A Prezidentka az év talán legfontosabb filmje

Amikor elkezdte a felvételek készítését, Marek Šulík nem sejthette, mennyire fordulatos öt évnek lesz a tanúja. 

Zuzana Čaputová elnöksége alatt öt kormány váltotta egymást, kitört egy világjárvány, Oroszország megtámadta a szomszédunkat, az ötéves elnöki mandátum utolsó napjaiban pedig meglőtték a miniszterelnököt. 

A rendező több, mint 350 óra anyagot vett fel, ráadásul úgy, hogy sikerült jelen lennie a sorsdöntő pillanatokban. A Prezidentka mesterien összeválogatott felvételekből áll össze, dinamikus dramaturgiája kifejezetten izgalmas 109 perces élményt nyújt a nézőnek.

Marek Šulík az egyik legjobb hazai dokumentarista. Azt eddig is tudtuk, hogy rendkívül érzékenyen közelít a szociális témákhoz, politikai vonatkozású filmet azonban most készített első alkalommal. 

A Prezidentkával, melyet a napokban vetítenek a hazai mozik, a Ji.hlava Nemzetközi Dokumentumfilm-fesztivál fődíját nyerte el a hétvégén. A zsűri a neves csehországi filmszemle Opus Bonum nemzetközi szekcióján belül választotta a legjobb nemzetközi dokumentumfilmjének az alkotást. 

Történet és történetvezetés

A monumentálisan hosszú videóanyagból Šulík úgy válogatott, hogy a narratívát a legfontosabb események alapján építette fel. 

A sztori a választási éjszakával indul, majd bepillantunk a beiktatási ceremónia történéseibe, az új kormány kinevezésébe, mely egybeesett a pandémia kezdeti időszakával, tanúi lehetünk a kormánykoalíció szétesésének, az LMBTQI-közösség elleni támadásnak, majd a kormányválságnak. 

Šulík olyan történelmi pillanatokat is kamerázott, mint amikor Čaputová a szétbombázott Kijevbe utazott.

Azt is felvette, amikor Igor Matovič megérkezett az elnöki palotába a lemondását tartalmazó dokumentummal, először átadta azt az államfői hivatal vezetőjének, majd kitépte a kezéből, azzal, hogy meggondolta magát. 

Mindeközben nem csupán a politikai-történelmi jelentőségét érzékeljük az eseményeknek: azokat az elnök személyes életének történései szövik át. Összefonódik Čaputová professzionális és magánélete, az elnöki palota világa a családival.

Az egyik legkiemelkedőbb pillanat ilyen szempontból Ferenc pápa látogatása – a pápa látogatása egybeesett Čaputová édesapjánk halálával. Egészen megrendítő jelenet az, amikor a már fekete ruhába öltözött elnök a repülőre felszálló pápát búcsúztatja.

Epizódszerűen feldolgozott események, kidolgozott narratíva

Aki azt gondolta, hogy egy politikai karriert csak szárazon lehet feldolgozni, az nagyot csalódik: 

A film hihetetlen hatásosan van felépítve, miközben Šulík elképesztő érzékletesen teremt hangulatokat és érzelmi mélységeket.

Mindeközben az is részletesen kirajzolódik, hogy mekkora szerep jutott a személyes, emberi kapcsolatoknak Čaputová politikai pályafutása során. 

Ez a történet nem csupán magáról az elnökről szól, hanem arról a tanácsadói háttércsapatról, akik öt éven át igyekeztek a lehető legtöbbet hozzátenni ehhez az időszakhoz. Az ő munkájának apró mozzanatai adják meg a karakterisztikáját Čaputová elnökségének. 

Amikor azt nézzük, hogyan sokkolják ezt a csapatot az Igor Matovič-féle koalíció vad fordulatai, illetve amikor azt látjuk, mennyire fontos, hogy mi kerül bele egy elnöki szövegbe, akkor tűnik fel igazán a nézőnek, hogy Čaputová valójában egy kiváló csapatjátékos. 

A filmnek lehengerlő íve van

Szinte eufórikus hangulattal indít: eszünkbe jut, milyen jó volt ott lenni akkor, amikor ilyen személyiséget választott meg elnöknek az ország. Ez az érzés azonban szépen lassan szétforgácsolódik.

A társadalom fokozatosan képtelenné válik megbecsülni az elnököt. 

Robert Fico pusztító politikai ellenkampánya felkorbácsolja a közhangulatot, az elnököt érő fenyegetések egyre aggasztóbbá kezdenek válni. Egy ponton ki kell mondanunk: 

Ilyen jellegű támadások csak női politikust érhetnek.

Külön említést érdemelnek a rendező kompozíciói. Az elnöki palota belterének részletei összecsengenek a történésekkel: Šulík remekül ért hozzá, hogyan teremtsen vizuális játékokat jeleneteiben. Ezek a képi összecsengések egyetlen pillanatra sem hatnak mesterkélten, sokkal inkább könnyednek, természetesnek. Szintén jellemző Šulík egyedi látásmódjára, hogy a fennköltet, a fontosat a mindennapival, a banálissal vegyíti– ezzel pedig jó adag humort pakol az alkotásba. 

Ez lehet az év legfontosabb filmje

Egyrészt a különlegesen élvezetes rendezői látásmód miatt, másrészt pedig azért, mert az ország történetének egy kivételes korszakát öleli fel. 

Egy olyan időszakét, amelyben egy pillanatra a remény, a tisztesség és a becsület jutott főszerephez a politikában. 

És azért, mert egy nőről szól, aki emberi perspektívát igyekezett vinni a hagyományosan férfiak által uralt csúcspolitika világába – miközben a személyes életében felbukkanó nehézségekkel is meg kell küzdenie.