Hőlak: Egy falu, ahol működik a cukorgyár és a villamos

A település jelentőségét növeli Szlovákia utolsó két működő cukorgyárának egyike, valamint a közelmúltig egy vasútállomás is. A gyorsvonatok megálltak itt, mert Hőlak nemcsak útkereszteződés volt, hanem vasúti csomópont is. Az utasok itt szálltak át a Trencsénteplic felé tartó keskeny nyomtávú villamosra. Manapság a villamos csak hétvégén és ünnepnapokon közlekedik. Ez csak az önkormányzat és különösen a Trencséni Villamosvasút Egyesület rajongóinak támogatásával lehetséges.

A kicsivel több mint 4000 lakosú településen Milan Berec polgármester egy ciklusra szünetet tartott, majd visszatért. Polgármesteri hivatása előtt katona volt. Csehszlovákiában és Szlovákiában keleten a különleges felszerelésekért felelt. 

"Négy ciklus elég volt, hadd vegyék át a fiatalabbak. Egy magáncég tulajdonosának szüksége volt rám, még a mandátumom lejárta előtt beugrottam. A pozíciót a választásig a helyettesem töltötte be" - mondta

Végül a szünet után visszatért. 

"Az embereknek egészen más elképzeléseik voltak az önkormányzat vezetéséről, mint az előző tanácsnak. Rengeteg tevékenységet, beruházási akciót indítottunk, stabilizáltuk a kapcsolatokat és fontos dolgokat hoztunk létre Hőlak egész területén" - mondja a polgármester.

Egy évvel a legutóbbi helyhatósági választások előtt az emberek elkezdték bátorítani, hogy térjen vissza. 

"Sajnos a polgármester és a képviselők nem tudtak megegyezni. Vitatkoztak. Nem tárgyaltak, csak egymást hibáztatták. Ez a választóknak nem volt ínyére. A cél máshol van" - vélekedik a visszatért polgármester. "Versenyként fogtam fel a dolgot. Meg fognak választani - nem fognak. Nekem volt munkám. A választás után ott kellett hagynom. Azt akarom, hogy a hivatal nyitott és működőképes legyen. Még mindig kellemetlen visszhangokkal élünk, amelyek lassan lecsengenek. Ha felállítottuk a rendszert, szívesen utat engedek a fiataloknak, hogy folytassák. Remélem, hogy a képviselők most elgondolkodnak és egyetértenek. Azt hiszem, az élet túl rövid ahhoz, hogy a képviselők ostobaságokról vitatkozzanak. Az embereknek Szlovákiában a viták nélkül is nehéz dolguk van" - figyelmeztet Berec polgármester.

A polgármester sajnálja, hogy Szlovákiában kialakult az a hagyomány, hogy megzavarjuk azt, ami jó volt és működött. 

"A vasút százhatvan vágányt épített, nagyszerű peronjaink vannak, de az eredeti állomásból sok minden eltűnt. Például eltűntek a kovácsoltvas oszlopok, amelyek bájt és jelleget adtak neki. A festői tér helyett beton van. A felhagyott elektromos keskeny nyomtávú vasút korábban a völgyből szállította az embereket a vonatokhoz. Ma már divatos, hogy nem az emberekért, hanem a gazdaságért teszi. Kétes okokból elvesztettük a villamost, amit végül magunk élesztettünk újra. Ez az önkormányzat tulajdona. Tervezzük, hogy a lehető leggyakrabban közlekedjen. A vasúti csomópontot is megszüntették. A diákok és a munkások, akik korábban minden irányba utaztak tőlünk, többek között Csehországba is, eltűntek."

Arra a kérdésre, hogy mit ért el a polgármester és az önkormányzat a hivatali ideje alatt, Milan Berec megrázza a fejét. 

"Nem is emlékszem. Van valahol egy CD-m Palek Pytlikről készült fotókkal. Ő mindent őszintén dokumentál. Rengeteg van belőle. Átfogóan nézem a falu fejlődését. A gyerekek az elsők. Van óvodánk és iskolánk. Gondoskodunk arról, hogy megfelelő körülmények között működjenek. Mindent megtettünk a gyerekekért, hogy ne kelljen szégyenkeznünk. Van egy modern sportkomplexumuk is".

