Rusko egy fenékkel két széken ülne

Nem kellemes dolog Ruskóra ébredni. Ez a politikus annyira tart a választási kudarctól, hogy még az osztrákok arcátlan provokálásától sem riad vissza, csakhogy az ANO-ról beszéljenek a kampány alatt. Persze örüljünk, hogy a kampány nálunk alig vált belpolitikai csetepaté tárgyává, ilyen szempontból kevesebbet kell szenvednünk, mint a magyarországiaknak. Rusko is lobbizzon, aki mellett akar, nem először teszi, az MKP már közel egy éve figyeli szótlanul, amint a PET-flakonok ügyében arcátlanul szívatja a környezetvédelmi minisztert. Néhány napon belül ezt még megfejeli a nemzeti parkokat támadó elemzésével, amelyben nem is igyekszik véka alá rejteni, mekkora disznóságnak tartja a magashegyi terep védelmét, pedig ott a zergék helyett hány csillogó síközpont férne el. Az említett anyag érdekes politikai hagyományt teremthet. Régen például, ha a földesúr vadászni óhajtott, akár az egész falu vetését letarolta. Most meg elég lesz kilobbizni a miniszternél, és bármit leradírozhatnak a föld színéről. Rusko egyébként maga alatt vágja a fát, nem kell nagy merészség annak megjósolásához, hogy két év múlva eltűnik a politikai süllyesztőben. Miközben Brüsszelben a liberális frakcióba ülne be szívesen és erről egymillió hazai háztartást óhajt értesíteni, az ANO itthoni atomkampánya a nemzeti önérzetre és a nagyipari lobbira játszik. Ez az egy fenék és két szék jellegzetes példája, azonban a semmibe csücsülést Rusko sem képes elkerülni. Addig legfeljebb Fico lesz egy kicsit szomorú, aki az atomlabdát már évek óta igyekszik leütni, neki azonban nincs televíziója, amely fókuszálhatna az aktuális problémára. Furcsa egy helyzet, amikor a konzervatív Daniel Lipšic igazságügyi miniszternek kell a liberális Ruskót hivatalosan figyelmeztetnie, hogy az információszolgáltatásról szóló törvényt nem WC-papír gyanánt fogadták el, s bizony el kellene mondania az embereknek, mi mindent ígért a Hyundai autógyárnak az idetelepülésért. Az atomenergia iránt vonzódóknak pedig azt ajánljuk, hogy esetleg tízéves keresgélés után tegyék közzé azoknak a településeknek a nevét, ahová a kiégett fűtőelemek tárolóját szánják és azután kampányoljanak új atomszemét-források mellett.

De foglalkozzunk kedvező hírekkel. A jegybank szerint idén a bruttó átlagbér 1200 koronával emelkedik és a környék legmagasabb inflációja ellenére a reálbérek is nőnek. Mások azért hozzátették, hogy a benzinár emelkedése ebből jócskán lefaraghat. Meg azt sem tudjuk, hogy a statisztikai emelkedés hány embert érint, a szépen alakuló pozsonyi béreken kívül még az ország mely fertályain örülhetnek az emberek. Kilátásban van a létminimum növelése, amely már nem csak a szociális segélyeken tengődőeket érinti. Ezentúl ugyanis ehhez alakítják az adómentes jövedelmet, így hivatalos becslések szerint ez újabb 5800 koronával nő majd. Vagyis az új adórendszernek köszönhetően ezentúl nem kell tűrnünk, amint az infláció folyamatosan megeszi az adómentes részt, hanem az fokozatosan emelkedve megőrzi a neki szánt funkciót.

Galánta városa idén közel 40 millió koronát kap a Samsung telepéhez vezető utak felújítására a kormány tartalékalapjából. Mivel hamarosan napi 400 kamion halad majd erre, az ott lakók nyilván türelmetlenül várják az igazi megoldást jelentő kétmilliárd koronás elkerülő utat, amely építését két év múlva kezdik meg.