Emberi kapcsolataink

Filozófiai törvény, hogy minden okozatnak oka van, csak kevesen ismerik fel a valóságot, vagy nem gondolkodnak. Itt most a társadalmi feszültségről van szó. Magam a közgazdászok csoportjába tartozom, vannak főiskolai évfolyamtársaim, aktívabb vállalkozók, pedagógusok, és a kereskedelmi ágazatban is működnek. Ennek a csoportnak az a véleménye – az enyém is ilyen –, hogy ki kell elégíteni a fogyasztás szerkezetében azokat a létfontosságú szükségleteket, amelyek megfelelnek az állampolgárok létszámának Szlovákiában. Nem mondhatja senki, hogy a rendszerváltás óta nincs hatalmas minőségi változás, de azt meg kell jegyeznünk, hogy az emberek jelentős hányada nem képes mostanság megvásárolni az úgymond nélkülözhetetlen termékeket és szolgáltatásokat.

A fentebbihez szorosan kapcsolódik a pedagógusok munkája az iskoláinkban, mert a társadalmi igényeknek megfelelően kellene felkészíteni az diákjainkat, hogy munkába állhassanak, ha befejezik tanulmányaikat. Ez nem kevésbé érinti a fiatalokat: mi érdekli őket, mihez vonzódnak a legjobban, s mihez van született tehetségük, fizikai és szellemi képességük. A pótolhatatlan munkahelyeket be kell tölteni, mert a lakosságunk rohamosan öregszik, és a népesség inkább fogy, mint gyarapszik. Itt meghatározók lehetnek a fizetések s egyéb jövedelemforrások. Sajnos ezért is mennek sokan külföldre dolgozni, különösen azok, akik tudnak legalább egy idegen nyelvet, és van önbizalmuk a tanult szakmában.

Az egészségügyünk szintén nagy veszélyben van, mert az egészség a legdrágább kincsünk, mindennek az alapja. Az összes általam megkérdezett személy aggasztóan vélekedett, és hiányolta, hogy politikai elitünk nem szentel elég figyelmet az ágazatnak, ami egyre több problémát fog okozni a jövőben.

A megkérdezett idősebb korosztályhoz tartozók pesszimistán beszéltek a sántító nyugdíjrendszerről is, amely szerintük nincs megalapozva a jövőt illetően, noha az illetékesek jól tudják, hogy egyre kevesebb a gazdaságilag aktív ember, s így az egy keresőre nagyobb számú nyugdíjas jut...

Végezetül, rövidke felmérésem eredményeképpen leszögezhetem: az emberi kapcsolatainkat egyre jobban beárnyékolja az ország menedzsmentje, az ügyeletes hatalom, amely nem foglalkozik kielégítően a lakosság égető problémáival, hanem inkább a felesleges politikai játszmák tömkelegével bajlódik. Az utóbbi napok eseményei pedig arról tanúskodnak, hogy a honi nagypolitika színterén olyan emberek a meghatározók, akiknek a politikában semmi keresnivalójuk.