Egy rejtély, akkora, mint Szlovákia

Amikor egy évvel később a tenger újra befagyott, egy Szlovákia méretű nyílás jelent meg újra az eredeti helyén. Ugyanígy a harmadik télen is. Az oceanográfusok azt feltételezték, hogy ez rendszeres lesz, de tévedtek. A képződmény a következő évtizedekben nem tért vissza. Csak halvány, rendszertelen utalások bukkantak fel - semmi sem hasonlított arra a gigantikus gleccserlyukra, amely korábban ott volt. 2017-ben azonban újabb meglepetés érte a tudósokat. A lyuk visszatért, és a következő évben ismét.

A Southamptoni Egyetem szakemberei által vezetett nemzetközi kutatócsoport végre megmagyarázta a keletkezését. Távérzékelési adatokat használtak, köztük az antarktiszi jég eloszlásának legpontosabb térképeit. Ezeket kiegészítették autonóm robothajókról és tengeri emlősök testére erősített tudományos műszerek megfigyeléseivel. Végül az adatokat az óceán és az áramlatok legmodernebb számítógépes modelljével értékelték ki. Amint arról a Science Advances tudományos folyóiratban megjelent tanulmányukban beszámolnak, sikerült azonosítaniuk korábban ismeretlen hatásokat, amelyek segítségével megfejtették az óriási nyílt tengeri poliénia kialakulásának rejtélyét.

Bár úgy tűnik, a képződmény nem repedés, hanem olvadt jégfelület. 

"2016 és 2017 során a Weddell-tenger körül egy nagy, körkörös tengeri áramlás erősödött fel" - jegyzi meg Aditya Narayanan, a kutatás vezető szerzője. 

"Ennek egyik következménye, hogy a meleg és sós víz mélyrétege emelkedik, megkönnyítve a só és a hő függőleges behatolását a felszíni vizekbe." 

Ez a felfelé irányuló áramlás a kutatók szerint segít megmagyarázni a tengeri jég olvadásának okát a térségben. Ez azonban nem elegendő egyetlen magyarázatként.

"Az olvadó jég csökkenti a felszíni vizek sótartalmát" - mondja Fabien Roquet, a tanulmány társszerzője. "Tudtuk, hogy egy másik folyamatnak, egy ismeretlen további sóbevitelnek is hozzá kell járulnia a képződmény fenntartásához".

Az új adatok arra utalnak, hogy a vízörvények az okozói. Ezek azért alakulnak ki, mert a Weddell-tengerben egy körkörös tengeri áramlat megkerüli a Maud Rise tenger alatti fennsíkot. Ez a szakértők szerint egyfajta "csapdát" jelent a hideg, sűrű víz tömegének, megváltoztatva a környező áramlatokat. E magaslat felett pedig egy gigantikus lyuk keletkezett a jégen, amelyet hetekig fenntartottak. 

"Az Ekman-transzport néven ismert jelenség ott zajlik. A víz a felszín felett fújó szél irányával merőlegesen áramlik" - magyarázza a kutatás másik társszerzője, Albert N. Garabato. "Ez a folyamat az a hiányzó "hozzávaló", amely megmagyarázza, hogy a gleccser olvadása ellenére miért marad egyensúlyban a sókoncentráció, és miért folytatódik a só és a hő folyamatos emelkedése a mélyből a felszínre."

"A szél, az áramlatok és az óceánfenék egyedi földrajzi adottságainak összetett kölcsönhatása képes hőt és sót a felszínre szállítani, így a nyílt tenger közepén is hatalmas lyuk keletkezhet a jégtakarón" - foglalja össze Aditya Narayanan. 

A tudós arra is rámutat, hogy az újbóli kialakulásáért végső soron az éghajlatváltozás a felelős. Pontosabban ugyanazok a folyamatok, amelyek az Antarktisz és környéke folyamatos jégveszteségét okozzák.

(plus7dní - pluska)