Fél év sárlavina

Maffiózó által irányított politikusok, háttéremberek mindennapjai. Marian Kočner titkos üzenetei egy hete tartják extázisban a közélet iránt érdeklődőket, joggal korbácsolják fel az indulatokat. A politikusok magyarázkodnak, de ez nem ér semmit sem. Hogy Bugár Béla életében egyszer találkozott Kočnerrel, és a hírhedt Maldív-szigeteki reggelinél pár mondatot váltottak csupán? Akár igaz is lehet, ám abban a helyzetben, amibe saját magát és pártját kormányozta az elmúlt három év során, ez már senkit sem érdekel. 

Aki az állam elrablóival száll egy bárkába azzal a naivan ostoba fedősztorival, hogy majd féken tartja a gonoszt, az ne csodálkozzon, ha a vérből rá is fröccsen.

A sok arrogancia és kioktatás miatt pedig senki sem fogja megsajnálni az „áldozatot”. A Threema-kommunikációban rejlő tartalmat sejthette a „tévénéző”, ám az mindig megrázza a választót, ha valaki az arcába csapja a kendőzetlen valóságot. Már nem „állítólag”, „talán”, „háttér-információk szerint”, hanem nagyon is konkrétan leírva, feltálalva az igazság a maga kendőzetlen valóságában. Az üzenetek csak felerősítik a felrajzolódó választóvonalat a „régi” és az „új” pártok és politikusok között. Akármennyire sematikus is, valóban ebbe az irányba tartunk – és nem is gond, sőt, törvényszerű. Valami újnak kell jönnie, hogy ezt a sűrű kapcsolati hálóval átszőtt, magatehetetlenné váló polipot felváltsa. Nincsenek földi messiások, sem egyszerű megoldások, ám van, amikor tiszta lappal kell indítani. Ez az a pillanat. 

A Smer túl sokáig volt hatalmon, túl sokáig építhette és működtethette – itt tegyük hozzá: hű koalíciós kiszolgálói segítségével – ezt a maffiarendszert.

Menet közben nem sikerült korrigálni, önkorrekcióra nem került sor – így most egy éles váltásnak kell következnie. Összeomlásnak, majd építkezésnek. A Threema-ügy egyben előrevetíti azt is, mi várható a következő hónapokban. Bő fél év maradt a választásig, és ha már augusztusban ilyen a menü, képzeljük el, mi lesz ősszel és télen! Sorra dőlnek majd ki a csontvázak a szekrényből, a kormánypártok szekrénye pedig elég széles és mély, ráadásul nem is mindegyikük érdekelt abban, hogy ne egymásra zúdítsák a tartalmát. Sőt, minél nagyobb lesz a baj, annál nagyobb késztetést fognak érezni arra, hogy egymásra is rásózzanak ezt-azt. Ennek a folyamatnak egy nagy hátránya van, hogy 2012-höz hasonlóan ismét túlharsogja az összes többi, társadalmi szempontból fontos témát. Ha minden a korrupcióról, az állam elrablásáról, az oligarchákról, a politikai maffiáról szól, akkor nincs idő az egészségügyről, az oktatásügyről, a költségvetésről és más szakpolitikai témákról beszélni. A megtisztuláshoz viszont a legégetőbb téma túlharsogása vezet, így ez a szükséges rossz ahhoz, hogy előrébb lépjen a társadalom – akár a többi, közéletileg fontos ügy megoldása terén is.