Vajdasági kísértetek

Alapjában véve azonban nem esetekről van szó, hanem üzenetekről: az eddig viszonylagos csöndben meghúzódó szerb soviniszták most már nyíltan jelzik, szándékaik változatlanok. Tényfeltáró elemzésünket kezdhetnénk talán azzal, hogy az Újvidéki Televízió két csatornája néhány hónappal ezelőtt élesen különvált, azzal, hogy az elsőn tisztán szerb nyelvű műsorokat sugároznak, míg a második többnyire a kisebbségi nézőket szolgálja. Általános megítélés szerint az első csatorna szerkesztéspolitikájába lassacskán visszalopódzott a milosevicsi időkből nagyon is ismert hangvétel. Ennek ékes példájaként nyilatkozhatott szeptember tizedikén a nevezett csatornán – új könyve kapcsán – bizonyos Jovan Pejin nagykikindai történész (mellesleg az ultraradikális Szvetozar Miletics Népi Mozgalom tagja), aki a vajdasági magyarokat egyszerűen „szerbmagyarok”-nak titulálta, hozzátéve, hogy ez a náció, az itt élő románokkal és szlovákokkal egyetemben közönséges kolonizátor, hovatovább Árpád fejedelem orosz törzsekkel érkezett a Kárpát-medencébe, „ezért van a magyaroknak oly szép szláv arcuk”. Egy televíziós műsor lehet persze bátorító, nehezen elképzelhető azonban azonnali akciókra késztetése, tény viszont, hogy szeptember 21-én hat-hét szerb fiatal agyba-főbe vert két, autóbuszra várakozó magyar diákot Temerinben. Fényes nappal. Szeptember 27-én az újvidéki Futaki úti temetőben mintegy nyolcvan síremléket döntöttek le, vandál módon – katolikus magyarokét. Állítólag két ittas fiatal volt a tettes (mindketten tizenhét évesek), rendőrségi jelentés szerint a „produkciót” este tíztől hajnal háromig hajtották végre. Nos, aki valamit is ért a kőfaragószakmához, az tudja, hogy két (részeg) kamasznak öt óra alatt, rossz látási viszonyok közepette nyolcvan sírt ledöntenie Guinness-rekordként elkönyvelhető teljesítmény. Vezető tartományi politikusok és a különféle egyházak képviselői azonnal elítélték a botrányos cselekedetet. A meggyalázott sírkertbe ellátogatott Eugenio Sbarbaro szentszéki nuncius is, a Vatikán belgrádi nagykövete, aki annyit mondott, hogy negyven év alatt bejárta a fél világot, de még sehol sem találkozott ilyen civilizálatlan cselekedettel. Ugyanakkor Belgrád mintha mélyen hallgatna, az ottani politikusoknak valahogy nem keltette fel a figyelmét a temerini és az újvidéki „eset”. E történetben Újvidék azért is jelentős, mert az évszázadok folyamán békében éltek itt szerbek, magyarok, németek, zsidók és mások, tisztelve egymás hagyományait – és egymás halottait. S még a közelmúltban is. Akkor miért éppen most? A kérdés nehezen megválaszolható, s mindenképpen csak adalék, hogy Újvidék sem az már, ami volt: a közel 400 ezer lakosú tartományi székvárosból az elmúlt másfél évtized során a háborúk miatt mintegy 50 ezren költöztek el, viszont ugyanennyi horvátországi és boszniai szerb menekült érkezett. Azonban ez nem lehet meghatározó kútfője a bajoknak. A tolerancia hiánya egyedül az albánok iránt kifejezett (a megkérdezettek 70 százaléka viszonyult hozzájuk negatívan), aztán egy nagy űr, majd a romák és a horvátok következnek, s csak utánuk a magyarok, akikről a szerb többségnek amúgy kedvező a véleménye. A 2000. évtől pedig egyenesen csökkent a negatív érzelem a jelzett kisebbségek iránt. Akkor hát? A szerbség egy jelentős rétege máig sem tudott szembenézni a kilencvenes években lezajlott háborúk végkimenetelével, a vereséggel, a „minden szerb egy hazában” vezérelv csődjével, s kihasználva a milosevicsi rendszert felváltó hatalmi elit botladozásait, most ismét megpróbál szerveződni. A Szerb Radikális Párt népszerűségi mutatója meredeken felfelé ível, s nyilván az sem véletlen, hogy vasárnap a korábbi rezsim bukásának harmadik évfordulóján a Seselj nélkül is erős radikálisok tízezres tömeg jelenlétében tartottak nagygyűlést Újvidék főterén. Mindeközben a vajdasági magyar pártok és civil szervezetek egyöntetűen követelik az Újvidéki Televízió első csatornája műsorainak felülvizsgálását, az újvidéki temető-rombolás valódi szervezőinek felkutatását. Ám tudomásul kell venni, hogy – egyelőre – bántatlanul jelen vannak a régi korszak támogatói is. A múlt árnyainak üzenetei pedig igencsak fenyegetőek.