Szerbia a Nirvána felé

Borisz Tadics, a „demokrata” és „európai” jelzőkkel feltuningolt szerb elnök az elnökválasztás második fordulójában alig százezer szavazatot vert a radikális, oroszbarát (jelzők minden mennyiségben) Tomiszlav Nikolicsra. Nagy nap volt a vasárnapi: Európa ünnepel, az oroszok hallgatnak, a pápa meg csak azért nem rendelte el a déli harangszót, mert már szól egy Belgrádhoz kötődő másik győzelemhez. Persze, akkor Nándorfehérvár, de Hunyadi Jánost se hasonlítsuk Tadicshoz. Vagyis: Szerbiában minden marad a régiben.

Hát ez az. A vasárnapi eredmény kísértetiesen hasonlít az öt évvel ezelőttihez – akkor is Tadics nyert a második fordulóban, miután az elsőben alulmaradt Nikoliccsal szemben. Csak most még nehezebb volt neki, hiszen Tadics és Demokrata Pártja nem váltotta be a hozzájuk fűzött szerb és európai reményeket. Az országot ugyanis Vojiszlav Kostunica – módszereiben elaggott kommunista, de a nyolc évvel ezelőtti demokratikus ellenzék győzedelmes ikonja Miloseviccsel szemben – igazgatja. Tadics elnök pártja a kormánykoalícióban – a fokozatos kompromisszumkeresés jegyében – gyanús privatizációs ügyletek bonyolításában, háborús bűnösök ki nem adásában asszisztált. Tadics pedig a két választási forduló között repült Moszkvába Kostunicával, hogy szentesítsék a NIS (Szerbia legnagyobb olajfinomítója, melyért fél Európa sorban állt) eladását a Gazpromnak – bagóért. Szerbia hócipője tele van – az egész elittel. Mindehhez hozzájárul a Nyugat – az EU és Egyesült Államok – politikája, amely minden áron a demokrata és európai politikai erők hatalmon tartásában volt érdekelt. A kérdés, megérte-e, nem is annyira költői, hiszen Koszovó függetlenségének kihirdetése – amire maximum pár hetet kell várni – megmutatja, mit ér ez a választás. A Kostunica-kormány már megtette az óvintézkedéseket: a diplomáciai kapcsolat megszakítását mindenkivel, aki elismeri Koszovó függetlenségét. Vagyis szinte a teljes EU-val – Szlovákiát kivéve...

Szerbia a Nirvána felé tart és most olyan elitre lenne szüksége, amely nemcsak a farkasokkal üvölt, hanem ebből a helyzetből képes új irányt mutatni és modernizálni az országot. A szerbek úgy érzik, a Nyugat arra kényszeríti őket, válasszanak, melyik lábukat amputálják. A jobbot (Koszovó) vagy a balt (EU integráció). Az üszkösödést azonban saját maguknak köszönhetik. Egyébként valaki újra mesélhetne nekik Dugonics Tituszról.