Párhuzamos (al)világok

A Markíza-váltók bírósági tárgyalása megmutatta, Szlovákiában milyen veszélyes átfedésekkel működött a nyilvános közélet és a lényegéből eredően rejtett alvilág.

A történet két főszereplője ugyanis nem egy Kýbel-szerű klasszikus alvilági figura, akinek idióta csúfnevével a bűnügyi hírekben találkozhattunk felrobbantott vetélytársak, savban szétmaratott könyvelők és fejbe lőtt szeretők kíséretében.

Marián Kočner a bulvármédia celebsztárja volt, politikusok kijáróembere. Mindenki tudta róla, hogy a törvényesség határán billegő ügyekkel gazdagodik, sőt, sejthető volt, hogy át is lépte azt a bizonyos mezsgyét, de a kormánykoalíciós pajtások, a főügyészségen dolgozó haverok mindig megfelelő fedést biztosítottak üzelmeihez.

Pavol Rusko pedig egészen más ligát játszott. A mečiari rendszert megbuktató magántévé hős alapító igazgatója, a médiatartalmi progresszió hazai zászlóvivője, később kormánykoalíciós pártelnök, képviselő, igen tisztelt miniszter. Ez minden, csak nem a Kýbel-félék primitív szintje. Most ők ketten, Kočner és Rusko találkoztak a vádlottak padján, és első ránézésre egy piti váltóhamisítási ügy miatt kaphatnak sokéves börtönbüntetést.

Maga a váltóhamisítás többet elárul a ficói Szlovákiáról, mint tíz Leško-kommentár együtt. Másfél évtized távlatáról antedatált, nem korabeli szignóval aláírt váltó, ami értelemszerűen hiányzik mindenféle könyvelésből. Semmi szofisztikált háttér vagy ravasz pénzügyi machináció. 

Ilyet csak egy banánköztársaságban mernének bíróság elé vinni a „váltógyártók”, bízva abban, hogy az igazságszolgáltatás az ő kottájukból játszva kicsinálja a beperelt céget, az pedig majd fizet.

Hogy Kočner és Rusko ezt meg merte tenni, tökéletesen mutatja, a Smer irányítása alatt hová süllyedt az ország igazságszolgáltatása. Egy banánköztársaság szintjére. A Kuciak-gyilkosság és az általa kiváltott politikai földrengés – aminek választási utórezgése 2020-ban fog bekövetkezni – kellett ahhoz, hogy ebben a triviális csalási ügyben irányváltás történjen, és a csalók a felperes dölyfös pozíciója helyett a vádlottak padján találják magukat.

A bírósági tárgyalás pedig az elmúlt 20 év kényelmetlen és a közvélemény számára jórészt ismeretlen valóságát mutatja meg. Amiben a tévéigazgató–miniszter nem is áll olyan messze a Kýbel-féléktől, mint ahogy azt hittük, vagy inkább hinni szerettük volna. Ahol a politikum a maffia szolgáltatásait veszi igénybe, ahol hétköznapi jelenség a Kočner-féle simlis alakok túlmozgása és térnyerése.

Hacsak nem lesz valami váratlan fordulat, Kočner és Rusko hosszú évekig nem jön ki a börtönből. Nem utóbbi lesz az első elítélt miniszter, az SNS-es Janušek és Štefanov már a hűvösön pihen, ám velük ellentétben 

Rusko és köpcös pajtása nem végrehajtók és strómanok, hanem ötletgazdák és kivitelezők. 

A bírósági per nem elsősorban miattuk, hanem az ismeretlen Szlovákia és a párhuzamos valóság miatt izgalmas.