Kevesebb a hét, mint az egy?

Az új államfőt kisebbségi ügyekben egy héttagú testület fogja segíteni, melynek két-két magyar, roma és ruszin tagja lesz, a magyar ügyekben Simon Attila és Németh Ilona meglátásaira támaszkodhat az államfő és csapata. Tömören ennyi a pár nappal ezelőtti hír, ami után kisebb vita támadt a magyar közbeszédben.

Mielőtt megvizsgálnánk, ez a forma milyen eredményt hozhat, nézzük az elvárásokat! Andrej Kiska államfő öt éve a magyarok egyöntetű támogatásának is köszönhette, hogy győzött, ám gyakorlatilag semmilyen gesztust nem tett a közösség felé, sokszor a neki címzett megkeresések sem tudtak célba érni. Ezért is fogalmazódott meg igényként, hogy jó lenne, ha a következő államfő közvetlen környezetében lenne olyan magyar tanácsadó, aki egyrészt képbe tudja helyezni az elnököt a magyar ügyekkel kapcsolatban, másrészt közvetítő tud lenni.

Zuzana Čaputová a márciusi elnökválasztás két fordulója között találkozott a Kerekasztal képviselőivel, és megígérte, hogy csapatában lesz egy tanácsadó, aki a kisebbségi ügyekkel foglalkozik. A választás után pedig háttérbeszélgetés is volt e témában, a tapogatózások sorra ebbe az irányba mutattak: egy magyar tanácsadó kerestetett. Végül nem ez lett.

A másik probléma a szervezeti struktúrával van. Mennyiségét tekintve a kettő több mint az egy, a hét pedig pláne. A gond azzal van, hogy a felkért szakértők nem az elnök belső tanácsadói, nem tagjai a csapatának, hanem egy kéthavonta ülésező testületben fogják elmondani a véleményüket. 

Ez is több, mint ami eddig volt – a felkért személyiségek szakmai életútja pedig garancia arra, hogy becsülettel végzik a munkájukat.

Mindez gesztusként remekül eladható a választóknak, ám nem ugyanazt a hatékonyságot biztosítja, mint egy belső tanácsadói pozíció. Például Marián Leško napi-heti kapcsolatban lesz az elnökkel, ráhatása lesz a politikai agendára, a szűkebb csapat rálátással bír a havi programra, ügymenetre, egy csomó olyan apróságnak tűnő részletre, ami egy-egy ügyet jelentősen előre tud mozdítani. Egy példa: 

Kiskát többször kérte a Kerekasztal, szakítson egy órácskát a magyar civil szférával való találkozásra, évente kapott meghívást a Gombaszögi Nyári Táborba, ám minden kezdeményezés süket fülekre talált.

E sorok szerzője évekkel ezelőtt egy interjúkészítés után az egyik fő tanácsadójának próbálta elmagyarázni, miért lenne jó pár ilyen gesztust tenni, például a Pohoda mellett nyáron elmenni Gombaszögre, de az illető nem tudta igazán értelmezni ezeket az információkat. Ezek azok a finom ráhatások, amiket valaki belső körben effektíven meg tud valósítani, kívülről annál nehezebben.

Ettől függetlenül természetesen a dolog jól is elsülhet. Mivel nem tudjuk, pontosan milyen lesz a testület munkabeosztása, a tagok kivel fogják tartani a kapcsolatot, kész agendára kell-e válaszokat adniuk vagy témákat vethetnek fel, lesz-e közvetlen kapcsolatuk az államfővel, és ha igen, milyen mélységű és gyakoriságú, erről legfeljebb hipotetikus jellegű vitát lehet vezetni. A fentiekben leírtak a tények, amik makacs dolgok.