Személyes döntések

Ha hinni lehet a szupertitkos tárgyalássorozatról kiszivárgó információknak, akkor két lényeges pontban nem sikerült megegyeznie a Hídnak és az MKP-nak – így a megegyezés ugyanolyan távolinak tűnik, mint eddig. Az ugyanis eddig is evidens volt, hogy az „ideológiai kérdések” és a „pártidentitások megőrzése” csak vatta. Ha közös magyar listáról van szó, akkor teljesen mindegy, minek nevezzük, magyar listáról lesz szó. És ezt a szlovákok is így fogják interpretálni és felfogni, legyen a neve akár Kisebbségi Szlovákhonlakó Barátok Egyesülete, a szlovák sajtó már most a „magyar pártok” egyezkedéséről ír.

A két kardinális pont a megszellőztetett hírek alapján a lista összetétele és a listavezető személye. Olyan dolgok, amik ránézésre probléma nélkül megoldhatóak lennének, csak az a fránya politikai akarat kellene. Hogy a Híd eredetileg 70 százaléknyi jelöltet kért a listán, azt pofátlanságnak is lehetne nevezni, de hívjuk inkább taktikai húzásnak: lesz miből engedni. Zárójelbe: az igazi pofátlanság az, hogy eddig sem a tartalmi, sem a személyi változásokról nem szólt a nóta, nem is csoda, hogy titkosított üzemmódban zajlik minden. A 70 százaléktól el lehet jutni az 50-ig, de ez majdnem lényegtelen, szimbolikus viaskodás. 

A pártok számára sokszor művészet feltölteni egy 150-es listát, a magyar pártoknál a múltban is csak 15– 30 jelölt volt, aki személyesen is hozott valamit, 

a többiek azért voltak, hogy teljes legyen a sor és minden járás és alrendszer ki legyen elégítve. A kardinális kérdés alighanem a listavezető személye. Vagyis Bugár Béla. Ami ismét pofonegyszerűen megoldható, ha a pártelnök megtalálja racionális énjét: ő a matoviči 150. helyről is fel tudja magát karikázni, sőt, Threema és „harmadik mondat” ide, „harakter” és 3,1 százalék oda, a közös listán a végelszámolásnál garantáltan ott len-ne az első háromban. Ugyanis nincs negatív voks, vagyis ha valakinek van egy fogyatkozó, de még számottevő tábora, akár 80–90%-os elutasítottságnál is (Bugár nem tart itt!) bejut a parlamentbe.

A pártelnök sokszor elmondta, nem ragasztották a székéhez, hajlandó hátrébb vonulni. A probléma az, hogy ezeket a mondatokat mindig egy „ha” szócska követi: ebben az esetben az országos tanács kezébe tette sorsát. Pedig a személyes döntés ereje (ahogy a Híd szokta nevezni) nem feltételes módban, és nem a felelősség másra tolásában (az elnökségre, az OT-ra, a Mikulásra) szokott megmutatkozni, hanem abban, hogy az illető dönt. 

Ha tehát Bugár valóban akar valamit és nem csak ürügyet keres, akkor azt mondja: a 150. leszek a listán, erre mondjon valamit az MKP!

Az elmúlt évek politikai öngyilkossági kísérletei után és az aktuális köz-hangulatban egyébként racionálisan vélekedő politikacsináló nem is gondolhatja komolyan, hogy Bugárral mint listavezetővel még hitelesen el lehet adni egy projektet.

Ha a számokban és a listavezetőben meg is egyeznének, még mindig marad egy nagy kérdés: mennyire lesz hiteles egy személyi nagytakarítástól, de még csak a kisebb kozmetikai beavatkozásoktól is megóvott lista, miközben ugye a tartalom továbbra is egyenlő a nullával? Úgy, hogy ennek a formációnak a 7 százalékot kellene megugrania, nem az ötöt. Ebben a kommentáríró szkeptikus. Ahogy abban is, hogy a tárgyaló felek megtalálják racionális énjüket, pedig mindkét párt számára csak az együttműködés az egyetlen opció. A külön indulás a süllyesztőbe vezet. Persze lehet, hogy egyeseknek ez az érdeke…