Revánsok a Vajdaságban

Ebben a helyzetben pedig az egyetlen magyar nyelvű napilap – amelyet mostanság komoly támadások érnek – szinte teljesen magára maradt.

Történt ugyanis, hogy május 7-én sor került az első honvédtalálkozó megtartására, a Magyar Szó szervezésében, Újvidéken. Mintegy százhúsz, jobbára nyolcvan körüli idős ember tett eleget a meghívásnak; olyanok, akik annak idején nyilván nem önként voltak részesei egy háborúnak. Utána (mind a mai napig) békésen folytatták polgári életüket, és soha nem voltak büntetve. A rendezvényen több történelmi jellegű előadás is elhangzott. A múlt fehér foltjának feltárási szándékával induló kezdeményezés azonban szerb körökben rövidesen óriási hullámokat vetett. A szerbség számára ugyanis a Magyar Királyi Katonaság fogalma nem létezik, csak fasiszta Horthy-hadsereget emlegetnek meg a kétezer áldozattal járó újvidéki razziát. (A partizánok kegyetlen, tízszeres bosszújának témáját a mai napig kerülik.)

Valószínűleg igaz az állítás, hogy a szerkesztőség az időpont és a hely megválasztását illetően nem volt eléggé körültekintő, valamint kereshetett volna társszervezőket, de ez most már lefutott. Elsőként a Szerbiai Demokrata Párt (Vojiszlav Kostunica szerb kormányfő pártja) újvidéki szervezete reagált, mélységesen elítélve a „multikulturális tartomány” székvárosában megtartott rendezvényt, s felelősségre vonást követelt. Jelentkeztek szintén mások, akik már „a magyar fasizmus újjáéledéséről” beszéltek. És megszólalt maga Nenad Csanak is, aki a Vajdasági Szociáldemokrata Liga nevében a Magyar Szó igazgatójának és főszerkesztőjének leváltására tett indítványt. Mindehhez tudni kell, hogy Csanak egyben elnöke a tartományi képviselőháznak, s jelenleg még ez a testület az alapítója a magyar napilapnak. Az is fontos szempont, hogy az autonóm követeléseket tartalmazó Szabadkai Deklaráció egyik létrehozója, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) időközben kilépett a több mint húsz pártot és civil szervezetet tömörítő (a deklarációt megvalósítani kívánó) Vajdasági Szövetségből, szembefordulva ezzel Csanakékkal. Nos, néhány nappal ezelőtt adatott meg először a lehetőség, hogy a tartományi parlament az érvényben lévő törvények alapján a Vajdaságban megjelenő kisebbségi lapok alapítói jogát átruházza az illetékes nemzeti tanácsokra, a Szociáldemokrata Liga azonban meggondolta magát, s az előzetes megállapodás ellenére a javaslat ellen szavazott – ezzel az ügy elodázódott. A sértődött VMSZ-es képviselők kivonultak a nagyteremből, hiszen minden elő volt készítve, hogy a Magyar Szó a Magyar Nemzeti Tanácshoz (MNT) kerüljön át. Ne gondolja azonban az olvasó, hogy a képlet ennyire egyszerű. A Magyar Szó alapítói jogának átruházását ugyanis a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (Ágoston András) és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (Páll Sándor) szintén elsietettnek vélte, lévén, az MNT-ben nincs képviseletük, így esetleges jövőbeni ráhatásuk sem a lap koncepciójára. Ez pedig szépen egybecsengett a köztársasági és a tartományi tájékoztatási titkárság állásfoglalásával, amelynek lényege: nem kell elsietni a dolgot. Időközben pedig a Kasza József irányította VMSZ is elhatárolódott a honvédtalálkozótól, s a VMDP-t minősítette felelősnek. ĺgy maradt gubancban a Magyar Szó. A sors fintora, hogy jelenlegi összetételében a tartományi parlament végnapjait éli, talán egy-két ülést tart még, aztán ősszel választások lesznek, s akkor már jóval kedvezőtlenebb erőviszonyokra számíthatunk.

A magyar pártok károsan összehangolatlan tevékenysége más területeken is megmutatkozik. Miután Kostunica bejelentette tézisét, hogy a koszovói szerbeket perszonális, kulturális és területi autonómia illeti meg (az elképzelést a szerb szkupstina is jóváhagyta), Ágoston András levélben fordult a kormányfőhöz, indítványozva a magyar (perszonális) autonómia véglegesítését. A VMSZ ugyanekkor a köztársaságielnök-választáson a Demokrata Párt (vezetője korábban Zoran Djindjics meg-gyilkolt miniszterelnök volt) színeiben rajtoló Tadicshoz pártoltak át, aláírván az együttműködési megállapodást, az azonban VMSZ-oldalról elsősorban a tényleges vajdasági autonómia megvalósulásához keres szilárd garanciákat. A különutaknak is lehet persze eredményük, a vajdasági átlagmagyar azonban egyelőre inkább a szétforgácsolódás veszélyével kénytelen szembesülni.

A szerző újvidéki munkatársunk