Következésképpen megfelelő feltételeket kell teremteni a vállalkozók és a fiatal generáció számára. 

"A fiatalabbaknak speciális létesítményekre van szükségük, hogy ne menjenek el. Házakat akarnak építeni és lakásokat akarnak vásárolni. Az elmúlt tíz évben százötven lakást építettünk. Öt város vesz körül bennünket. A legközelebbi öt kilométerre van. Ez egy egyedülálló háttér. A városok további területeket adnak nekünk a vásárláshoz és a pihenéshez".

Az idősek élete valószínűleg a legnehezebb. A nyugdíjak nem sok mindent engednek meg nekik. 

Mindemellett a falu fő munkaadója egy egész évben működő cukorgyár. 

"Van itt egy nagyvállalat, amely az autóipar számára nyújt energia- és adatkezelési megoldásokat, egy jól ismert hentesüzlet és néhány kereskedő. Az önkormányzat igyekszik megteremteni számukra a feltételeket a vállalkozáshoz".

2012-ben a vasút leállította a villamos közlekedését a Hőlak és Trencsénteplic közötti vonalon. 

"Összegyűjtöttünk egy csomó lelkesedőt, akik nem tehettek róla. Az önkormányzat érdeklődést mutatott a keskeny nyomtávú villamos üzemeltetése iránt. Megvásároltak három kocsit, amelyeket a selejtezés veszélye fenyegetett, egy depót és az előtte lévő vágányt. A többit a vasút gondjaira bízták". 

A keskeny nyomtávú villamos már 1909-ben megkezdte az utasok szállítását. Idén június 22-én lesz 115 éves a vonal. Egy csapat ember erőfeszítéseinek köszönhetően, akik nem adták fel, ma már turisztikai látványosság. A villamosvasút legfőbb támogatója a Trencséni Szamosújvári járás, amely a legnagyobb összeggel járul hozzá a működéséhez. A regionális turisztikai szervezet a második legbőkezűbb megmentő. A harmadik Hőlak.

A vasút gondoskodik a pályáról és a vezetékek áramellátásáról. A villamosoknak ugyanúgy fizetniük kell az útjogért, mint a magánfuvarozóknak. Kár, hogy a vasúttal kötött egyéb megállapodások bonyolultak és túl hosszúak. Nevetséges például, hogy nem tudják megoldani, hogy kinyissák a WC-ket az állomáson. A nonprofit szervezet bérbe akarta venni a mosdókat, hogy az utasoknak legyen hová menniük, ha szükségük van rá, de eddig nem jártak sikerrel. 

A Hőlak központjában található kézműves pékségben sem panaszkodnak. Nyilvánvaló, hogy ez a hely is a falu egyik érdekes pontjává vált, az ínyencek rámutattak, hogy messze földön ott sütik a legjobb őszinte kenyeret. Azt mondják, ez a király a kenyerek között, mint az Adidas a sportcipők között. Három csíkja, három rovátkája is van, ami segíti a héj megsülését. Kétféle méretben sütik: nagy és kicsi.

Arra számítottam, hogy a pékségben egy idős, merengő, fehér ruhás, kissé pocakos úriemberrel fogok találkozni. Ehelyett egy mosolygós, kellemes, karcsú szőke nő fogadott.

"A pékséget a férjem, Michal, a testvére és az apám. 1990-ben alapították" - magyarázta Alexandra Marková. 

Alexandra nem helyi lakos, de minden ide köti. A jelenlegi pék a közgazdasági iskolában végzett, majd a pedagógiai karra ment, ahol szlovákul tanult.

 "A magunk erejéből dolgozunk. Húsz embert foglalkoztatunk, és ez nem könnyű. Kis kézműves pékség maradunk. Nincs meg a kapacitásunk ahhoz, hogy a nagy láncokat ellássuk, és meg akarjuk tartani a kézműves gyártást".

Minden egyes termékük többször is átmegy az alkalmazottak kezén. Naponta körülbelül ezer kenyeret készítenek, amiből legfeljebb 300-at adnak el helyben. 
 

(život-pluska/Vladimír Kampf)