Magyar alternatíva

Az dobja az első követ a progresszívekre, aki nem ezt tenné a helyükben. Feltörekvő, mindenevő szlovák párt, győzelmi ambíciókkal, amely látja, hogy a magyar térfélen nincs sem megegyezés, egyelőre vállalható alternatíva sem, hát lehajol a morzsáért. Ha csak 20–30 ezer szavazatot tud ezzel nyerni, már az is több a semminél. Annyit pedig ebben a marazmusban tudna hozni, mivel adottak az előfeltételek is: Čaputová megválasztásával a szavazók egy része egyszer már megnyomta az ő jelöltjüket, az államfő pedig megtette a kötelező köröket, köszönt magyarul, tárgyalt, tanácsadókat keresett, fesztiválozott. A PS tökéletesen lovagolja meg a „rendszerváltó hangulatot”, szlovák sajtója első osztályú, így megvan az esélye, hogy a „morzsákat” besöpörje.

Bár a forma felvet kérdéseket, mivel a PS hosszú idő után az első szlovák párt, amely szervezetileg próbál a magyar választók felé nyúlni.

A 90-es évek elején a szlovák baloldalnak voltak magyar képviselői, ám az évtized végére kikoptak – mivel nem hoztak szavazatokat a pártnak, nem volt rájuk szükség. Azóta a szlovák pártok nem tévedtek a „magyar halastó” környékére. Ám a szervezeti egység nem csak azt jelenti, hogy a magyar platformban gyűlnek a párt magyar aktivistái és potenciális jelöltjei, ennek kínálnia is kell valamit. Ezzel kapcsolatban viszont szkeptikus a kommentár szerzője.

Az elmúlt harminc év tapasztalata ugyanis az, hogy az összes kisebbségi intézkedést, ami a magyar közösség javát szolgálja, magyar politikusok ötlötték ki, valósították meg és védték meg.

Nem a szlovákok – legyenek liberálisok vagy konzervatívok. Itt-ott epizódszerepben feltűnt egy-egy Ondrej Dostál, minden tiszteletünk az övék, de ezzel véget is ér a sor. A harminc év tapasztalatai alapján pedig elsősorban a magyar választók szavazataira ácsingózó szlovák politikusoknak kell bizonyítaniuk – nemcsak ígérniük, de bizonyítaniuk –, hogy a szándékot komolyan vehessék a magyarok. A PS – generációs okokból és ideológiai agendája miatt is – elsősorban a fiatalabb magyar választókat tudja megszólítani, köztük is elsősorban azért lehet sikeres, mert ez a generáció az, amely úgy érzi, magyar alternatíva nélkül maradt. 

Nemcsak a Híd és az MKP koalíciós szerencsétlenkedése miatt, hanem elsősorban azért, mert ezek a pártok nem tudnak válaszokat adni a kérdéseikre. Semmilyen kérdésre. Az pedig már kevés, hogy a félelem vezesse őket az urnákhoz.

Az út szélén hagytak minket – ez sokak érzése, generációktól függetlenül is. 

A válasz csak egyféle lehet, és ebben a kommentár apropóját adó PS mutatja a példát: ha nincs kínálat, meg kell teremteni! A liberális és balos szlovák fiatal és középgeneráció úgy érezte, nincs számára választható párt, így megfogta a munka végét és létrehozta a saját alternatíváját. Egy pártot, amire nem muszájból, hanem szívesen szavaznak. Ez a munka vár a magyar társadalomra, elsősorban annak fiatalabb részére. Az elmúlt tíz év zárójelbe tette magát, a jelenlegi politikai alakulatok szavatossága lejárt. A maguk mögött hagyott, művileg ásott árkokat be kell temetni, és őszinte válaszokat adni a társadalmunkat érintő kérdésekre. Ha a magyarság alternatívát, összefogást, választható mozgalmat akar, akkor meg kell teremtenie. A munkát senki sem végzi el helyettünk.