrabolták. A későbbi visszaemlékezésekből viszont tudjuk, hogy a németeket csak ifj. Horthy Miklós óvatlansága mentette meg a lebukástól.
A két beépített ügynökkel ifj. Horthynak reggel 10 órakor az Eskü (ma Március 15.) téren, Bornemissza Félixnek, a Magyar Dunai Szabad Kikötő Társaság igazgatójának az irodájában kellett találkoznia. Otto Skorzeny autóval ifj. Horthy kocsija elé parkolt és motorhibát színlelt, hogy annak mozgását megakadályozza. Ifj. Horthy három testőrrel érkezett a helyszínre, ők lent maradtak, nem tartottak vele az emeleti irodába. Skorzeny a következőket írja: „Az irodaház bejárata előtt leparkolt jármű mögött egy ponyvafedeles katonai Jeep állt, melyben több honvédtiszt rejtőzött. A szemközti parkban két honvédtiszt sétálgatott, de az embereim is, egy fő- és két altiszt, a parkban tartózkodtak, és egy padon ülve újságot olvastak. Ebben a pillanatban, 10 óra 10 perc lehetett, Otto Winkelmann két nyomozója bukkant fel és az irodaház bejáratához siettek.” A magyar testőrök azonnal tüzet nyitottak a két németre, aki közül az egyik halálos sebet kapott. Skorzeny így folytatja a történetet: „Jómagam a kocsim alatt feküdtem, melyet szitává lőttek, mígnem az embereim megérkeztek a park felől. Ahogy tudtuk, védtük magunkat a pisztolyokkal. Sofőröm felkarlövést kapott. Majd az egyik mellékutcából futólépésben a Fölkersam vezette 30 fős osztag is a helyszínre érkezett. De »Micky« erős védelem alatt állt. Egy tekintélyes nagyságú honvédegység a szomszéd házban sáncolta el magát. Mindazonáltal egy robbanótöltettel elreteszeltük a ház kijáratát, így az őrség nem tudott az ifjú Horthy segítségére sietni.” A németek ezután gyorsan legyűrték a magyar honvédek ellenállását.
A fenti irodában eközben az egyik ügynök egy horvát nyelvű szöveget adott át ifj. Horthynak, aki Bornemisszát kérte meg, hogy fordítsa le neki. Rövidesen azonban berúgták az ajtót, és 10-12 gestapós rontott be az irodába. Mindenkit gumibottal ütöttek. Ifj. Horthy megpróbált ellenállni és pisztolyt rántott, de a túlerő láttán leeresztette fegyverét. Megbilincselték, többször megütötték, közben németül „Horthy disznónak” (Horthy Schwein) nevezték. A németek ifj. Horthyt szőnyegbe csomagolták és teherautóra tették, a budaörsi repülőtérre vittek, majd Bécsbe, utána a mauthauseni koncentrációs táborba szállították. Ott tartották fogva a háború végéig. Bornemisszát szintén Németországba vitték.

A kormányzó bejelentése
Horthy Miklós kormányzó 1944. október 15-én fél tizenkettőkor a koronatanácson kormánya tagjaival közölte, hogy fegyverszüneti bejelentést kíván tenni. A megbeszélés félórás késéssel indult, mivel 11-kor tudta meg, hogy egyetlen fiát elfogták és elrabolták. A késés következtében Horthy nem látta a proklamáció végső formáját, amiből Lakatos Géza miniszterelnök kihúzta a következő mondatot: „Mától fogva Magyarország hadiállapotban lévőnek tekinti magát Németországgal.” 13.00 órakor a proklamáció elhangzott a Magyar Rádióban, azonban a fronton harcoló magyar honvédekhez a fegyverszünetre felszólító hadparancs nem jutott el – a németek és a nyilasok blokkolták azokat. A németek elfoglalták a Rádió épületét, és a nyilasok segítségével este egy másik proklamációt is beolvastak, amely arról szólt, hogy a fegyverszüneti tárgyalások később kezdődnek, és a magyar katonák folytassák a harcot a szovjet csapatok ellen. Közben a németek eltávolították a fegyverszünetpárti magyar tiszteket.
Horthy Miklós egyedül maradt. Október 16-án Skorzeny páncélosai és katonái már a várhegy ostromára készültek, végül sikerült is elfoglalniuk, kevés véráldozattal. Horthy 300 fős testőrsége megpróbált ellenállni, de a túlerőt látva tudták, nincs esélyük a győzelemre. Illetve Horthy is belátta, hogy nincs értelme a fölösleges vérrontásnak, és kiadta a „tüzet szüntess” parancsot. Skorzeny emlékiratában megemlíti, hogy először ejtőernyős támadásra gondoltak, és az is fölmerült, hogy ellenállás esetén óriási mozsárágyúkkal lőnék szét a vár épületeit, ezt az ötletet végül elvették. Horthyt és családját elfogták. Weesenmayer a kormányzó elé tette az előre megírt lemondását, a korábbi proklamációt semmisnek nyilvánító, továbbá a Szálasi Ferenc miniszterelnöki kinevezését tartalmazó dokumentumokat, majd tudatták vele, hogy fia élete a tét.
Horthy aláírta a dokumentumokat, abban bízva, hogy az erőszakkal kikényszerített aktus úgyis érvénytelen. A németek célja azonban nem a törvényesség betartása volt, számukra csak a látszat volt fontos, hogy jogszerűen jártak el. Azt remélték, hogy ilyen módon a fronton harcoló magyar katonák tömegeit további ellenállásra tudják ösztönözni.

A kudarc okai
A Mickey Mouse-hadművelet pontosan megmutatja a magyar és a német vezetés mentalitása, gondolkodása közötti anakronisztikus ellentétet. A magyar vezető körök nem értették meg, hogy a németek totális háborút vívnak, és bármilyen eszközt bevethetőnek tartanak a céljaik – adott esetben a Szovjetunió feltartóztatása – érdekében. Ezzel szemben Horthy Miklós, aki I. Ferenc József udvarában szocializálódott, még mindig a korábbi évtizedek, évszázadok „lovagias” gyakorlatát tartotta mérvadónak.
A magyar vezetés kiugrási kísérletének kudarca mindenekelőtt az előkészítetlenségben, a magyar honvédség számára kiadott határozott parancsok hiányában, valamint a Szovjetuniótól való félelemben keresendő. (Nem megkerülhető, hogy a Horthy-rendszer propagandája folyamatosan a „vörös” veszély és a kommunizmus előretörésének a megállításán dolgozott.) Ehhez jött még, hogy Horthy valószínűleg személyében sem volt már alkalmas arra, hogy kivezesse Magyarországot a háborúból, hiszen idős kora és érintettsége – a megmaradt fiáért érzett aggodalom – meggyengítette az eltökéltségét és a küzdeni vágyását. A következmények ismertek: 1944. október 16-án kezdetét vette a nyilasok rémuralma.

Janek István
A szerző történész, a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár tudományos főmunkatársa